MTA-ELTE Peripato  Összehasonlító Társadalmi Dinamika Kutatócsoport

Egész Európában, sőt Obama elnök reakcióit illetve Paul Krugman kommentárjait látva a tengerentúlon is komoly aggodalommal figyelték, hogy Görögországnak sem 2015. február 11-én sem 16-án nem sikerült megegyeznie partnereivel. S bár egy február 12 és február 17 között lebonyolított közvélemény kutatás szerint a lakosság 64%-a helyesnek találta az országban zajló folyamatok irányát, általános volt azért a megkönnyebbülés, hogy az Eurogroup február tizenhatodika esti ultimátuma után február 20-án végül is aláírták a …

 Mit is?

Ennek pontos mibenléte még kérdéses.

Mindenesetre figyelemre méltó, hogy az aláírással kapcsolatos leghevesebb ellenreakciók ezúttal a kormányzópárt berkeiből érkeztek.

Az első mindjárt a Sziriza EP képviselőjétől egy

Még mielőtt késő lenne

című nyílt levél formájában:

Ha a Trojkát átnevezzük Intézményeknek, a Memorandumot Egyezménynek, a Hitelezőket pedig Partnereknek azzal akárcsak a húst átkeresztelve halnak semmit sem változtatunk a helyzeten.

Mint ahogy természetesen nem változik meg a Görög Nép 2015. január 25-én leadott szavazata sem. Arra szavazott, amit a Sziriza ígért: megszüntetjük a megszorítások rendszerét, a német és az EU egyéb hitelező országainak oligarchái valamint a hazai oligarchák által követett stratégiát.

Megszüntetjük a Memorandumokat és a Trojkát, megszüntetjük, a megszorításokat elrendelő törvényeket. A választások másnapján megszüntetjük a Trojkát és következményeit.

Eltelt egy hónap, és a nyilatkozatokból még mindig nem lett gyakorlat. Kár, nagyon kár.

A magam részéről ELNÉZÉST KÉREK, hogy részese voltam a megtévesztésnek.

De még mielőtt nagyon előrehaladna a baj. Még mielőtt nagyon késő lenne, reagálnunk kell.

Mindenekelőtt a Sziriza tagjainak, barátainak és követőinek. A különféle szintű tagszervezetek rendkívüli gyűléseken vitassák meg, hogy elfogadják-e az adott helyzetet.

Azt mondják, hogy egy megegyezéshez engedni kell. Először is az elnyomó és elnyomott között nem lehetséges kompromisszum, ahogy alávetett és megszálló között sem, s az egyetlen megoldás csak a Szabadság lehet.

De ha el is fogadjuk ezt az örültséget, az eddigi memorandum-kormányok által tett engedmények a munkanélküliséggel, a szegénységgel, az öngyilkosságokkal átlépték már a visszavonulás minden lehetséges határát.

Manolisz Glezosz Brüsszel 2015. február 22.

Az aláíró nem akárki.

A görög baloldal élő legendája, a második világháborús német megszállók elleni harc egyik szimbolikus figurája, igazi nemzeti hős.

Tudható, hogy „Görögország korántsem önszántából, hanem az 1940 októberében, Albániából indított olasz támadás révén keveredett bele a háborúba. A görög csapatok hamar ellentámadásba mentek át, és visszaszorították az olasz inváziós haderőt. Az 1941. április 6-án indított német invázió előtt azonban a görög csapatok gyorsan kapituláltak. A harcok május végére már véget is értek.

 „A megszállás első napjaiban kisebbfajta zavar és bénultság volt megfigyelhető a lakosság körében. Nem csoda, hiszen alig néhány hónappal az olaszok elleni dicsőséges győzelem után szakadt rájuk egy katonai vereség minden terhe. Ráadásul nem is volt teljesen magától értetődő, hogy kit is gyűlöljenek jobban, az éppen elűzött hazai elnyomókat, vagy az idegen, megszálló, új urakat. Az irányvesztés különösen erős volt a politikai osztály körében. … Ez a hangulat azonban, ha a politikai elitben nem is a lakosság körében nagyon hamar megváltozott. ... Csak a megszállók szokásos mértékű pökhendisége és egy kis nemtörődömség kellett hozzá. A kocsijukat németes alapossággal naponta lemosó tisztek, vagy az éttermekben önfeledten húst és sört fogyasztó németek látványa, a vízhiánnyal illetve a napi élelmezési gondokkal küszködő Athénben már elég is volt ahhoz, hogy a zsúfolt villamosokon – a vonatkozó kérdésre „English Spoken“ választ adva – hirtelen senki se akarjon németül érteni.

Ez persze csak hűvös távolságtartás, nem ellenállás.

Ha az emberek házaikban bujtatják, a Fölközi-tenger keleti medencéjében tevékenykedő csempészek pedig a Közel-Keletre szöktetik a Görögországban rekedt angol katonákat, akkor ez egyrészt a görög vendégszeretet, az elesettek iránti kötelező együttérzés megnyilvánulása, másrészt egy megszokott pénzkereső tevékenység egyszerű folytatása.

Ezek a tettek azonban az adott pillanatban, az adott keretek közt már nem nélkülözték az ellenállás gesztusát.

A gyerekek kilyuggatták a katonai autók gumijait, a fiatalok felugráltak a német teherautók platójára és élelmiszert loptak családjuknak. E csínytevéseket megint csak a helyzet nemesíti ellenállássá, miközben az ifjúság egyre nagyobb tömegei számára jelentettek meghatározó jellegű szocializációs élményt. Ez az egyik magyarázata annak, hogy a fiatalok miért alkotják majd az ellenállás egyik legdinamikusabb és létszámban is meghatározó jelentőségű csoportját.

Mert, hogy a megszállással szembeni ellenállás egyfelől spontán, másrészt egyéni kezdeményezésű szimbolikus akciókkal szinte azonnal megindult. Az athéniak egy csoportja már május első napjaiban demonstratívan megtapsolta a németek által a városon keresztülhurcolt angol hadifoglyokat. Mások az elbocsátott közalkalmazottak között terjesztettek a megszállók ellen agitáló röplapokat.

1941. május 30-án éjszaka pedig két egyetemista, Manolisz Glezosz és Aposztolosz Szantasz tépte le az athéni Akropoliszon a görög nemzeti zászló mellett lengedező horogkeresztes zászlót.”[1]

Nincs semmi tévedés. Ez ugyanaz a Manolisz Glezosz aki levelét tíz nappal ezelőtt megírta…

Róla mondta a minap Thesszaloniki püspöke, hogy hamísítatlan kommunista. Lehetséges, bár nem teljesen az a fajta, akit nekünk volt szerencsénk megismerni. A második világháborús megszállás elleni harc folytatásaként kibontakozott polgárháború okozta traumák miatt ugyanis Görögországban, az ötvenes években nagyobb bűn volt kommunistának, mint német kollaboránsnak lenni. 1951-ben például frissen választott képviselőként száműzetése helyéről vitték a parlamentbe, hogy mentelmi joga felfüggesztése után rögtön vissza is vigyék oda.[2]

A különleges 1958-as év

 A görög baloldal és Glezoszszemélyes sorsa szempontjából is fontos év ez. Az 1947-ben betiltott Kommunista Párt helyett az 1951 óta a baloldali szavazókat képviselő EDA (Egyesült Demokratikus Baloldal) az 1958. májusi választásokon elért 24,4 százalékos eredménnyel a legerősebb ellenzéki párt lett. A görög baloldalnak egészen a Sziriza 2012. májusi 16,8 százalékos eredményéig kellett várnia egy hasonló helyezés elérése. 

1. ábra Az Avgi (Η ΑΥΓΗ) – HAJNAL című baloldali politikai napilap 1958-as választási kiadása.

Az újság főcíme

Görög férfiak és nők, szavazatotokkal döntsétek meg az alávetettség rendszerét, mentsétek meg hazánkat az atom pusztításától

EDA

az urnáknál

mielőtt leadjátok szavazatotokat

gondoljatok Görögországra

Glezosz személye, aki 1958-ban az Avgi (Αυγή- Hajnal) című politikai napilap igazgatója volt összekapcsolja e két választást és pártot, hiszen kilencven évesen is aktív résztvevője volt a második memorandum elleni 2012. februári tüntetéseknek és a 2012. májusi – júniusi kettős választásokon elért Sziriza sikernek.

2. ábra Glezosz a görög parlament előtti tüntetésen 2012 februárjában 

Glezoszt 1958. december 5-én letartóztatják. A Szovjetunió Kommunista Pártja koordinálásával létrejön a Glezosz Megmentésére Alakult Nemzetközi Bizottság, amelynek akcióiból a magyar kommunisták és a magyarországi görögök is részt vállaltak. 

3. ábraTűntetés Budapesten

A szovjet posta 1959-ben Szabadságot a Görög Nép Hősének felirattal Glezosz bélyeget adott ki, mire válaszul a görög posta Szabadságot a Népeknek feliratú Nagy Imre bélyeget jelentetett meg. 

4. ábra

A nyílt levél írója tehát nem akárki. Ráadásul Mikisz Theodorakisz a Zorba című film zenéjének idén kilencven éves szerzője hasonló tartalmú nyílt levélben fordult a görög miniszterelnökhöz. 

 5. ábra Átlagéletkor 88,5 év. Glezosz és Theodorakisz a görög parlament karzatán a Memorandum -2 megszavazásán 2012 februárjában

Ciprasz másnap személyesen látogatta meg a zeneszerzőt lakásán ahol több órás beszélgetésen igyekezett meggyőzni az eddig követett tárgyalási taktika helyességéről. Kétséges, hogy sikerült-e neki.

Ciprasz a Sziriza parlamenti frakciójának február 25-i ülésén is megpróbálta saját értelmezését adni az egyezmény szövegében tudatosan elrejtett – Varufakisz kifejezésével élve – kreatív homálynak. A több mint tízórás ülés végén kikényszerített próbaszavazáskor azonban a jelenlévő mintegy százhúsz képviselőből 34-en jelezték, hogy a parlamentben adott esetben nem szavaznák meg az egyezményt.

Ez több mint kínos. Na, nem azért mert az egyezményt adott esetben leszavazná a parlament. Ellenkezőleg. Biztos, hogy megszavazná, a volt kormánypártok az Új Demokrácia és a Paszok képviselőinek már előre beígért szavazataival. Szerintük ugyanis az egyezmény egyenes ágú leszármazottja az általuk korábban folytatott politikának. Márpedig Ciprasz és a Sziriza politikai identitásának meghatározó eleme a korábbi gazdaságpolitikával való radikális szakítás. Kerülje meg a parlamentet? Jogilag megteheti. Csakhogy a Sziriza az elmúlt években a demokrácia sárba tiprásaként ítélte el a Szamarasz kormány azon gyakorlatát, hogy a parlament megkerülésével kormányerejű rendeletek kiadásával kormányzott. Ez a dilemma tehát még arra vár, hogy megoldják. Vagy legalábbis úgy tegyenek mintha...

[1] Fokasz Nikosz: Istenek nélkül, Politikai táborok születése Görögországban, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004

[2] Érdekes fintora a történelemnek, hogy napjainkban az előzetes letartoztatásukat töltő Arany Hajnal képviselők ingáznak börtön és parlament között.