Peripato

Az ELTE Peripato Társadalomdinamikai Műhely szakmai közösség tagjai a társadalmat és annak folyamatait, rendszereit élethivatásuk szerint megismerni vágyó kutatók, szociológusok.

Friss topikok

Ajánlott linkek

Logo

 
 

2015.06.01. 10:26 Fokasz Nikosz

Célegyenesben

 Párbeszéd a kávézóban

 

  • Van elég készpénzetek otthon? – kérdezte egyik görög barátom csütörtök[1] délután.
  • Persze, van. - feleltem, de látva hogy valójában nem igazán értem a kérdést, elmagyarázta.
  • A Pünkösd miatt most háromnapos ünnep jön, s nálunk az ilyen ünnepek, mindig kellemetlen meglepetésekkel járnak.
  • Emlékezz a 2013-as ciprusi Memorandumra. Azt is március 25-én[2] egy háromnapos ünnep alkalmából jelentették be. Megnyirbálták a betéteket, s korlátozták a banki pénzmozgást.
  • Könnyen elképzelhető, hogy a hétfőt követően már itt is korlátozni fogják a pénzfelvételt az ATM-ekből.
 

Beszélik, hogy a plafon heti ötven euró lehetne.

 

Ennyi egy kétfős család heti alapvető élelmiszerszükséglete. Ehhez persze az olcsó szupermarketekben, illetve a rendszeres heti piacon kell vásárolni.

 

Van ott vásárló bőven.
piac_1-2.jpgFotó: Fokasz Nikosz

A választék is látványos.
piac_3-4.jpgFotó: Fokasz Nikosz

De ki lehet kötni valamelyik szemfüles alkalmi árusnál is.
piac-5.jpgFotó: Fokasz Nikosz

Ebben az ötveneurós vásárlásban azonban már nincsenek benne a mosószerek, tisztálkodó szerek, a dobozonként átlagosan 4 eurós cigaretta, a havi 30 eurós buszbérlet, a közüzemi szolgáltatások és semmi egyéb. Egy olcsó étteremben a szuflaki „pálcikánként” 1 euró, amiből azért minimum hármat is el lehet fogyasztani, s akkor hol van még a saláta, vagy esetleg egy pohár sör. A presszókávé ára 1,5 és 3 euró között mozog.

 A pénzfelvételi korlátozás persze alig érintené a nyugdíjasokat, akiknek többsége a nyugdíjfizetés napján, bár használhatná az automatákat, – áááá, nem bírom én ezeket a gépeket, inkább beállok a sorba felkiáltással – amúgy is a bankok előtti hosszas várakozást választják.

 nyugdijasok_sorban.jpgFotó: Fokasz Nikosz

A várakozás, hogy Görögország és a hitelezők tárgyalásain ezen a hétvégén tényleg valami igazán fontos történhet, persze rendkívül felfokozott.

 

Legalábbis a médiumokban.

 

Persze ugyanez a média - állandóan farkast kiáltva – az elmúlt hónapokban határidők tucatját minősítette már sorsdöntően kritikusnak, így ismétlődő drámai bejelentéseiket görögként kezdjük jobb esetben rezignált vállvonogatással, rosszabb esetben gyanakvással fogadni.

A görög választók nem kis százaléka véli úgy, hogy az itteni médiumok bonyolult hatalmi-gazdasági szövevény részeként, manipulatív szándékkal csupán e körök érdekeit szolgálják ki (Diagram 1). 

 
diagram_1.jpgDiagram 1 Forrás: Politikai barométer (Πολιτικό Βαρόμετρο), Public Issue, 2015. május

Persze úgy tűnik, hogy a pénz és az idő is fogytán, s most az egyszer talán tényleg fontos vízválasztóhoz közeledünk. 

Pünkösdhétfő itt is munkaszüneti nap, a nagy televíziós csatornák azonban máris bejelentették, hogy hétfőn hétköznapi műsorrend szerint sugároznak.

 Márpedig a legtöbb csatornán a hétköznap reggelek és délelőttök a politikai elemzőműsorok jegyében telnek. A kereskedelmi adók jó része hosszú politikai-közéleti műsorokkal indítja a napot. Többnyire két nagyon összeszokott újságíró-műsorvezető moderálja ezeket a műsorokat, ahol mindig nagy létszámú – politikusok, képviselők, miniszterek, újságírók, szakértők váltakozó összetételű csapatából álló – vendégsereg folytat sokszor nagyon éles vitát aktuális közéleti kérdésekről.

 
skai_mega_tv.jpg

Az persze még a sokszor hangos üvöltözésbe vagy káromkodásba fulladó viták sorában is kirívó volt, hogy a 2012-es választási kampány során az ANT1 csatorna reggeli műsorában Kaszidiarisz az Arany Hajnal képviselőjelöltje többször is megpofozta a Görög Kommunista Párt képviselőjelölt asszonyát. Jelenleg mind ketten a görög parlament tagjai.

 ant1.jpg

A fenti kép további érdekessége, hogy miközben a műsorvezető kétségbeesetten igyekszik leállítani a verekedős képviselőjelöltet, a kép jobboldalán pedig éppen egy újságíró indul közbeavatkozni, addig az asztal hátsó részén, két hölgy között egy ősz hajú úr ül mozdulatlanul. Ő Prokopisz Pavlopulosz, a jobboldali Új Demokrácia egykori parlamenti képviselője, és kormányainak minisztere. Akkor még senki sem tudhatta, ő a legkevésbé, hogy a Sziriza jóvoltából 2015 februárjától ő lesz a Görög Köztársaság öt évre megválasztott új elnöke.

A politikai iránti nyitottság tekintetében a kereskedelmi adóktól semmivel sem marad el a NERIT nevű görög közszolgálati televízió, amelynek stúdiója a legmodernebb az egész országban. Reggel hattól délelőtt tízig (ΕΞΙ ΔΕΚΑ című) politikai elemzőműsorral indítanak, amelyet 10-től 13 óráig aktuálpolitikai elemzőműsor követ.


eksi_deka.jpg

 

Esténként pedig heti gyakorisággal többórás, sokszereplős vitaműsoroknak – többek között a Fair Play című műsornak – ad helyt.

 fair_play.jpgFair Play esti politikai vitaműsor.

Mivel a NERIT nevű közszolgálati televízió az egyik pillanatról a másikra, botrányos körülmények között megszüntetett (lásd erről a http://peripato.blog.hu/2013/06/13/igy_nem_lehet_dolgozni_743 bejegyzést) – és a Sziriza kormány által most újra feltámasztott – ERT nevű közszolgálati televízió jogutóda, újságírói kínosan ügyelnek a kiegyensúlyozottságra. Ez sem zárja ki persze a heves vitákat.

 Legutóbb 2015. május 28-án este a Fair Play című vitaműsorban elemezték a tárgyalások eddigi menetét. Az adásban, ahogy eddig is, mindenki csak a másikon akart felülkerekedni, s olyan heves indulattal bizonygatták a maguk igazát, hogy még a reklámszünetek alatt is folytatták egymás álláspontjának tönkrezúzását. Az események alakulásában mindenki csak saját pártja megigazulását látta. S tették mindezt, ahogy némi rezignáltsággal a műsorvezető is megjegyezte, egy ország romjain.

 Látszik, hogy a célegyenesben vagyunk. Biztos jele ennek a felerősödő polifónia, sőt kakofónia. Mindenki mondja a magáét, minden és mindennek az ellenkezője is elhangzik, mindenki mindenkinek, gyakran önmagának is ellentmond.

 

A várakozás feszültsége…

 

… és az elhúzódó tárgyalássorozat nyomot hagyott a görög választókon. 2015 májusában fordult elő először, hogy többen ellenzik a kormány tárgyalási stratégiáját, mint ahányan helyeslik.

 diagram_2.jpgDiagram 2 Forrás: Egyetemi Kutató Intézet – Közvélemény- és Piackutatási Egység (Ερευνητικό Πανεπιστημιακό Ινστιτούτο - Μονάδα Ερευνών Κοινής Γνώμης και Αγοράς) University of Macedonia

 A május fordulatot hozott abban is, hogy most először a válaszolók kisebbsége gondolja úgy, hogy a Ciprasz kormány összességében betartja, betarthatja választási ígéreteit.


diagram_3.jpgDiagram 3 Forrás: Egyetemi Kutató Intézet – Közvélemény- és Piackutatási Egység (Ερευνητικό Πανεπιστημιακό Ινστιτούτο - Μονάδα Ερευνών Κοινής Γνώμης και Αγοράς) University of Macedonia

 Ezzel együtt a meghátrálás sokak számára továbbra is elfogadhatatlan, tiltott kifejezésnek tűnik. A kérdezettek csaknem fele úgy gondolja, hogy a kormánynak semmiképpen sem lenne szabad meghátrálnia.

 diagram_4.jpgDiagram 4 Forrás: Politikai barométer (Πολιτικό Βαρόμετρο), Public Issue, 2015. május

A számítottnál bonyolultabb tárgyalások, a hitelezők hajthatatlansága, a gazdaság fokozódó likviditási problémái nyomot hagytak az emberek mindennapjain, s így a kormány és a politikusok népszerűségén is.

 A két legnagyobb párt a Sziriza és az Új Demokrácia vezetőjének népszerűsége igen sajátosan alakult. Tavaly tavasztól, mintegy nyolc hónapon keresztül fej-fej mellett haladtak. A 2015. januári választásokat követően, Ciprasz népszerűsége az egekbe szökött, mutatva, hogy a győzteshez való szokásszerű igazodás ezúttal kivételes mértékű volt. Bár Ciprasz népszerűsége azóta érezhetően esett, Szamaraszé sem csökkent sokkal kevesebbel, így az őket elválasztó különbség még mindig fényévnyi. Ez is mutatja, hogy a Sziriza legfőbb aduja továbbra is maga a pártelnök.

  diagram_5.jpgDiagram 5 Forrás: Egyetemi Kutató Intézet – Közvélemény- és Piackutatási Egység (Ερευνητικό Πανεπιστημιακό Ινστιτούτο - Μονάδα Ερευνών Κοινής Γνώμης και Αγοράς) University of Macedonia

 

Retorikai pókerjátszma

 

A görög kormány már jó néhány hete a megegyezés karnyújtásnyi közelségét kommunikálja, a hitelezők – mindenekelőtt a német pénzügyminiszter – ezzel szemben a feleket még elválasztó igen nagy távolságot hangsúlyozzák.

Új elem ebben a retorikai játszmában, hogy egy héttel ezelőtt több kormánytag is kijelentette, ha választania kell a fizetések-nyugdíjak, illetve a június ötödikén esedékessé váló 300 millió eurós IMF részlet kifizetése között, akkor biztos, hogy nem ez utóbbit fogja választani. Mintha néhány méternyire a céltól még kóstolgatnák egymást a felek.

2015 május 29-én pénteken egyszerre több nyilatkozat is ebbe az irányba mutatott. Cakalotosz a tárgyalások koordinálásával néhány hete megbízott, s ennyiben Varufakisz pénzügyminiszter főnökévé avanzsált külügyi államtitkár kijelentette, hogy az egyezség számukra nem fétis, s akármilyen egyezményt nem írnak alá. A másik oldalon ezzel rímel a finn külügyminiszter kijelentése, aki szerint Görögországnak nincs semmi keresnivalója az eurózónában. A Sziriza parlamenti szóvivője – a tárgyalások esetleges kudarcára és azok következményeire célozva – kijelentette, hogy egy államnak, olyan eshetőségekre is fel kell készülnie, amelyekre nem feltétlenül törekszik.  

 

Kérdés, hogy a görög választók fel vannak-e készülve minden eshetőségre. Az eurózónából való távozás lehetőségét firtató kérdésre azok aránya, akik ezt nem tartották reális lehetőségnek, január óta több mint húsz százalékkal csökkent, miközben jelentősen nőtt azok részaránya, akikben félelmet kelt egy ilyen lehetőség. A 6. diagram kinyíló ollója a négyhónapos Sziriza kormányzás egyik legfontosabb lélektani dimenziójára mutat rá.

 
diagram_6.jpgDiagram 6 Forrás: Egyetemi Kutató Intézet – Közvélemény- és Piackutatási Egység (Ερευνητικό Πανεπιστημιακό Ινστιτούτο - Μονάδα Ερευνών Κοινής Γνώμης και Αγοράς) University of Macedonia

 Egy május 29-én, pénteken a görög közszolgálati televízió egyes csatornáján ismertetett vizsgálat szerint[3] a kérdezettek 85 százaléka felel igennel arra a kérdésre, hogy Görögország maradjon-e az eurózónában. Ha a kérdést úgy tették fel, hogy a kormány törekvéseként megfogalmazott „tisztességes kompromisszum” megkötése esetén is maradjon-e Görögország az eurózónában, az igennel válaszolók aránya 72 százalékra csökkent, de még mindig nagyon magas maradt.

A közvélemény kutatók azonban nem érték be ennyivel. A görög kormány hónapok óta azt kommunikálja, hogy bizonyos intézkedéseket – ilyen például a bérek és nyugdíjak csökkentése, a csoportos elbocsátások lehetővé tétele, a magas elsőrendűhiány elérése, az ÁFA általános emelése – semmiképpen sem fogadhat el. A közvélemény kutatók ezért azt a kérdést szegezték a megkérdezettekhez, hogy ha a görög kormány ezek mindegyikében engedni kényszerül, Görögország akkor is maradjon-e az eurózónában.

Erre a kérdésre a megkérdezettek 49 százaléka felelt igennel, miközben 39 százalék felelte azt, hogy ebben az esetben talán valami mást kellene megpróbálni.

A további vizsgálat kimutatta, hogy az igennel felelők döntően 55 év feletti férfiak, Thesszalonikiben lakók és jobbközép szavazók. A „mást kellene kipróbálni” kérdést pedig döntően 45-55 év közötti, athéni baloldali szavazók válaszolták.

 Ez a „mást kellene kipróbálni” persze több mindent is jelenthet. 

 Ha a kormánynak nincs elég pénze ahhoz, hogy egyszerre fizesse ki a közalkalmazottakat, nyugdíjasokat és a hitelezőket is, akkor megtehetné, hogy ez utóbbiakat kifizeti euróban a többieknek pedig egyéb kötelezvényekkel, valamiféle jegyrendszerrel(?), kiterjedt cafeteriával(?), egyfajta párhuzamos pénzzel, amelyet aztán az érintettek közszolgáltatások (például villany vagy vízszámla, talán adó), esetleg hazai alapvető élelmiszerek megvásárlására használhatnának. A megkérdezettek 35 százaléka ezen kiszámíthatatlan következményű, radikális döntés esetében is támogatná a kormányt. Még többen, a kérdezettek 46,5 százaléka támogatná a kormányt abban az esetben is, ha az ATM pénzfelvételt heti 50 euróban maximálná.

 

Mi várható?

 

A kormánynak tehát van még hazai mozgástere ahhoz, hogy még inkább próbára tegye a hitelezők türelmét és tűrőképességét.

Igaz, a görög kormány legerősebb érve:

  • Vigyázzatok, mert akár a csődöt is hajlandó vagyok bevállalni, s akkor aztán ti is megnézhetitek magatokat!

Erősen bumeráng jellegű, s nem kétséges, hogy kinek fájhat jobban.

 

A jelek szerint azonban a görög kormány pillanatnyilag inkább megegyezésre törekszik. Erre utal, hogy május 30-án szombaton(!) a kormánynak a tárgyalások politikai irányításáért felelős tagjai, több mint nyolc órán keresztül üléseztek. Felmerült egy hétvégi – a legújabb hírek szerint vasárnap esti – újabb Ciprasz-Merkel-Holland hármas videó konferencia lehetősége, s hogy az Egyesült Államok illetékesei minden szinten és minden tónusban rugalmasságra és kompromisszumos megoldásra szólították fel a feleket.

Bár a hivatalos napirenden nem szerepelt, a G7 országok pénzügyminiszteri találkozóján is alaposan megtárgyalták a görög kérdést. Eszünkbe juthat, hogy 2011 novemberében a G20-ak találkozóján pecsételődött meg az akkori görög miniszterelnök sorsa, aki néhány napon belül lemondásra kényszerült. Az utolsó csepp a pohárban egy népszavazás ötlete volt, de a partnerek türelme tulajdonképpen amiatt fogyott el, hogy az akkori görög kormány mintegy fél éven keresztül képtelen volt megvalósítani a maga által is aláírt megállapodásokat.

A türelem most is fogyóban. Mindenki szeretné elkerülni, hogy a G7 országok vezetőinek június 7-8-i csúcstalálkozóját a görög ügy uralja. Talán emiatt is figyelmeztették a görög kormányt az Euro Working Group múlt csütörtöki ülésén, hogy ha egy héten belül nincs megállapodás, akkor Görögország már csak technikai okok miatt is – több tagállamban ki kell kérni a parlament állásfoglalását – képtelen lesz idejében pénzhez jutni.

Hétfőn Merkel, Holland, Juncker hármas találkozóra fog sor kerülni. Itt is meg fogják tárgyalni a görög kormány és a hitelezők közti nézeteltérések áthidalásának lehetőségeit. Juncker - mint ismeretes - hetek óta igyekszik, nem túl nagy sikerrel közvetítő szerepet játszani.

 

A vitás területek hónapok óta ugyanazok

 

 A görög kormány vitatja a partnereknek a tavalyi költségvetési hiányra vonatkozó számait, bár abban közeledés rajzolódik ki, hogy a költségvetés idei elsődleges többlete a korábbi egyezmény által elvárt három százalék helyett egy százalék körül alakuljon.

Hetek óta nem értenek egyet az ÁFA kulcsok kérdésében. A hitelezők 1,8 milliárd eurós bevételt szeretnének, s ezért kétkulcsos rendszert javasolnak, rendre 11 és 23 százalékos kulcsokkal, s megszüntetnének mindenféle – például a szigetekre vonatkozó – kedvezményt.  A görög kormány egy milliárdos bevételt célozna meg, rendre 6%-12%-23%-os kulcsokkal. A legalacsonyabb kategóriába kerülnének az élelmiszerek, és a gyógyszerek.

A hitelezők ragaszkodnak a korkedvezményes nyugdíj szabályainak erőteljes szigorításához. Ennek részeként már megszerzett nyugdíjjogosultságok felülvizsgálatára is sor kerülne. A hitelezők idénre mindenképpen befagyasztanák a 13. havi nyugdíjak kifizetését, s a jövőre nézve erőteljesen megnyirbálnák annak mértékét és a jogosultak körét is.

A munkaügyi területen a görög kormány ragaszkodik a kollektív szerződések rendszerének visszaállításához, s a minimálbért a mostani 586 eurós szintről, egy év alatt fokozatos visszaemelné a válság előtt 751 eurós szintre. A hitelezők ellenzik mindezt, s szeretnék elérni, hogy a görög kormány menjen bele a csoportos elbocsátások megkönnyítésébe is.

Az kizártnak tűnik, hogy a hátralévő rövid időben, - akár a következő hétvégét, akár a hitelegyezmény négy hónapos meghosszabbításának június végén lejáró határidejét tekintjük - mindezekben a kérdésekben megállapodás születhessék. A legvalószínűbb egy olyan részmegállapodás, amely a rövidtávú kérdések rendezése mellett tartalmazni fog néhány, a hosszabbtávú reformok és adósságkezelés területére vonatkozó általános elvet is.Ez utóbbiak részletes megvítatását és rendezését eltolva a nem túl távoli jövőbe.

 

Megegyezés híján Görögországnak úgy kell(ene) visszafizetnie júniusban összesen 1,55 milliárd eurót az IMF-nek, az EKB-nak pedig júliusban 3,5 milliárdot és augusztusban 3,2 milliárdot, hogy külső pénzre nem számíthat. Egy éve – tehát nem csak a mai kormány idején – persze pontosan ez történik. Az ország folyamatosan törleszt, s közben – megegyezés híján – egy euró centet sem kapott hitelezőitől. Ez a helyzet azonban sokáig nem tartható fenn.

 

Láthatóan az utolsó métereket tesszük meg, csak az nem teljesen világos, hogy a célban mi vár ránk. Egy valószínűsíthető – s főbb körvonalaiban már kiszivárgott – megállapodás, vagy egy – ebben a pillanatban eléggé valószínűtlennek ható, de teljesen ki nem zárható – szakítás.

 

A helyzet pillanatról pillanatra változik. Minden prognózis futóhomokra épül…

 

Ezért fontos a lejegyzés percre pontos dátuma:

Athén, 2015. május 31. 15.58.                        Αθήνα, 15.58. 31/5/15

Fokasz Nikosz

Νίκος Φωκάς

MTA-ELTE Peripato Kutatócsoport,

Κοινωφελές Ίδρυμα Αλέξανδρος Σ. Ωνάσης

 

[1] 2015. május 28 csütörtök

[2] A legnagyobb görög nemzeti ünnep, az 1821-es forradalom évfordulója

[3] A vizsgálatot az MRB piackutató cég végezte

Szólj hozzá!

2015.04.29. 16:26 Fokasz Nikosz

Már öt éve!

Címkék: politika

S micsoda öt év!

 

Jeorgiosz Papandreu görög miniszterelnök éppen öt éve, 2010. április 23-án jelentette be, hogy Görögország mégiscsak igénybe veszi azon – mintegy egy hónappal korábban az EU és IMF által összehozott – mentőmechanizmus segítségét, amelyről addig azt feltételezték, hogy már magának a konstrukciónak léte és a segítség puszta ígérete is elég lehet ahhoz, hogy Görögország visszanyerje a pénzpiacok bizalmát, s kifizethető kamatszinten finanszírozhassa magát.

Nem így történt.

 

Mindenki szimbolikusnak tekintette, hogy Papandreu a bejelentés kedvéért a görögországi szigetvilág legkeletibb csücskéig, a távoli Kasztellórizó szigetéig zarándokolt.

 papandreu-kastellorizo.jpg1. ábra Papandreu Kasztellórizo szigetén

 

Pontos oka máig sem derült ki, magam hajlamos vagyok arra gondolni, hogy gyanútlanul, mint aki jól végezte dolgát, éppen névnapját ment ünnepelni oda, s munkatársai váratlanul rátelefonálhattak, hogy nagyon nagy a baj, haladéktalanul lépnie kell.

Ő maga már, mint egy újonnan alakult párt, a Demokratikus Szocialisták Mozgalmának vezetője a választási kampány finisében 2015. január 17-én adott televíziós interjújában azt találta mondani, hogy ezzel a választásával tulajdonképpen nemzetközi ismertséget biztosított Kasztellórizó szigetének.

Vitriolosabb görögországi kommentátorok ezt az ismertséget a Pearl Harbor, Hirosima, Nagaszaki típusú ismertségekhez hasonlították.

Papandreu bejelentését követően 2010. május elején írták alá azt az Európai Unión belül szokásszerűen csak mentőcsomagként emlegetett Memorandumot - azóta kiderült, ez csak az első volt a memorandumok tán még le sem zárult sorában - amely 110 milliárd eurós gigakölcsön megítélése mellett a folyósítás előfeltételeként költségvetési kiigazítási intézkedések és strukturális reformok egész sorát várta el az országtól.

Ma már tudjuk, olyan horderejű döntésről volt szó, amely legalább két évtizedre meghatározta Görögország sorsát. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a 21. század tulajdonképpen ekkor kezdődött Görögországban.

 

2010. május

 A meghökkent görögök nagyon heves tüntetésekkel, megmozdulásokkal reagáltak. A világsajtóban ekkor vált Görögország azzá a híres-hírhedt, országgá, amelynek kapcsán a Görögországba készülő turista előbb óvatosan tájékozódott, hogy vajon biztonságos dolog-e odamennie.  

  2010-majus-01-02.jpg2. ábra 2010. május Baloldali szakszervezet, s a hozzájuk szokásszerűen kéretlenül is odacsapódó „álarcosok”.

 

2010-majus-03-04.jpg3. ábra 2010. május Olykor a készenléti rendőrök is lehetnek szorult helyzetben

 

A felháborodás hullámai elérték a parlamentet is. A tüntetők a politikai rendszer és politikai osztály egészét tették felelőssé az őket ért katasztrófáért. Voltak persze más hangok is. Ez a másféle hangnem ez fejeződik ki a 4. ábrán látható karikatúrában

 
parthenon_bocs.jpg4. ábra A Parthenonon látható felirat: 

uj_kep_7.png

Az eladósodás

Azóta sokszor sokan tették fel a kérdést, hogy miként juthatott el Görögország idáig? A válaszokban a hosszú és rövidtávú okok természetes módon kapcsolódtak össze.

 gorog-allamadosag.jpg5. ábra Görögország államadósságának alakulása a GDP százalékában (Forrás: Bank of Greece)

A hosszabb távú tünetekkel kezdve, az 5. ábráról világosan leolvasható, hogy az államadósság növekedése a nyolcvanas évek legelején kezdődött, s töretlen lendülettel tartott 1993-ig. Az adósság emelkedése egybeesik ugyan a Paszok első, 1981-es kormányra kerülésével, de mégsem állíthatjuk, hogy ez egyszerűen a Paszok ügye, felelőssége lett volna. Inkább arról lehet szó, hogy a Paszok ráérzett a korszellemre, széles társadalmi rétegek jóléti intézkedésekkel kapcsolatos felfokozott várakozásaira. Jellemző, hogy e korszellem alól még a jobboldali Új Demokrácia sem tudta igazán kivonni magát. (Az 5. ábrán a diagram zölddel kiemelt részei a Paszok kormányok, míg a kék szakaszok az Új Demokrácia kormányainak időszakát jelzik.)

A kilencvenes évek elejétől az államadósság a GDP száz százaléka körül, tehát igen magas szinten stabilizálódott, jelezve a görög gazdaság azóta unalomig emlegetett strukturális gyengeségeit. A helyzet azonban fenntarthatónak tűnt. Az ezredfordulótól 2007-ig az államadósság évi mintegy 8-10 milliárd euróval növekedett, a GDP növekedése azonban évente 10-15 milliárd euró között mozgott, ami kezelhető keretek között tartotta a görög állam fizetési kötelezettségeit. Így gondolták ezt a pénzpiacok is, hiszen 2001 és 2007 között a tízéves görög kötvények felára ma már mesébe illően alacsony szinteken, 20-30 pont között mozgott.

A jelen írás azonban, a szerző több évtizede rögzült hajlamaival ellentétben ezúttal nem a gazdaság hosszú távú folyamataival, hanem a gazdaságpolitika, s a pénzügyek rövidtávú mozgásterének, a szerző számára kissé ingoványos területeivel kíván foglalkozni.

 

2008-2009, a kritikus évek

A fordulatot a 2008-as hitelválság utáni évek jelentették. A költségvetés elsőrendű egyenlege a 2000 és 2007 közötti időszakban mindössze egyszer fordult negatívba. Ezen időszak első három évében 2000 és 2002 között a többlet elérte-megközelítette a négy százalékot. Ezt követően 2003-ban mintegy egy százalékra esett, majd az athéni olimpia évében, 2004-ben hasonló nagyságú negatívba fordult. A 2005 és 2007 közötti időszakban a költségvetés elenyésző mértékű, többnyire az egy százalékot sem elérő, de mégiscsak pozitív elsőrendű egyenleget mutatott.

Innen váltott át 2008-ban mintegy két százalékos mínuszba. Az államadósság emelkedése ebben az évben a korábbi évek szokásszerű mértékének háromszorosával, 23 milliárd euróval emelkedett.  De az államadósság talán még így is kezelhető maradhatott volna, ha a költségvetési hiány nem társul a folyó fizetési mérleg ezzel párhuzamosan súlyosbodó hiányával.

Ez sem volt persze teljesen új jelenség. 2004 előtt a folyó fizetési mérleg hiánya a GDP 4 százaléka, azaz évi 15 milliárd euró körül ingadozott. 2006 után azonban folyamatos növekedésnek indult, hogy 2008-ra elérje a GDP 14 százalékát, abszolút számokban pedig a 35 milliárd eurós szintet. A legmeghökkentőbb, hogy mindez jórészt luxus fogyasztási javak hirtelen megugró importjának volt köszönhető.

A 2008-es hitelválság után beállt pénzszűke tehát nem csak az állami költségvetés, hanem folyó fizetési mérleg finanszírozása felől is súlyosan érintette az országot.

Egy olyan országot, amelynek politikai elitjét fokozódó legitimációs válság sújtotta. Generációs szakadék kialakulására utal, hogy 2008 decemberében, miután egy rendőr hidegvérrel lelőtt egy 15 éves középiskolást, kortársai az ország szinte valamennyi városában haragos spontán tüntetéseken adtak hangot dühüknek.

Az önmagában is kritikus 2008-es évre azonban még rá is licitált a 2009-es választási év. Az októberi választásokat megelőző időszakban a kormány semmit sem tett a kiadások lefaragására és a bevételek rendbetételére. Ellenkezőleg. A korábbiaknál is tágabbra nyitotta a közalkalmazotti szférát az új alkalmazások számára. Az adóhatóság pedig szieszta üzemmódba váltott. Az államadósság csak ebben az évben további 34 milliárd euróval emelkedett, a költségvetés elsőrendű egyenlege pedig kilenc(!) százalékos hiányt mutatott.

Az 5. ábrából látszik, hogy a pénz csaknem fele a fegyverkezési kiadásokon és a csökkenő adóbevételek pótlásán túl járadékok, juttatások, fogyasztási hitelek illetve nyugdíjak biztosítására ment el. A másik része viszont az ország rosszabbodó pénzügyi pozíciójának jeleként kamatokra, illetve a bankok megerősítésére fordítódott.

 merre_a_penz.png6. ábra Mire mennyit költöttek a 2009-ben felvett kölcsönökből? (milliárd euró) Forrás: Νίκος Χριστοδουλάκη:ς Σώζεται ο Τιτανικός; (Nikosz Christodoulakisz: Megmenthető a Titanic?)

 

A 2009. októberi választások után

A győzelemre esélyes Paszok elnöke 2009. szeptember közepén a – mindig is a politikai ősz nyitányát is jelentő – Thesszaloniki Nemzetközi Vásáron három héttel a választások előtt a „van itt pénz”azóta hírhedté vált jelszavával igyekezett honfitársai szavazatait megnyerni. A Paszok a kampányban az adósávoknak az inflációhoz igazítását, a munkanélküli segélynek a minimálbér 70%-ra történő emelését ígérte, oktatásba pedig 1 milliárd eurót tervezett befektetni.

 papandreu_stratega.jpg7. ábra. Papandreu a gazdasági stratéga Forrás: To Vima 2009. szeptember 13.

 

A taktika bevált. A 2004-es és 2007-es választási vereségek után a Paszok megint győzni tudott, s Jeorgiosz Papandreu nagyapja és apja nyomdokaiba lépve végre szintén miniszterelnöke lehetett az országnak.

 uj_kep_1.png8. ábra Három generáció. Három miniszterelnök. Jeorgiosz Papandreu az apa, Andreasz Papandreu a fiú, Jeorgiosz Papandreu az unoka.

 

A választási győzelem után az új kormány, szembesülve a rideg gazdasági tényekkel, ellenmondásos üzeneteket kezdett küldeni. Egyfelől a pénzügyminiszter alig két héttel a választások után bejelentette, hogy az ország pénzügyei kisiklottak. Ebben az időszakban szinte hetenként korrigálták a várható költségvetési deficit számait. Természetesen felfelé (1. táblázat)

 koltsegvetes-2009.jpg1. táblázat A 2009-es költségvetési hiány változó számai

Másfelől a kormány ezzel egy időben nagyszabású szociális programokat jelentett be. Engedett a privatizációt ellenző szakszervezeti követeléseknek, és folytatta ezúttal a saját emberei érdekében újabb alkalmazottak elhelyezését a közszférában.

Ez a kettősség a közhangulat megváltozását eredményezte. De nem az ország reális gazdasági helyzetének felismerése irányába, hanem a kormány alkalmasságát illetően. A választók körében kezdett terjedni a meggyőződés, hogy a kormány nem jól teszi a dolgát. Hasonló kételynek a pénzpiacokon történő megjelenését mutatja egyrészt a kamatfelárak növekedése (9. ábra) másrészt a rövid és hosszú távú papírok kamatai közötti olló szétnyílása.

 spreads_2.jpg9. ábra A tízéves görög államkötvények kamatfelárainak alakulása

 

A tízéves kötvények kamatai 2009 októberében öt százalék közelébe emelkedtek, miközben a hároméves kötvények kamatai két százalékon voltak. A kormány azonban megbízhatóságát és hosszú távú elkötelezettségét bizonyítandó – az akkor olcsó rövidtávú kölcsönökből bespájzoló Írországgal ellentétben – tízéves futamidejű kötvényekkel próbálta kiadásait finanszírozni, amivel csak annyit ért el, hogy minden egyes alkalommal egyre drágábban tudta ezt megtenni. A kamatok decemberre 5,5 százalékra, 2010 januárjára pedig 6,5 százalékra emelkedtek. Mire a kormány észbe kapott és a rövidtávú kölcsönök felé fordult, ez az ablak is bezárult. A hároméves kötvények kamatai a decemberi 4 százalék és a januári 5 százalék után, áprilisban a tízéves kötvények közben szintén emelkedő kamataival egyetemben elérték a 8 százalékot, lehetetlenné téve ezzel az ország lejáró tartozásainak a pénzpiacokról történő finanszírozását.

 

Az első Memorandum

 S ez volt az a pillanat, amikor 2010. április 23-án Jeorgiosz Papandreu miniszterelnök Kasztellórizó szigetén a kamerák elé állt. A görög kormány 2010. május 5-én már jóvá is hagyta a Memorandumot. 

– Úgy éreztük magunkat, mint prostik az első kuncsaft után. – írta le a kormányülésen uralkodó pszichológiai helyzetet 2011 októberében a Papandreu kormány egyik meghatározó figurája. (Idézi: To Vima 2015. április 26.)

Megálmodói és a mögöttük álló intézmények – az IMF, az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank – azzal kalkuláltak, hogy a követendő kiigazítási politika következtében a GPD 2010-ben és 2011-ben ugyan 4 illetve 2,6 százalékkal visszaesik, a recesszió azonban ezzel majd véget is ér, s 2012-re már 1,1 százalékos növekedéssel számoltak. Ugyanerre az évre prognosztizálták a munkanélküliség 15,3 százalékos szinten történő tetőzését, miközben – a belső leértékelés hatásaként – az infláció a 2010-es 1,9 százalékos szintről 2011-re -0,4 százalékos deflációba való fordulását vélelmezték. A GPD arányos államadósság a 2013-ban számolt 149,6 százalékos szintről kezdte volna meg a csökkenő tendenciáját.

A valóság nagyon másként alakult. Tény, hogy az elsőrendű költségvetés 2009-es 9 százalékos hiánya 2014-re már egy százalékos többletre váltott. Görögország tehát, rövid időn belül nagyon komoly költségvetési kiigazítást ért el. E sikerért azonban a kalkuláltnál sokkal nagyobb árat kellett fizetnie (2. táblázat).

 

 memorandum_terv_teny.jpg2. táblázat Memorandum: tervek és tények

 

A gazdaságból 2008 óta eltűnt a növekedés, a recesszió csak 2014-ben váltott át stagnálás közeli állapotba, a munkanélküliség még most is a társadalmi kohéziót veszélyeztető szinteken, 25 százalék felett van. A fiatalok ötven százalék feletti munkanélkülisége erőteljes migrációs hullámot indított el.  Az államadósságnak a válság kitörésekor mért 120 százalékos szintje 180 százalék közelébe emelkedett, a görög államkötvények felárai hihetetlen magaslatokba emelkedtek (10. ábra).


gorog_spreads.jpg10. ábra Görög tízéves államkötvények felárának (azaz a görög és a német kötvények hozamai közti különbség százszorosának) alakulása Forrás: Eurostat

 

A görögországi memorandumok korszakának ötéves története még elemzőkre vár. A 2015. januári választási eredmények azonban annyit már megmutattak, hogy a görögök többsége szerint, bármi is történt az elmúlt öt év alatt, az biztos, hogy ugyanaz, ugyanúgy már nem mehet tovább.

Hogy Görögország bárkája ezek után merre is halad? Ki tudja? Az sem biztos, hogy elsősorban a görög kormányok kormányozzák...

 limani_1.jpg11. ábra Cipraaaaaaaaaasz... A kikötő távolodik.... (Forrás: KATHIMERINI 2015. Április 26. Dimitrisz Hadzopoulosz karikatúrája alapján)

 

Athén, 2015. április 26.                                           

Αθήνα, 26/04/15

Fokasz Nikosz – Νίκος Φωκάς

MTA-ELTE Peripato Kutatócsoport,

Κοινωφελές Ίδρυμα Αλέξανδρος Σ. Ωνάσης

 

Szólj hozzá!

2015.03.17. 18:57 Fokasz Nikosz

Nem fizetünk!

Tájkép a görög gazdasági sajtó áttekintése alapján-2

 

Görögország 2015. március 13-án rendben átutalta az IMF-nek az esedékessé vált 350 millió eurós részletfizetési kötelezettségét.

Ebben a hónapban nem az elsőt, s mint látható ez nem is lehet még az utolsó (1. ábra).

 01-gr-2015-marcius_1.jpg1. ábra. A görög állam 2015. márciusi törlesztési kötelezettségei.

Nem kétséges, hogy ez az egyszerű lépés legalább olyan fontos, mint a hitelezőkkel való, s a világmédia figyelmét állandóan fenntartó, látványos és zajos összecsapások.

Egyszerű, ámde korántsem magától értetődő lépés. A görög állam ugyanis pénzszűkétől szenved. S ezen az övéi sem segítenek.

 

Nem fizetünk

Görögországban az a szokás, hogy a közszolgáltatásokért lehetőség szerint ne fizessenek, vagy az adó befizetését elkerüljék, az utóbbi években először mozgalommá, majd párttá szerveződött. Kezdődött mindez 2008-ban a Korinthosz és Patrasz közötti régi és életveszélyes autópálya díjfizetésének megtagadására indított mozgalommal, amely később az autópálya díjak elleni általános tiltakozássá bővült. (2. ábra) Utóbb a tömegközlekedési jegyfizetés megtagadását, valamint a magánszemélyek által elzárt tengerpartok megnyitását is felvették céljaik közé, ami egyfajta eklektikus komolytalansággal ruházta fel a kezdeményezést.

 02-den-plirono.jpg
2. ábra Nem fizetünk

 A mozgalom igazi lendületet, s átmeneti komolyságot a költségvetési kiigazítási politika keretében 2011 nyarán és őszén bevezetett rendkívüli illetékek és adók révén kapott.

Konkrétan 2011 nyarán a 12.000 euró feletti éves jövedelmek esetében egy szolidaritási illetéket vezettek be, amely a 18.000-30.000 eurós éves jövedelemmel rendelkező családokat 180-600 euró közötti illetékkel terhelte.

Komolyabb ellenérzéseket és ellenállást váltott ki a 2011 szeptemberében bevezetett rendkívüli ingatlanadó, melynek beszedését az Elektromos Művekre bízták. Annak számláival együtt postázták, s nem fizetése esetén az adott ingatlan esetében az áram kikapcsolásával fenyegettek. A Nem fizetünk mozgalom bizottságait egy délután alatt felháborodottan tiltakozó polgárok ezrei hívták fel. Az érintettek a fizetés megtagadás jegyében Athén egyes kerületeiben elfoglalták az Elektromos Művek irodáit, másutt eltépték a számlákat, s a közbeszédben szinte azonnal egyszerűen csak harácsként (χαράτσι) kezdték emlegetni az új illetéket.  (3. ábra).

 
3. ábra Nem fizetek!03-den-plirono.jpg

 Sokan úgy ítélték meg, hogy a megszorítás politika során megkurtított jövedelmeik, vagy a munkanélküliség miatt elszenvedett bevételkiesésük miatt ezek az új illetékek a kegyelemdöfést jelentik számukra. Ekkor jelent meg a Nem fizetek mozgalomban a Nem fizetjük ki a válságukat jelszó (4. ábra)

 04-den-plirono.jpg
4. ábra 2011. szeptember Nem fizetjük ki a válságukat

Az már csak a görög politikai folklór színességét mutatja, hogy miközben az illetéket Evangelosz Venizelosz, a kormány egyik miniszterelnök-helyettese, pénzügyminiszter vezette be, a másik miniszterelnök-helyettes Theodorosz Pangalosz nyilvános televíziós adásban jelentette be, hogy: „nem vagyok képes kifizetni a illetéket, s ha akarja Venizelosz, jöjjön és tartoztasson le.” (5. ábra)

 

05-pangalosz.jpg
5. ábra Theodorosz Pangalosz miniszterelnök-helyettes 2011-ben.

 A hosszú politikai múlttal, komoly befolyással és provokatív politikai beszédmóddal rendelkező Pangalosz 2010-ben a válság kitörésének pillanatában egy pillanat alatt a leggyűlöltebb kormánytag pozíciójába küzdötte fel magát. Ő ugyanis reagálni merészelt a megszorítások miatti düh közepette az adósságválság magyarázatát a tolvaj hazai politikusokban megtaláló közhangulatra.

Meglehetősen érzéketlenül, de korántsem teljesen alaptalanul, azt nyilatkozta, hogy

        A válasz arra a politikai osztálynak szegezett felháborodott kérdésre, hogy miként nyúltátok le a pénzt, a következő: közalkalmazotti állásokba helyeztünk benneteket.

        Együtt nyúltuk le a pénzt a politikai klientúra kapcsolatok, a korrupció, a szavazatvásárlás, s magának a politika fogalmának lealacsonyítása révén.

Mivel a „kik nyúlták le a pénzt” kérdés, görögül a „kik ették meg a pénzt” módon fogalmazódott meg, talán nem véletlen, hogy Pangalosz „együtt nyúltuk le”, azaz görögül szó szerint „együtt ettük meg” válaszát az írott görög sajtó többnyire a láthatóan jól lakott Pangalosz képével illusztrálta. (6. ábra)

 

06-pangalosz.jpg
6. ábra Theodorosz Pangalosz miniszterelnök-helyettes 2010-ben.

 „A nem fizetek” mozgalom egy része 2012 májusában párttá alakult, s a májusi választásokon 0,88 százalékos, a júniusin 0,39 százalékos eredményt ért el. A 2015. januári választásokon azonban a párt már nem vett részt.

 07-den-plirono.jpg7. ábra A nem fizetek párt logója.

A polgárok azonban – mozgalomtól, pártoktól, s főleg kormányoktól függetlenül – a maguk érdek vezérelte útját járják[1]. Az előző kormány alatt lényegében összeomlott adóbeszedési rendszer gyengeségeire építve, a politikai bizonytalanság, a választási kampány és az új kormány kedvezőbb szabályozást sugalló ígéretei, és számos család valódi fizetési nehézségei miatt az adófizetők befizetéseik elhalasztása mellett döntöttek. A költségvetési bevételek összeomlottak, a be nem fizetett adók összege 2015. januárban 1,2 milliárd eurót tett ki. Ez az összeg 2014-ben összességében 14,2 milliárd euró volt, így az adófizetők – mintegy egyharmadában végleg befagyott – tartozásának teljes összege a 2009-es 29,4 milliárd euróról mára már 76 milliárd euróra emelkedett.

A választások miatt összeomlott a társadalombiztosítási pénztárak bevétele is. A januári befizetés 90 millió euró volt, ami mintegy tizede az ezt megelőző három hónap átlagának.

Egyre többen tartoznak az Elektromos Műveknek is. A teljes tartozás már meghaladja a 2 milliárd eurót. A fizetési hajlandóság csökkenéséhez hozzájárulhattak az új kormánytagok „egyetlen család sem marad áram nélkül” típusú „szociális” célú, de mások fizetési hajlandóságát is csökkentő nyilatkozatai. A tartozás nagy része mintegy 1,35 milliárd euró a kisfogyasztóktól – háztartásoktól, kisvállalkozásoktól – ered.

A korábbi évek csökkenése után az utóbbi hónapokban megint – mintegy 500 millió euróval – nőtt a nem fizető jelzáloghitelek értéke.

A Sziriza, amely más baloldali pártokkal együtt ellenzékben, ha visszafogottan is, de szimpatizált a mozgalommal, 2015 februárjában az új pénzügyminiszter-helyettes révén már azt üzente a polgároknak, hogy a nem fizetek mozgalomnak vége. A fizetési hátralékkal rendelkezőknek ígért nagyvonalú rendezési javaslat fejében, az adófizetést hazafias kötelezettségnek minősítve arra kérte fel őket, hogy rendezzék adóhátralékaikat.

Az új szabályozás az adóhátralékosok három fő csoportját különbözteti meg:

a.)    Akik március 27-ig befizetik az adótartozásaik teljes összegét, azoknak elengedik a teljes késedelmi kamatot.

b.)    Akik április 27-ig befizetik hátralékaik valamekkora (de nem teljes) összegét, azoknak ugyanakkora összegű késedelmi kamatot engednek el. A maradék tartozás az úgynevezett százrészletű szabályozás hatálya alá esik.

c.)    Akik az első két lehetőséggel nem akarnak, vagy nem tudnak élni, azok május 26-ig jelezhetik, hogy belépnek a maximum százrészletű szabályozás keretei közé. A kamathátralék elengedésének mértéke ebben az esetben a vállalt részletek számának függvénye. Aki öt részletben vállalja a kifizetést, annak késedelmi kamatát kilencven százalékban engedik el. Innen kiindulva a részlefizetés számának növekedésével arányosan csökken a kedvezmény mértéke is, ami a ténylegesen százrészletű fizetés esetében harminc százalék lesz. A minimális részlet havi 20 euró.

 

 Görögországnak 2015. március 16-án át kell utalnia az IMF-nek tartozása egy újabb ezúttal 580 millió eurós részlet

 

Athén, 2015. március 17.
Αθήνα, 17/03/15
Fokasz Nikosz
Νίκος Φωκάς
MTA-ELTE Peripato Kutatócsoport                                            
Κοινωφελές Ίδρυμα Αλέξανδρος ΣΩνάσης

[1] Lásd ennek a jelenségnek szociológiai elemzését Konsztantinosz Tszukalasz „Ingyenélők” Csodaországban in Fokasz Nikosz (szerk): Politika Csodaországban. A politikai klientúra, mint kapcsolathálózat Görögországban. Új Mandátum Könyvkiadó, 2007.

Szólj hozzá!

2015.03.16. 18:04 Fokasz Nikosz

Adóssághegyek, csörgedező pénzforrások

Tájkép a görög gazdasági sajtó áttekintése alapján-1

 

Az elmúlt hónapokban a görög bankok ügyfeleinek egy része minden eshetőségre készen feltörte korábban tartósan lekötött betéteit. Mások már ki is vették a pénzüket. A betétek menekülése 2012 júniusának válságos időszakát idézte. A csökkenés decemberben 4 milliárd euró, januárban 13 milliárd euró, februárban pedig 7 milliárd euró volt. A betétek teljes állománya 145 milliárd euróra csökkent.

A bankok készpénzállományát tovább csökkentette, hogy az utóbbi időszakban több milliárd euró görög állami kincstárjegyet jegyeztek, így a birtokukban lévő kincstárjegyek összértéke elérte a 21 milliárd eurót. 

Egy milliárd euró plusz költséget jelent a görög bankoknak, hogy február 3-i döntését követően az Európai Központ bank (EKB) február 11-e óta nem fogadja el a görög bankok birtokában lévő – amúgy bóvli kategóriájú – görög államkötvényeket zálogjegyként. Azóta a görög bankok csak a Görög Bankon keresztül működtetett ELA (Emergency Liquidity Assistance) rendszeren keresztül juthatnak készpénzhez, valamivel drágábban. A görög bankoknak ez csak kisebb költségnövekedést jelent az intézkedés inkább a görög kormányra történő nyomásgyakorlásként értékelhető.

A tény, hogy az EKB Igazgatótanácsának fenti döntése néhány órával Draghi és Varufakisz első hivatalos találkozása után született azt sugallja, hogy a görög pénzügyminiszter nem győzte meg a bankárokat. Varufakisz azt javasolta, hogy a görög bankok által jegyzett kincstárjegyek kibocsátásával fedezzék a görög állam rövidtávú pénzszükségletét. Draghi azonban nemet mondott arra a javaslatra, hogy ennek érdekében 10-ről 25 milliárd euróra emeljék a kincstárjegyek kibocsátásának felső plafonját.

Ráadásul az ELA rendszerben rendelkezésre álló pénzmennyiséget is csak cseppenként – legutóbb például 600 millió euróval – növelik, hogy ebből még véletlenül se jusson a görög költségvetés finanszírozására. A görög állam 2015. március 11-én három hónapos kincstárjegyeket bocsátott 1,3 milliárd euró értékben, 2,7% kamatra. De ezzel még semminek sincs vége. Az 1. ábrából világosan látszik, hogy a görög államnak idén még jó néhány komoly fizetési kötelezettséget kell teljesítenie.

 

 08-gr-torlesztes-2015.jpg

1. ábra A görög állam 2015-ös törlesztési kötelezettségei (millió euró)

 

Az európai főbankár mindennemű kommentár nélkül hagyta Varufakisz azon javaslatát is, hogy Görögországnak az EKB felé fennálló 27 milliárd eurós tartozását úgynevezett lejárat nélküli vagy perpetual kötvényekkel váltsák ki. Mindeközben a görög sajtó szerint az IMF-től a McKinsey Global Institute-ig egyre többen vetik fel annak lehetőségét, hogy talán:

 

A lejárat nélküli kötvények jelentik a megoldást

 A legeladósodottabb országok problémájára. Ezek listáját Japán vezeti, de a közismerten problémás Görögországot és Spanyolországot az eurózónából még Írország, Belgium és Hollandia is megelőzi (2. ábra).

 09-orszagok-adosaga_2.jpg

2. ábra Az egyes országok eladósodottsága a GDP-jük százalékában

Forrás: Kathimerini, McKinsey Global Institute

 

Persze az államadósság tekintetében már változik sorrend, s a Dél-Európai országok Japán elsőségének megmaradásával az élvonalba rukkolnak elő (3. ábra).

 10-allam-adosagok.jpg

3. ábra Az egyes államok eladósodottsága a GDP-jük százalékában

 

Az adósság azonban korántsem csak az egyes országok problémája. A világ teljes adósságállománya 2014-re megközelítette a világ GDP-jének háromszorosát (4. ábra).

 

 11-vilag-adosag_gdp.jpg

4. ábra A világ adóssága a világ GDP százalékában

Az adósság összege a 2007-es felfoghatatlan 142.000 milliárd dollárról 2014-re 199.000 milliárd dollárra emelkedett. Ki fogja ezt kifizetni, és hogyan?!

Erre a problémára lehetne a feltételezések szerint megoldás a lejárat nélküli kötvények alkalmazása. Ez az első hallásra meglepő lejárat nélküliség, hívei szerint harmonizál az államok, s a hozzájuk kapcsolódó jegybankok fogalmában is benne rejlő lejárat nélküliséggel. Hiszen békeidőben alapvetően nem számítunk egy állam illetve alapintézményei teljes és végleges eltűnésére.

Az ötlet szerint lejárat nélküli kötvényekkel csak az adott ország központi bankja által birtokolt államkötvényeket cserélnék le. E felfogás szerint ugyanis egy adott állam egyik alapintézményének egy másikkal szembeni követelése csak könyvelési kérdés. A jegybankok által birtokolt államkötvényekre is tekinthetünk úgy, mintha besorolásuk csupán könyvelési technika kérdése lenne. Ennek jele az is, hogy a jegybankok kamatnyeresége ezen kötvények után, szokásszerűen és automatikusan a kincstárba folyik be. Ez a helyet az EKB által birtokolt euró övezeti országok kötvényeivel is, amelyek utáni nyereségét az EKB az ANFA rendszeren keresztül juttatja vissza az érintett országoknak.

Ha a saját jegybankok által birtokolt államkötvényeket lejárat nélküli kötvényekkel váltanánk ki, akkor elemzők becslése szerint Japán államadóssága a GDP mai 234 százalékáról 94 százalékra zuhanna. De az USA és az Egyesült Királyság estében is a 89% illetve 92%-ről lemenne 67% illetve 63%-ra. Az USA, és az Egyesült Királyság jegybankjai éppen most kezdenek leállni az államkötvények nagyszabású felvásárlásával. A japán jegybank azonban még intenzívebben folytatja ezt a felvásárlást, az EKB pedig éppen napjainkban 2015 márciusában vágott bele egy nagyszabású, állami kötvényvásárlási programba.

Mario Draghi 2015. január 22-én jelentette be, hogy az EKB 2016 szeptemberéig legalább 1100 milliárd euró értékben fog államkötvényeket vásárolni elsősorban a defláció leküzdése, másodsorban a gazdasági növekedés elősegítése érdekében. A vásárlás addig fog folytatódni, amíg az inflációt a 2015. februári mintegy -0,3 százalékról fel nem tornásszák két százalékra.

Nem teljesen mellékesen az infláció elértékteleníti a tartozásokat, ezért az államadósságokat fenntarthatóbbá teheti. A tömeges kereslet megemeli az államkötvények értékét, csökkenti hozamaikat, ami újabb nyilvánvaló költségvetési haszon. A hozamok pusztán már a bejelentés hatására is a legtöbb tagországban ráerősítettek korábbi csökkenésükre.

Negatív kivétel Görögország, ahol a 2014 elejei javulás előbb stagnálásba ment át, majd a hozamok a 2014. júniusi 5,64 százalékról az ősz folyamán bekövetkezett látványos rosszabbra fordulás következtében 10 százalék fölé emelkedtek (1. táblázat).

 

Tíz éves államkötvények hozamai – %

 

Németország

Írország

Spanyolország

Portugália

Görögország

2014. január 2

1,944

3,409

3,982

5,865

8,404

2015. március 13.

0,265

0,781

1,149

1,566

10,734

1. Táblázat     

A hírek szerint Draghinak komoly német ellenállást kellett legyőznie. A német igen érdekében általa vállalt legfontosabb engedmény az volt, hogy a tervezett összeg nyolcvan százalékáért nem az EKB, hanem az egyes országok központi bankjai vásárolják fel saját kormányaik kötvényeit. A vásárlásra szánt összeget az egyes tagországok között az EKB tőkéjéből történő részesedésük alapján osztották fel. Ennek megfelelően a 25,6 százalékos tőkerészesedés Németország számára 213,7 milliárd eurós, a 12,6 százalékos részesedés Spanyolország számára 105 milliárd eurós, a 2,8 százalékos részesedés pedig Ausztria számára 23,3 milliárd eurós kötvényvásárlási keretet jelent. Világos, hogy ez a szabály a tőkerészesedés és a kötvényvásárlási keretek közt lineáris összefüggést eredményez (5. ábra).

 

 12-draghi_kotvenyvasarlas.jpg

5. ábra Tagsági tőkerészesedés és kötvényvásárlási keret.

 

Kivéve, Görögország!

Görögország részvétele ugyanis a kötvényvásárlási programban az EKB feltételei szerint csak akkor lehetséges, ha

  1.       Görögország valamilyen az EU és az IMF felügyelte programban vesz részt.
  2.       Sikerrel lezárul a korábbi program Trojka által történő értékelése
  3.       A görög állam időben törleszti az EKB birtokában lévő, július-augusztusban lejáró kötvényeit.

Görögország azonban már csak azért is kimarad a kötvényvásárlási programból, mert az EKB maga szabta korlátja szerint a tagállami kötvények maximum egyharmadával rendelkezhet, márpedig Görögország esetében ez az arány már most is 42%, s ha Görögország törleszti is az EKB-nak a július-augusztusban lejáró kötvényeit, ez az arány akkor is 35,3% marad. Ennek következében bár Görögország 2,9 százalékos EKB tőkerészesedése gyakorlatilag megegyezik Ausztriáéval az osztrák 23,3 milliárd eurós összeg helyett mindössze 1,2 milliárd eurós kötvényvásárlási keretre számíthat.

Görögország egyedisége a többi memorandum országgal való közvetlen összehasonlításban is feltűnő (2. táblázat).

 

Görögország

Írország

Portugália

A Memorandum kezdete

2010. május

2011. január

2011. május

Államadósság a Memorandum kezdetén a GDP %-ban

146

87,4

96,2

A teljes hitelcsomag a GDP %-ban

106,9

49

43

GDP változása a program kezdetétől

2014. december 31-ig

-20,3%

7,4%

-2,7%

Munkanélküliség 2010

12,7%

13,9%

12%

Munkanélküliség 2014

26,6%

13,9

14,2

Nominális bérköltség változása

2014. december 31-ig

-11,9%

-2,6%

-2,8%

 2. Táblázat  

A görög külön utasságra válaszom persze nincs, csak a legnyilvánvalóbb tűneteket fogom csokorba.

Írország döntően bankválsággal szembesült, Portugália pénzügyi nehézségekkel, míg Görögországban a komoly pénzügyi nehézségek súlyos strukturális problémákkal párosultak. Görögország esetében a 2010-ben kapott kölcsön a GDP 107 százalékát tette ki. Portugáliában ez 43%, Írországban 49 % volt. Az államadósság a Memorandumok kezdetekor Görögországban 146%, Írországban 87,4%, és Portugáliában 96,2%.

Különbségnek tekinthető az is, hogy Görögország esetében az eurózóna még nem rendelkezett megfelelő intézményekkel és tapasztalattal. Nem rendelkezett kellő technikai ismerettel ahhoz, hogy miként kell egy államcsőddel fenyegetett országot ebből a helyzetből kimenekíteni, s gazdaságát átstrukturálni. Éppen ezért bevonták az IMF-t, amelynek azonban csak a készpénz- és adósság-kezelés terén volt tapasztalata, s miközben most arra kapott meghívást, hogy a görög gazdaság és közigazgatás strukturális problémáit oldja meg.

Eredendő hibának tűnik, hogy csupán hároméves programot fogadtak el. Ez olyan intenzitású költségvetés kiigazítást igényelt, aminek következtében a görög gazdaság kipukkadt.

A görög politikai vezetésnek és magas rangú köztisztviselőknek sem tapasztalatuk, sem igazi motivációjuk nem volt arra, hogy komolyabb reformokat indítsanak el. Az első két évben Görögországban legfeljebb törvénykezési intézkedésekre került sor, a reformok gyakorlati megvalósításában azonban semmi sem történt.

A trojka szakértői arra számítottak, hogy a minisztériumok képviselői, jobban ismerve a helyi viszonyokat, s a saját minisztériumuk helyzetét, maguk fognak reform javaslatokkal előállni. Nem ez történt. Erre ők kezdtek el intézkedéseket diktálni.

 

Ma

A Pénzügyminisztérium egyik tanácsadója szerint a hitelezők szakértői a minap azt javasolták, hogy amennyiben a kormánynak likviditási problémái lennének, egy-két hónapig ne fizessen béreket és nyugdíjakat. A későbbi cáfolatok a minisztérium részéről zavarba ejtően sokfélék voltak. Március 15-én pedig egy napsütötte athéni séta közepette maga Ciprasz miniszterelnök nyugtatott meg mindenkit a bérek és nyugdíjak kifizetésével kapcsolatban. Mifelénk ilyenkor kezdünk el nyugtalankodni…

Athén, 2015. március 15.
Αθήνα, 15/03/15
Fokasz Nikosz
Νίκος Φωκάς
MTA-ELTE Peripato Kutatócsoport                                            
Κοινωφελές Ίδρυμα Αλέξανδρος ΣΩνάσης

Szólj hozzá!

2015.03.03. 14:15 Fokasz Nikosz

Kreatív homály - 1

MTA-ELTE Peripato  Összehasonlító Társadalmi Dinamika Kutatócsoport

 

 

Egész Európában, sőt Obama elnök reakcióit illetve Paul Krugman kommentárjait látva a tengerentúlon is komoly aggodalommal figyelték, hogy Görögországnak sem 2015. február 11-én sem 16-án nem sikerült megegyeznie partnereivel. S bár egy február 12 és február 17 között lebonyolított közvélemény kutatás szerint a lakosság 64%-a helyesnek találta az országban zajló folyamatok irányát, általános volt azért a megkönnyebbülés, hogy az Eurogroup február tizenhatodika esti ultimátuma után február 20-án végül is aláírták a …

 Mit is?

Ennek pontos mibenléte még kérdéses.

Mindenesetre figyelemre méltó, hogy az aláírással kapcsolatos leghevesebb ellenreakciók ezúttal a kormányzópárt berkeiből érkeztek.

 

Az első mindjárt a Sziriza EP képviselőjétől egy

Még mielőtt késő lenne

című nyílt levél formájában:

 

Ha a Trojkát átnevezzük Intézményeknek, a Memorandumot Egyezménynek, a Hitelezőket pedig Partnereknek azzal akárcsak a húst átkeresztelve halnak semmit sem változtatunk a helyzeten.

Mint ahogy természetesen nem változik meg a Görög Nép 2015. január 25-én leadott szavazata sem. Arra szavazott, amit a Sziriza ígért: megszüntetjük a megszorítások rendszerét, a német és az EU egyéb hitelező országainak oligarchái valamint a hazai oligarchák által követett stratégiát.

Megszüntetjük a Memorandumokat és a Trojkát, megszüntetjük, a megszorításokat elrendelő törvényeket. A választások másnapján megszüntetjük a Trojkát és következményeit.

Eltelt egy hónap, és a nyilatkozatokból még mindig nem lett gyakorlat. Kár, nagyon kár.

A magam részéről ELNÉZÉST KÉREK, hogy részese voltam a megtévesztésnek.

De még mielőtt nagyon előrehaladna a baj. Még mielőtt nagyon késő lenne, reagálnunk kell.

Mindenekelőtt a Sziriza tagjainak, barátainak és követőinek. A különféle szintű tagszervezetek rendkívüli gyűléseken vitassák meg, hogy elfogadják-e az adott helyzetet.

Azt mondják, hogy egy megegyezéshez engedni kell. Először is az elnyomó és elnyomott között nem lehetséges kompromisszum, ahogy alávetett és megszálló között sem, s az egyetlen megoldás csak a Szabadság lehet.

De ha el is fogadjuk ezt az örültséget, az eddigi memorandum-kormányok által tett engedmények a munkanélküliséggel, a szegénységgel, az öngyilkosságokkal átlépték már a visszavonulás minden lehetséges határát.

Manolisz Glezosz Brüsszel 2015. február 22.

 

Az aláíró nem akárki.

 

A görög baloldal élő legendája, a második világháborús német megszállók elleni harc egyik szimbolikus figurája, igazi nemzeti hős.

 

Tudható, hogy „Görögország korántsem önszántából, hanem az 1940 októberében, Albániából indított olasz támadás révén keveredett bele a háborúba. A görög csapatok hamar ellentámadásba mentek át, és visszaszorították az olasz inváziós haderőt. Az 1941. április 6-án indított német invázió előtt azonban a görög csapatok gyorsan kapituláltak. A harcok május végére már véget is értek.

 „A megszállás első napjaiban kisebbfajta zavar és bénultság volt megfigyelhető a lakosság körében. Nem csoda, hiszen alig néhány hónappal az olaszok elleni dicsőséges győzelem után szakadt rájuk egy katonai vereség minden terhe. Ráadásul nem is volt teljesen magától értetődő, hogy kit is gyűlöljenek jobban, az éppen elűzött hazai elnyomókat, vagy az idegen, megszálló, új urakat. Az irányvesztés különösen erős volt a politikai osztály körében. … Ez a hangulat azonban, ha a politikai elitben nem is a lakosság körében nagyon hamar megváltozott. ... Csak a megszállók szokásos mértékű pökhendisége és egy kis nemtörődömség kellett hozzá. A kocsijukat németes alapossággal naponta lemosó tisztek, vagy az éttermekben önfeledten húst és sört fogyasztó németek látványa, a vízhiánnyal illetve a napi élelmezési gondokkal küszködő Athénben már elég is volt ahhoz, hogy a zsúfolt villamosokon – a vonatkozó kérdésre „English Spoken“ választ adva – hirtelen senki se akarjon németül érteni.

Ez persze csak hűvös távolságtartás, nem ellenállás.

Ha az emberek házaikban bujtatják, a Fölközi-tenger keleti medencéjében tevékenykedő csempészek pedig a Közel-Keletre szöktetik a Görögországban rekedt angol katonákat, akkor ez egyrészt a görög vendégszeretet, az elesettek iránti kötelező együttérzés megnyilvánulása, másrészt egy megszokott pénzkereső tevékenység egyszerű folytatása.

Ezek a tettek azonban az adott pillanatban, az adott keretek közt már nem nélkülözték az ellenállás gesztusát.

A gyerekek kilyuggatták a katonai autók gumijait, a fiatalok felugráltak a német teherautók platójára és élelmiszert loptak családjuknak. E csínytevéseket megint csak a helyzet nemesíti ellenállássá, miközben az ifjúság egyre nagyobb tömegei számára jelentettek meghatározó jellegű szocializációs élményt. Ez az egyik magyarázata annak, hogy a fiatalok miért alkotják majd az ellenállás egyik legdinamikusabb és létszámban is meghatározó jelentőségű csoportját.

Mert, hogy a megszállással szembeni ellenállás egyfelől spontán, másrészt egyéni kezdeményezésű szimbolikus akciókkal szinte azonnal megindult. Az athéniak egy csoportja már május első napjaiban demonstratívan megtapsolta a németek által a városon keresztülhurcolt angol hadifoglyokat. Mások az elbocsátott közalkalmazottak között terjesztettek a megszállók ellen agitáló röplapokat.

1941. május 30-án éjszaka pedig két egyetemista, Manolisz Glezosz és Aposztolosz Szantasz tépte le az athéni Akropoliszon a görög nemzeti zászló mellett lengedező horogkeresztes zászlót.”[1]

 

Nincs semmi tévedés. Ez ugyanaz a Manolisz Glezosz aki levelét tíz nappal ezelőtt megírta…

Róla mondta a minap Thesszaloniki püspöke, hogy hamísítatlan kommunista. Lehetséges, bár nem teljesen az a fajta, akit nekünk volt szerencsénk megismerni. A második világháborús megszállás elleni harc folytatásaként kibontakozott polgárháború okozta traumák miatt ugyanis Görögországban, az ötvenes években nagyobb bűn volt kommunistának, mint német kollaboránsnak lenni. 1951-ben például frissen választott képviselőként száműzetése helyéről vitték a parlamentbe, hogy mentelmi joga felfüggesztése után rögtön vissza is vigyék oda.[2]

A különleges 1958-as év

 

 A görög baloldal és Glezoszszemélyes sorsa szempontjából is fontos év ez. Az 1947-ben betiltott Kommunista Párt helyett az 1951 óta a baloldali szavazókat képviselő EDA (Egyesült Demokratikus Baloldal) az 1958. májusi választásokon elért 24,4 százalékos eredménnyel a legerősebb ellenzéki párt lett. A görög baloldalnak egészen a Sziriza 2012. májusi 16,8 százalékos eredményéig kellett várnia egy hasonló helyezés elérése

avgi_1958.jpg1. ábra Az Avgi (Η ΑΥΓΗ) – HAJNAL című baloldali politikai napilap 1958-as választási kiadása.

Az újság főcíme

Görög férfiak és nők, szavazatotokkal döntsétek meg az alávetettség rendszerét, mentsétek meg hazánkat az atom pusztításától

EDA

az urnáknál

mielőtt leadjátok szavazatotokat

gondoljatok Görögországra

 

Glezosz személye, aki 1958-ban az Avgi (Αυγή- Hajnal) című politikai napilap igazgatója volt összekapcsolja e két választást és pártot, hiszen kilencven évesen is aktív résztvevője volt a második memorandum elleni 2012. februári tüntetéseknek és a 2012. májusi – júniusi kettős választásokon elért Sziriza sikernek.

glezos_2012_1-2.jpg2. ábra Glezosz a görög parlament előtti tüntetésen 2012 februárjában 

 

Glezoszt 1958. december 5-én letartóztatják. A Szovjetunió Kommunista Pártja koordinálásával létrejön a Glezosz Megmentésére Alakult Nemzetközi Bizottság, amelynek akcióiból a magyar kommunisták és a magyarországi görögök is részt vállaltak. 

glezos_tuntetes_bp_1_2.jpg3. ábraTűntetés Budapesten

 

A szovjet posta 1959-ben Szabadságot a Görög Nép Hősének felirattal Glezosz bélyeget adott ki, mire válaszul a görög posta Szabadságot a Népeknek feliratú Nagy Imre bélyeget jelentetett meg. 

glezos_nagy_imre_belyeg.jpg4. ábra

 

A nyílt levél írója tehát nem akárki. Ráadásul Mikisz Theodorakisz a Zorba című film zenéjének idén kilencven éves szerzője hasonló tartalmú nyílt levélben fordult a görög miniszterelnökhöz. 

 glezos_theodorakis.jpg5. ábra Átlagéletkor 88,5 év. Glezosz és Theodorakisz a görög parlament karzatán a Memorandum -2 megszavazásán 2012 februárjában

 

Ciprasz másnap személyesen látogatta meg a zeneszerzőt lakásán ahol több órás beszélgetésen igyekezett meggyőzni az eddig követett tárgyalási taktika helyességéről. Kétséges, hogy sikerült-e neki.

Ciprasz a Sziriza parlamenti frakciójának február 25-i ülésén is megpróbálta saját értelmezését adni az egyezmény szövegében tudatosan elrejtett – Varufakisz kifejezésével élve – kreatív homálynak. A több mint tízórás ülés végén kikényszerített próbaszavazáskor azonban a jelenlévő mintegy százhúsz képviselőből 34-en jelezték, hogy a parlamentben adott esetben nem szavaznák meg az egyezményt.

Ez több mint kínos. Na, nem azért mert az egyezményt adott esetben leszavazná a parlament. Ellenkezőleg. Biztos, hogy megszavazná, a volt kormánypártok az Új Demokrácia és a Paszok képviselőinek már előre beígért szavazataival. Szerintük ugyanis az egyezmény egyenes ágú leszármazottja az általuk korábban folytatott politikának. Márpedig Ciprasz és a Sziriza politikai identitásának meghatározó eleme a korábbi gazdaságpolitikával való radikális szakítás. Kerülje meg a parlamentet? Jogilag megteheti. Csakhogy a Sziriza az elmúlt években a demokrácia sárba tiprásaként ítélte el a Szamarasz kormány azon gyakorlatát, hogy a parlament megkerülésével kormányerejű rendeletek kiadásával kormányzott. Ez a dilemma tehát még arra vár, hogy megoldják. Vagy legalábbis úgy tegyenek mintha...

 

Athén, 2015. március 1.
Αθήνα, 01/03/15
Fokasz Nikosz
Νίκος Φωκάς
MTA-ELTE Peripato Kutatócsoport                                            
Κοινωφελές Ίδρυμα Αλέξανδρος Σ. Ωνάσης

[1] Fokasz Nikosz: Istenek nélkül, Politikai táborok születése Görögországban, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004

[2] Érdekes fintora a történelemnek, hogy napjainkban az előzetes letartoztatásukat töltő Arany Hajnal képviselők ingáznak börtön és parlament között.

 

1 komment

2015.02.17. 19:01 Fokasz Nikosz

Eurogroup – Athén utcaképekkel - Eurogroup

MTA-ELTE Peripato  Összehasonlító Társadalmi Dinamika  Kutatócsoport

 

Egy eredménytelen Eurogroup

 

Az eurózóna pénzügyminisztereit tömörítő Eurogroup 2015. február 11-én Görögország ügyében tartott rendkívüli ülése közös közlemény nélkül ért véget. A hírek szerint a tervezett kommüniké a „folytatás” és „módosítás” szavakon bukott meg. A görög küldöttség az előbbit, a német pedig az utóbbit nem volt hajlandó összekapcsolni az eddigi görög EU/IMF-programmal.

 

A nemzetközi és persze a magyar sajtó EU/IMF-program helyett szokásszerűen inkább EU/IMF-mentőcsomagról beszél, de e szóösszetétel magától értetődősége itt Athénben erősen kérdéses. Ennek kapcsán elég Varufakisz pénzügyminiszter minapi programbeszédére utalnunk, aki szerint a kapott 240 milliárd euró kilencven százaléka a bank és pénzügyi rendszer megmentését, s nem a görögöket szolgálta.

2015. február 09.                                                                                                                                          
Varufakisz beszédének részlete az új kormány programjának parlamenti vitáján:                                                                                                                                                                                                                                                                               
A 2010-es első Memorandum valóban szolidaritási akció volt, de Észak-Európa bankjai iránti szolidaritás megnyilvánulása, ahova irányult végül is az általunk kapott euró összeg 90 százaléka. A BIS (Bank for International Settlements - Nemzetközi Fizetések Bankja - FN) a központi bankok, vagy ha úgy tetszik a Nyugat központi bankjainak nemzetközi szervezete szerint az első Memorandum lehetővé tette Németország és Franciaország bankjainak, hogy névértékben szabaduljanak meg több százmilliárdnyi görög tartozástól akkor, amikor e tartozások piaci értéke 81 százalékkal csökkent. Ezt értjük a „szocializmus kizárólag a bankárok számára” kifejezésen. Ez volt az oka is annak, hogy akkoriban – 2010-2011 között – az „adósság átstrukturálása” a nemzet elárulásának számított. Amikorra azonban a bankok kárának cinikus átvitele befejeződött, és ezeket a károkat áthelyezték a leggyengébb, nem csak görög, hanem európai adófizetők vállára hirtelen mégis sor került az adósság átstrukturálására, amelyet PSI-nak (Private sector involvement – magánszektor bevonása - FN) kereszteltek el. Ez egy óriási adósság „megnyirbálás” – angolul haircut, azaz szó szerinti fordításban hajvágás - FN – volt, amely a társadalombiztosítási pénztárakat, a magán kötvénytulajdonosokat, Ciprus bankjait, és persze megint a görög adófizetőt sújtotta, aki ezúttal a görög bankok kedvéért vett fel újabb kölcsönöket.                                                                                                                      

 

 A görög küldöttség az akkor még Athénben tartózkodó Ciprasz miniszterelnökkel való hosszas konzultáció után, végül is a kommuniké aláírásának megtagadása mellett döntött.

 

Az Európai Unió másnap esedékes csúcstalálkozója fényében ez a fiaskó különösen rosszkor jött az EU illetékeseinek.  Végül is a Juncker közvetítésével csütörtök reggel létrejött találkozójukon Ciprasz miniszterelnök és Jeroen Dijsselbloem az Eurogroup elnöke megállapodtak abban, hogy a felek az Eurogroup következő üléséig technikai szinten igyekeznek előbbre lépni.

 

A feleket képviselő két kilencfős bizottság péntek óta lázasan – majd azt mondtam tárgyalt – ülésezett. A tárgyalás szót maga Varufakisz pénzügyminiszter zárta ki, mondván a küldöttségek feladata ennél korlátozottabb. Nem tárgyalnak, csupán össze kell foglalniuk a görög fél és az „európaiak” álláspontját, s ezt a két egyenrangú dokumentumot kell az Eurogroup február 16-i ülése elé terjeszteni. Az eljárás célja, hogy világosan kiderüljön, melyek azok a területek, ahol a felek egyetértenek, s melyek azok, ahol az álláspontok pillanatnyilag különböznek.

 

Egyetértés lehetséges

  • az adócsalás leküzdésében
  • a korrupció elleni küzdelemben
  • a közigazgatási reform szükségességében
  • valamint a vállalkozói környezet javítását célzó reformokban

 

Ezzel szemben nagyok a különbségek

  • a munkaügyi jogszabályok
  • a privatizáció
  • valamint az adósság szolgálat nélküli elsőrendű hiány kívánatos mértékének megítélésében.

A görög kormány nézete szerint 

  • Az elmúlt években a válság, s a hitelezők elvárásaira történő hivatkozás sokszor csak ürügy volt ahhoz, hogy a munkaadók keresztülvigyék a munkaügyi jogszabályok számukra kedvező módosítását. Ennek részeként könnyítettek az elbocsátások feltételein, s megszüntették a szociális partnerek közötti kötelező egyeztetés intézményét is. A jelenlegi kormány ezeket az intézkedéseket vissza akarja vonni, mint ahogy a minimálbért is fokozatosan felemelné a válság előtti 751 eurós szintre.
  • Az eddig megkezdett privatizációs lépéseket a kormány egyedileg újraértékelné. Tömeges kiárusításba nem kezdene bele, s a privatizáció elsődleges szempontja a gazdasági növekedés szolgálata lenne, s nem pedig a költségvetési bevétel maximálása, mint eddig.
  • A legkritikusabb pont azonban a költségvetés elsőrendű egyenlegének kérdése. Az előző görög kormányok által aláírt, még nem lezárult, de a jelenlegi kormány szerint semmiképpen sem folytatható megállapodás, az úgynevezett Memorandum 2014-re 1,5 százalékos, idénre 3%-os, jövőre pedig 4,5%-os többletet irányzott elő. A görög kormány ezt idén 1,5 százalékra szeretné mérsékelni. A különbözet 2,8 milliárd euró, amely nemcsak szociális intézkedésekre nyitna nagyobb mozgásteret, hanem gazdaságélénkítő programok elindítására is.

 

A szakértők ülésén a kisebb súlyú kérdések közül napirendre kerülhet

  1. az ÁFA beszedés egyszerűsítése
  2. az ÁFA-mentesség, vagy ÁFA-könnyítés körének megszüntetése – az Égei-tengeri szigeteken például 30%-kal csökkentett ÁFÁ-t fizetnek
  3. a személyi jövedelem adómentes sávjának felemelése 12 000 euróra.
  4. a 2015-ös költségvetésben kirajzolódó költségvetési lyuk kezelése. A választási kampány idején ugyanis erősen hanyatlott a kivárásra játszó görög polgárok adó befizetési hajlandósága.

 

Az utca a kormány mellett

 

De nem csak a szakértők készültek lázasan a hétfői tanácskozásra. A kormány hívei az Eurogroup tanácskozás előestéjén már a harmadik támogató nagygyűlést szervezték Athénben a parlament épülete előtti Szindagma téren.

 img_20150215_172447-b.jpg

 A molinó felirata: Szabad Görögország, Szabad Európa, Szabad Népek – a baloldal útja (Fotó – Fokasz Nikosz)

 

 img_20150215_172948-b_1.jpg
Tömeg a görög parlament épülete előtt. A felirat görög része: Görögország, Görögországé (Fotó – Fokasz Nikosz)

 

 img_20150215_172959-b_1.jpg

Tömeg a görög parlament épülete előtt. A görög feliratok: Egy lépést sem hátrálunk, Nem Tartozunk, Nem Adjuk el magunkat, Nem Fizetünk (Fotó – Fokasz Nikosz)

 

Az utca most már sokadszor

 

Eddig a február 15-i tüntetés volt a legnagyobb, de másnap február 16-án az Eurogroup ülésének idején az esti hidegben sem gyűltek össze sokkal kevesebben

 

img_20150216_192811-b.jpg

Az esti fázós tömeg (Fotó – a fázós Fokasz Nikosz)

 img_20150216_192433-c.jpg

Egy sokak által kedvtelve fotózott plakát (Fotó – Fokasz Nikosz)

 img_20150216_193729-d.jpg

2015. február 16. Nyolc óra. A háttérben a Pénzügyminisztérium épülete, ahol az irodai világítás tanúsága szerint még dolgoznak. (Fotó – Fokasz Nikosz)

 

Egy újabb eredménytelen Eurogroup

 

A lázas szakértői előkészületek, Varufakisz és Dijsselbloem előzetes tárgyalásai, az Athénen kívül Görögország és Európa szerte tartott szolidaritási gyűlések ellenére az Eurogroup február 16-i ülése is eredménytelenül zárult. A görög küldöttség ezúttal sem volt hajlandó aláírni a Memorandum folytatására elkötelező dokumentumot.

Az ülést követően Dijsselbloem – a görög kormány értékelése szerint egyenesen hadüzenetszerűen – azt üzente a görög félnek, hogy

Péntekig kérjétek a program meghosszabbítását –

Se alternatívátok, se időtök több, nincs.

 

A kudarc estéjén tartott sajtótájékoztatóján Varufakisz bejelentette, hogy a plenáris ülés előtt Pierre Moscovici EU pénzügyi biztos bemutatott neki egy közleménytervezetet, amely csupán a hitelegyezmény folytatásáról beszélt. Ezt ő hajlandó lett volna aláírni, s erre most is hajlandó. Az Eurogroup ülése elé került újabb változat azonban visszatért a Memorandum folytatásának formulájához. Márpedig Varufakisz szerint a Memorandum nem megoldás, hanem része a problémának. Maga is probléma.

 

Ugyanaznap este

Athenae Delenda Est

 

A Római Szenátus „Kártágót le kell rombolni” célkitűzésének mintájára az Eurogroup szándékait „Athént le kell rombolni” című írásában bírálta a New York Times vélemény rovatában Paul Krugman Nobel díjas amerikai közgazdász. Véleménye szerint az Eurogroup példát akar statuálni, hogy előre elvegye a kedvét minden jövőbeli renitenskedőnek. Mintha a Franciaország által az első világháború után Németországra kényszerített „kártágói béke” gazdasági megfelelőjével kísérleteznének. Érdekes egybeesés, hogy

Varufakisz évek óta előszeretettel idézi Keynes néhány mondatát a Versailles-i békeszerződésről:

Az erősek olyan feltételeket késznyerítettek a legyőzöttre, amelyekhez nem volt joguk, s ezzel együtt a legyőzött olyan kötelezettségeket vállalt, amelyekhez nem volt joga, lévén, hogy lehetetlen volt teljesítenie azokat.

 

Közben a görög bankokból menekül a pénz. Napi átlagban 300-500 millió euró távozik, igaz ez meg sem közelíti a 2012 júniusi választások előtti napi több mint 3 milliárd eurós szintet. Egyelőre ...

 

Ma Ecofin ülés...

Esti sajtóhírek szerint a görög kormány, bizonyos feltételek mellett a hitelegyezmény hat hónapos meghosszabbítását fogja kérni.

 

Athén, 2015. március 1.

Αθήνα, 01/03/15

Fokasz Nikosz

Νίκος Φωκάς

MTA-ELTE Peripato Kutatócsoport,

Κοινωφελές  Ίδρυμα Αλέξανδρος Σ. Ωνάσης

Szólj hozzá!

2015.02.17. 16:39 Fokasz Nikosz

Vélemények az Európai Unióról

VÁLSÁG ÉS TÁRSADALMI INNOVÁCIÓK SURVEY

 

GYORSJELENTÉS - 6

MTA-ELTE Peripato  Összehasonlító Társadalmi Dinamika  Kutatócsoport

 

Szerzők: Előd Zoltán – Félix Anikó – Fokasz Nikosz – Gerő Márton – Hajdu Gábor – Jelenfi Gábor – Kmetty Zoltán – Kopper Ákos – Micsinai István – Susánszky Pál – Tardos Róbert – Tóth Gergely

 

Előszó

Az MTA–ELTE Peripato Összehasonlító Társadalmi Dinamika Kutatócsoport Görögország és Magyarország összehasonlító elemzése révén szeretne hozzájárulni a 2008-ban kitört hitelválság társadalmi következményeinek elemzéséhez. A kutatás részeként 2014. május folyamán kérdőíves adatfelvételre került sor. A személyes és online lekérdezéssel megvalósuló adatfelvétel célja a választói magatartásban, a civil társadalom reakcióiban megnyilvánuló társadalmi kezdeményezések feltárása volt.

A személyes adatfelvételt az Ipsos Zrt. készítette 2014. május 11. és május 23. között. A minta elemszáma 1000 fő volt. Az online adatfelvételt a GFK Hungária készítette 2014. május 10. és 22. között. A minta elemszáma 2003 fő volt.

Jelen gyorsjelentés a személyes adatfelvétellel megvalósult kérdőíves felmérés adataiból készített elemzéseket mutat be. Jelentésünkben az alábbi témákra koncentrálunk:

-         a gazdasági válság érzékelése,

-         a civil társadalomról és mozgalmakról alkotott vélemények,

-         a korrupcióról alkotott vélemények,

-         az egyes nemzetekről alkotott sztereotípiák, valamint

-         az Európai Unióról alkotott vélemények.

 

A műfajából adódóan a jelentés nem törekszik mély, tudományos megalapozottságú vizsgálatra, hanem csak az első lépést teszi meg a vizsgált kérdések megértése felé.

Az Európai unióról alkotott vélemények

Az Európa blokkban Magyarország és az Európai Unió viszonyát vizsgáltuk. Kérdéseinkkel arra kerestük a választ, hogy az Unión belül milyennek látja Magyarország helyzetét a magyar lakosság. A hat kérdés a politikai, a gazdasági kapcsolatokra, és a támogatásokra vonatkozott. Az eredmények a 8. táblázatban láthatóak. A megkérdezettek leginkább azzal értettek egyet, hogy Magyarország az Uniónak csak másodrendű tagja (44%). Az elmúlt évek politikai közbeszéde többféle értelmezésre is lehetőséget ad. Ezek közül két példát emelünk ki: a „Nem leszünk gyarmat!”, és a „Tisztelet a magyaroknak!” kampányüzenetekjelzik, hogy a politika szereplők értelmezésében „harcolni” kell az Uniónak a Magyarországgal szembeni másodrendű bánásmódjával. Van azonban egy „reálpolitikai” értelmezése is az eredménynek: az ország méretéből és fejlettségéből adódóan (és a közös valuta hiányából) Magyarország kisebb befolyással bír, mint az eurózónához tartozó országok, vagy akár Kelet-Európából például a negyvenmillió lakossal rendelkező Lengyelország, amelynek miniszterelnöke Donald Tusk éppen jelen gyorsjelentés készítésének idején lett az Európa Tanács elnöke.

Másodikként leginkább azzal értenek egyet a magyar állampolgárok, hogy az Európai Uniós tagságunk nélkül már ma is súlyosabb lenne a helyzetünk, a megkérdezettek közel 41%-a ért ezzel egyet.

A harmadik helyen az Európai Unióba való belépés az ország függetlenségét jelentősen csorbította állítás szerepel. Itt úgy gondoljuk, hogy ugyanúgy a már előbb említett politikai közbeszéd („kurucos”) hatása is megmutatkozik. Az első és ez utóbbi állítás mögött a sérelmi és sértettségi attitűdök köszönnek vissza.

Negyedikként az euró jelentőségével értettek egyet (A közös uniós fizetőeszköz az euró erősíti azokat a gazdaságokat, ahol már bevezették) az utolsó két helyen, harminc százalék alatti egyetértéssel a magyar felzárkózás megítélése (Az EU-hoz való csatlakozás után Magyarország jelentősen felzárkózott Európa fejlett részéhez) és az EU támogatások felhasználása található (Az EU-tól kapott támogatások megfelelően hasznosulnak a gazdaságban). Míg az első három kérdés esetében a támogatók vannak többségben, a negyedik-hatodiknál már a kétkedők aránya a legmagasabb.

8. táblázat: Magyarország és az Unió viszonyáról alkotott vélemények (%)

Kérdés

Egyetért

Egyet is ért meg nem is

Nem ért egyet

NT

Magyarország csak másodrendű tagja az Európai Uniónak.

43,9

30,3

20,7

4,8

Az Európai Uniós tagságunk nélkül már ma is súlyosabb lenne a helyzetünk.

40,8

31,4

18,9

8,7

Az Európai Unióba való belépés az ország függetlenségét jelentősen csorbította.

35,6

32,9

27,4

3,9

A közös uniós fizetőeszköz az euró erősíti azokat a gazdaságokat, ahol már bevezették.

32,4

32,8

23

11,6

Az EU-tól kapott támogatások megfelelően hasznosulnak a gazdaságban.

29,9

35,7

25,4

8,8

Az EU-hoz való csatlakozás után Magyarország jelentősen felzárkózott Európa fejlett részéhez.

28,9

34,3

33,1

3,5

 

A vizsgált hat kérdés önmagában való elemzésén túl arra is lehetőset ad, hogy a kérdésekre adható 1-5-ig terjedő tartományban az Uniót támogató, a bizonytalan, és az elutasító attitűddel rendelkezők mekkora csoportot alkotnak. A három csoport elméleti megfontolás alapján is azonosítható, klaszterelemzésen keresztül megvizsgáltuk, hogy ezek a csoportok valóban megtalálhatóak-e, és ha igen, akkor mekkora arányban vannak jelen az egyes álláspontok. Nézzük az adatokat: a legnagyobb csoportot a bizonytalanok alkotják, akik „egyet is értenek, meg nem is” az állításainkkal, ők a minta 48%-át alkotják. A második legnagyobb csoportot az EU és a közös fizetőeszköz támogatói, a megkérdezettek 36%-a tartozik ebbe a csoportba. A harmadik csoportot az EU elutasítói alkotják, a minta 16%-a tartozik ebbe a csoportba.

A kutatásban vizsgált kérdés tekintetében mind a hat kérdés eredménye szignifikánsan különbözik. A vizsgált kérdések két csoportra bomlanak: három negatív és három pozitív kérdés található a kérdőívben. A három negatív kérdés közül kettőben az Unió-Magyarország viszonylatában az Unió, egy esetében Magyarországra vonatkozik a negatív állítás. Leghatározottabb állásponttal az elutasítók rendelkeznek, ami a „Magyarország csak másodrendű tagja az Európai Uniónak” (4,53), illetve „Az Európai Unióba való belépés az ország függetlenségét jelentősen csorbította” (4,40) állításokban mutatkozik meg. Az elutasítók szkepticizmusa két kettő alatti értékkel rendelkező kérdés esetében jelent meg, határozottan nem értenek egyet azzal, hogy „Az EU-hoz való csatlakozás után Magyarország jelentősen felzárkózott Európa fejlett részéhez”, illetve, hogy „Az EU-tól kapott támogatások megfelelően hasznosulnak a gazdaságban”.

A támogatók leghatározottabban abban értenek egyet, hogy „Az Európai Uniós tagságunk nélkül már ma is súlyosabb lenne a helyzetünk” (4,03) – de a többi kérdés esetében már négy alatti értéket találtunk.

A bizonytalanok esetében arra számítottunk, hogy értékeik valahol három körül helyezkednek el, az adatok ezt is mutatják, a legnagyobb eltérés Magyarország felzárkózására vonatkozó kérdés esetében van, itt csak 2,6 a kérdésre vonatkozó attitűdök átlaga.

9. táblázat: Az Unióval kapcsolatos vélemények alapján képzett csoportok átlagos véleménye az egyes állításokról

 

Támogatók 36%

Bizonytalanok 48%

Elutasítók 16%

Összesen

Magyarország csak másodrendű tagja az Európai Uniónak.

3,2

3,1

4,5

3,3

Az Európai Unióba való belépés az ország függetlenségét jelentősen csorbította.

3,2

2,7

4,4

3,1

Az Európai Uniós tagságunk nélkül már ma is súlyosabb lenne a helyzetünk.

4,0

3,2

2,0

3,3

Az EU-hoz való csatlakozás után Magyarország jelentősen felzárkózott Európa fejlett részéhez.

3,9

2,6

1,8

3,0

Az EU-tól kapott támogatások megfelelően hasznosulnak a gazdaságban.

3,8

2,8

1,9

3,0

A közös uniós fizetőeszköz az euró erősíti azokat a gazdaságokat, ahol már bevezették.

3,92

2,9

2,1

3,1

 

A támogatók legnagyobb arányban a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők köréből kerülnek ki (42,4%), de középiskolai és szakmunkás végzettséggel rendelkezőknek is több mint harmada Unió párti. A középiskolai, a szakmunkás és a nyolc általános és annál kevesebb iskolai végzettséggel rendelkezők közel fele (45%, 51% és 54%) az ingadozók csoportjába tartozik. Tendenciáját tekintve azt találjuk, hogy ahogy haladunk felfelé az iskola végzettség mentén, úgy nő az EU támogatóinak és az EU-val bizonytalanok aránya. Az elutasítók esetében viszont azt tapasztaljuk, hogy a különböző iskolai végzettséggel rendelkezők körében nagyságrendileg azonos mértékben vannak jelen.

Az iskolai végzettség és a csoporttagság kapcsolata lehetséges magyarázatot nyújthat a jogi kapcsolat megítélése mögött meghúzódó értelmezésekre. Feltételezésünk szerint a reálpolitikai magyarázat inkább a magasabb végzettséggel rendelkezők körében általánosabb, a politikai közbeszédi megközelítés pedig inkább az alacsonyabb végzettségűek körében.

10. táblázat: Az Unióval kapcsolatos attitűdök iskolai végzettség szerint

 

8 általános és alatta

Szakmunkás-képző

Gimnázium, szakközépiskola

Főiskola, egyetem

Összesen

Támogató

28,9

35,9

36,6

42,4

35,5

Bizonytalan

54,1

51,4

45,7

42,4

48,5

Elutasító

17,0

12,7

17,8

15,2

16,0

Teljes minta

26,2

21,7

33,1

19,0

100,0

 

Amíg a településtípusnak nincs jelentősebb hatása az Unió megítélésére, addig az ország régiói között már annál inkább jelentős eltérések azonosíthatóak. Az Unió támogatói leginkább Dél-Alföldön és Észak-Magyarországon találhatóak meg (51%, illetve 40%). A legjelentősebb elutasítottság Közép-Magyarországon tapasztalható. Dél-Alföld régió kiugró eredményére jelen keretek között nem tudunk választ adni, a magyarázat további kutatást igényel.

Válság – múlt és jövő

A 2008-ban kirobbanó pénzügyi válság komoly következményekkel járt Magyarország és az Unió gazdaságára nézve egyaránt. Görögországban államcsőd fenyegetett, Magyarországon a devizahitelesek megnövekvő terhei a hétköznapokban is éreztették hatásukat.

A megkérdezettek közel fele (47%) mondta azt, hogy Magyarországot nagyon érintették a válság hatásai, illetve további közel egyharmaduk (30%) nyilatkozott úgy, hogy inkább érintette. Mindössze valamivel több, mint 7% nyilatkozott úgy, hogy a válság Magyarországot nem érintette.

12. ábra: A pénzügyi válság mennyire érintette Magyarországot? (%)

 

 

 

Az Európai Unió gazdasági helyzetére és kilátásaira vonatkozóan az elmúlt és a következő tizenkét hónapra nézve a megkérdezettek álláspontja a 11. táblázatban látható. Alapvetően optimista álláspontot láthatunk. Míg az elmúlt évre nézve a válaszolók 28%-a mondta, hogy javult, ugyanez a jövő évre nézve már valamivel több, mint 40%. 27% és 29% azok aránya, akik szerint nem változik az EU gazdasága, és 33%-ról 16%-ra csökkent, akik szerint romlott, illetve romlani fog. A válaszolni nem tudok aránya 3%-kal nőtt, 11,6%-ról 14,6%-ra. Magyarországra vonatkozó kérdéssel összehasonlítva közel öt-hatszoros az EU esetében azoknak aránya, akik nem tudnak válaszolni.

11. táblázat: Az EU gazdasági helyzetének értékelése a múltban és a jelenben

Hogyan változott az EU gazdasági helyzete az elmúlt 12 hónapban?

Hogyan fog változni az EU gazdasági helyzete a következő 12 hónapban?

Sokat javult

1,6

Sokat fog javulni

2,8

Valamit javult

26,5

Valamennyit javulni fog

37,5

Nem változott

27,2

Nem fog változni

29,1

Valamit romlott

26,3

Valamennyit romlani fog

13,1

Sokat romlott

6,8

Sokat fog romlani

2,7

Nem tudja

11,6

Nem tudja

14,6

Összesen

100,0

Összesen

100,0

 

A változás irányát a 12. táblázatban lehet látni. Jól látható, hogy a múlt értékelése és a jövő értékelése között szoros a kapcsolat: aki a megelőző 12 hónapban a gazdasági helyzet romlását érzékelte, a következő 12 hónapban szintén romló gazdasági helyzetet vár. Akik a múlt értékelésében bizonytalanok, a jövőről sem tudnak véleményt mondani.

12. táblázat: Az EU gazdasági helyzetéről alkotott kép változása (%)

Következő tizenkét hónap

Sokat fog javulni

Valameny-nyit javul-ni fog

Nem fog változni

Valameny-nyit rom-lani fog

Sokat fog romlani

NT

Össz

Elmúlt tizenkét hónap

Sokat javult

56,3

43,7

0

0

0

0

100

Valamennyit javult

4,9

84,1

6,8

2,3

0

1,9

100

Nem változott

0,4

19,1

66,5

2,2

0,4

11,4

100

Valamennyit romlott

0,4

31,2

21,3

38,8

1,1

7,2

100

Sokat romlott

2,9

4,4

26,5

23,5

33,8

5,9

100

NT

0,9

7,8

15,7

0,9

0

74,8

100

 

Amikor az Unió gazdasági kilátásairól kérdeztük az állampolgárokat, nagyrészt hasonló eredményeket kaptunk, mint a korábbi kérdésekben. A többség fokozatos kilábalás kifejezést tartja a legtalálóbbnak az EU gazdasági kilátásait tekintve. A második és harmadik helyen a stagnálás és visszaesés szerepel. Összességében az EU gazdaságának jövőjét pozitívan és negatívan látók csoportja közel azonos méretű (46,2% szemben 44,9%-kal).

13. ábra: Az EU gazdasági kilátásról alkotott kép (%)

 

 

 

 

Az Unió elmúlt és következő tizenkét hónapjának a megítélése különösen szemléletes annak fényében, hogy a már bemutatott csoportok fényében hogyan alakul a jövőkép. A 13. táblázatból leolvasható, hogy a bizonytalanok és a támogatók csoportjában is 13-17%-kal, az elutasítók körében pedig 5%-kal többen vannak azok, akik a jövőt pozitívabban látják, mint a múltat. Míg a támogatók és a bizonytalanok nagyjából azonos mértékben látják változatlannak a múltat és a jövőbeli lehetőségeket, az elutasítók körében 12%-kal többen vannak, akik szerint minden marad a régiben.

A jövőt borúsan látók aránya mind három csoportban jelentősen csökken, a legnagyobb változás ugyancsak az elutasítók körében tapasztalható, 20%-kal kevesebben mondják azt, hogy az unió helyzete a jövőben romlani fog, mint az elmúlt évre vonatkozóan.

 

13. táblázat: Az Unióhoz való viszony és az Unió gazdasági helyzetének az értékelése (%)

 

Elmúlt 12 hónap

Következő 12 hónap

 

Javult

Nem változott

Romlott

Nem tudja

Javulni fog

Nem fog változni

Romlani fog

Nem tudja

Támogatók

50,2

22,7

23,7

3,4

62,9

21,3

10,2

5,7

Bizonytalanok

25,6

32,8

35,2

6,5

42,4

33

15,1

9,4

Elutasítók

9,7

22,4

61,9

6

14,3

34,6

39,1

12

Összesen

31,7

27,5

35,5

5,3

45,2

29,1

17,1

8,5

 

A válság okai és lehetőségek

A válság egy komplex jelenség és számos következménye van, de az mégis csak egy kulcskérdés, hogy ki a felelős a krízis kialakulásáért? A kérdésre adott válaszok eredménye a 14. táblázatban látható. A válságért leginkább felelősnek a bankokat (közel 34%) látják az emberek, kétszer annyian említették meg őket, mint a második spekulánsokat (17%). Harmadik helyen Európa vezető gazdasági hatalmai (közel 15%), a negyedik az USA (9,7%) áll.

A már korábban ismertetett három csoport között különbségek figyelhetőek meg a felelősök megállapítása tekintetében. A támogatók és a bizonytalanok körében az első két helyen a bankok és a spekulánsok állnak, az elutasítók esetében a második helyen Európa vezető gazdasági hatalmai állnak. A bankok, spekulánsok, eladósodott országok felelősségét inkább az EU támogatói állítják, és ahogy haladunk az elutasítók irányába, úgy csökken ezekre a szereplőkre adott válaszok aránya. Fordított a helyzet Európa vezető gazdasági hatalmaival és az Európai Unióval, ezek felelősségét inkább az elutasítók állítják.

 

14. táblázat: Ki a felelős a pénzügyi válság kialakulása miatt? (%)

 

Támogatók

Ingadozók

Elutasítók

Összesen

Bankok

33,9

34,3

32,6

33,9

Spekulánsok

20,7

14,3

18,5

17,2

Európa vezető gazdasági hatalmai

13,9

14,1

22,2

15,3

USA

11,2

9,6

6,7

9,7

Eladósodott országok

9,5

7,7

5,2

7,9

Európai Unió

1,4

2,7

8,1

3,1

Egyéb okok, szereplők

3,4

5,9

4,4

4,8

Nem tudja

6,1

11,4

2,2

8,1

Összesen

100

100

100

100

 

 

A felelősök mellett kérdést tettünk fel arra vonatkozóan is, hogy ki tudja a legtöbbet tenni a válság megoldása érdekében (15. táblázat). A teljes mintára vonatkozóan azt találtuk, hogy leginkább a Világ legfejlettebb gazdaságai (24%), a Nemzetközi pénzügyi szervezetek (16%) és közel azonos arányban az Európai Unió és a Nemzeti kormányok szerepelnek (17,8% és 17,6%).

Ha mindezt megvizsgáljuk a csoportok között, eltéréseket találunk. A bizonytalanok és az elutasítók első kettőként a Világ legfejlettebb gazdaságait és a Nemzeti kormányokat említik meg. A támogatók körében első helyen az Európai Unió jelenik meg, ami a teljes vizsgálat szempontjából csak a harmadik. Másodikként a Világ legfejlettebb gazdaságai, és csak harmadikként jelenik meg a nemzeti kormány.

 

15. táblázat: Ki tudja a legtöbbet tenni a válság megoldása érdekében?

 

Támogatók

Bizonytalanok

Elutasítók

Teljes minta

Világ legfejlettebb gazdaságai (G20)

26,1

24,3

33,1

26,4

Nemzetközi pénzügyi szervezetek (pl.: IMF)

18,0

17,9

17,3

17,8

Európai Unió

24,7

15,6

12,8

18,4

Nemzeti kormányok

16,6

17,4

22,6

17,9

USA

7,8

7,9

3,0

7,1

Egyéb szervezetek

1,7

3,2

8,3

3,5

Nem tudja

5,0

13,6

3,0

8,8

Összesen

100,0

100,0

100,0

100,0

 

Kinek kellene lépéseket tenni?

A kérdőívben (1-7-es skálán) megkérdeztük azt is, hogy kinek kellene elsősorban lépéseket tennie: Európa vezető gazdasági hatalmainak kellene-e áldozatot hozni a problémák megoldásának érdekében, vagy a lecsúszó országoknak kellene szigorú gazdasági lépéseket, reformokat megvalósítani. A már bemutatott hármas tipológia szerint az EU támogatói inkább a lecsúszó országok felelősségének irányába mozdulnak, míg az EU ellenes attitűddel rendelkezők inkább Európa vezető gazdasági hatalmaitól várják a problémák megoldását. A közös felelősségvállalást a támogatók és a bizonytalanok körében nagyságrendileg a megkérdezettek több mint negyede válaszolta, szemben az elutasítók 13%-ával.

16. táblázat: Kinek kellene lépéseket tenni a válság megoldása érdekében? (%)

 

Inkább Európa vezető gazdasági hatalmainak

Mindkettőnek

Lecsúszó országoknak

NT

Össz.

Támogatók

51,7

27,7

18,5

2,0

100

Bizonytalanok

54,3

23,6

19,2

2,9

100

Elutasítók

69,4

13,4

15,7

1,5

100

Összesen

55,8

23,4

18,4

2,4

100

 

 

Letölthető: http://peripato.tatk.elte.hu/index.php?mod=cikk&cikkid=81

Szólj hozzá!

2015.02.17. 16:39 Fokasz Nikosz

Nemzeti sztereotípiák

VÁLSÁG ÉS TÁRSADALMI INNOVÁCIÓK SURVEY

 

Gyorsjelentés - 5

MTA-ELTE Peripato  Összehasonlító Társadalmi Dinamika  Kutatócsoport

 

 

Szerzők: Előd Zoltán – Félix Anikó – Fokasz Nikosz – Gerő Márton – Hajdu Gábor – Jelenfi Gábor – Kmetty Zoltán – Kopper Ákos – Micsinai István – Susánszky Pál – Tardos Róbert – Tóth Gergely

 

Előszó

Az MTA–ELTE Peripato Összehasonlító Társadalmi Dinamika Kutatócsoport Görögország és Magyarország összehasonlító elemzése révén szeretne hozzájárulni a 2008-ban kitört hitelválság társadalmi következményeinek elemzéséhez. A kutatás részeként 2014. május folyamán kérdőíves adatfelvételre került sor. A személyes és online lekérdezéssel megvalósuló adatfelvétel célja a választói magatartásban, a civil társadalom reakcióiban megnyilvánuló társadalmi kezdeményezések feltárása volt.

A személyes adatfelvételt az Ipsos Zrt. készítette 2014. május 11. és május 23. között. A minta elemszáma 1000 fő volt. Az online adatfelvételt a GFK Hungária készítette 2014. május 10. és 22. között. A minta elemszáma 2003 fő volt.

Jelen gyorsjelentés a személyes adatfelvétellel megvalósult kérdőíves felmérés adataiból készített elemzéseket mutat be. Jelentésünkben az alábbi témákra koncentrálunk:

-         a gazdasági válság érzékelése,

-         a civil társadalomról és mozgalmakról alkotott vélemények,

-         a korrupcióról alkotott vélemények,

-         az egyes nemzetekről alkotott sztereotípiák, valamint

-         az Európai Unióról alkotott vélemények.

 

A műfajából adódóan a jelentés nem törekszik mély, tudományos megalapozottságú vizsgálatra, hanem csak az első lépést teszi meg a vizsgált kérdések megértése felé.

Nemzeti sztereotípiák

 

A kérdőív egyik blokkja a nemzeti sztereotípiákra vonatkozó kérdésekből állt. Összesen négy nemzetre, az amerikaira, az oroszra, a görögre és a magyarra vonatkozóan kellett a kérdésekre válaszolni. Minden nemzet esetén 16 (pozitív, negatív és semleges) tulajdonság közül lehetett választani legfeljebb hármat, az alapján, hogy a megkérdezett szerint melyik írja le a legjobban az amerikai, orosz, görög és magyar embereket. Természetesen egy válaszadó így egy tulajdonságot csak egyszer választhatott, és megtehette az is, hogy csak kettőt vagy egyet (vagy egyet sem) választott. Átlagosan két tulajdonságot említettek a megkérdezettek. A legtöbb tulajdonságot a magyarok (2,44), a legkevesebbet a görögök jellemzésénél (2,02) mondták. Az átlag ellenére mégsem két tulajdonság választása volt a legjellemzőbb, ugyanis minden nemzet esetén ez a legkevésbé gyakori, jellemzően vagy hármat, vagy egyet sem, illetve egy tulajdonságot választottak inkább a válaszolók. Három tulajdonságot említett a válaszadók 70%-a magyarokra vonatkozóan, 65%-a az amerikaiakra és 58-58% az orosz és a görög emberek jellemzése esetén. Azok magas aránya, akik egyet sem választottak a válaszhiány mértékéből adódik (annak megválaszolása, hogy ennek mi lehet az oka – információhiány, avagy a sztereotípiák hiánya – túlmutat ennek az elemzésnek a keretein). A görög emberek tulajdonságairól szóló kérdésnél volt a legmagasabb a válaszhiány (22% nem válaszolt a kérdésre), a saját nemzetre, a magyarokra vonatkozónál pedig a legalacsonyabb (7%), az amerikaiakra 16%, az oroszokra vonatkozóan 19% nem válaszolt.

A megkérdezettek szerint az amerikai emberekre leginkább a nyitott (32,4%), uralkodó (29,3%), beképzelt (29,2%) jelzők illenek. Ezeken kívül még gyakorlatiasak (21,1%), kedélyesek (17,5%), lusták (15,5%), bátrak (13,7%) és nagylelkűek (10,0%) – a három említést összeadva és a legalább 10%-os eredményeket emelve ki (1. táblázat).

Az orosz embereket elsősorban az uralkodó (31,1%), ravasz (22,9%), bátor (21,5%), maradi (21,3%) és a fegyelmezett (21,5%) tulajdonságok jellemzik a válaszok alapján. Ezen kívül még jellemzi őket a kegyetlenség (18,9%), gyakorlatiasság (10,9%) és a széthúzás (10,5%) is.

A görögök a megkérdezettek szerint kedélyes (41,4%), szenvedélyes (37,3%), nyitott (30,2%), nagylelkű (18,8%) és lusta (17,9%) emberek, és jellemző még rájuk a gyakorlatiasság (10%).

A magyarokra leggyakrabban a széthúzó (39,4%), a szorgalmas (38,8%) és a gyakorlatias (29,3%) jelzőt választották. Ezen kívül jelentős még a ravasz (18,6%), nyitott (18,6%), intelligens (14,1%), illetve a nagylelkű (13%), valamint a bátor és a maradi (10,0%) tulajdonság említése is. A nemzeti autosztereotípia tehát meglehetősen vegyes, inkoherens képet mutat, egy negatív tulajdonság előzi meg az általában minden nemzet önképét jellemző pozitív vagy semleges (és például a másik három megkérdezett nemzetnél megjelenő legerősebb negatív) tulajdonságokat.

7. táblázat: Az egyes nemzeteket leíró tulajdonságok (az összes megkérdezett körében, három említés alapján összesítve, %)

Tulajdonság

Amerikai

Orosz

Görög

Magyar

Átlag

Beképzelt

29,2

7,4

3,9

8,8

12,3

Bátor

13,7

21,5

7,7

10,1

13,3

Fegyelmezett

9,0

20,3

6,2

9,2

11,2

Gyakorlatias

21,1

10,9

10,1

29,3

17,9

Intelligens

9,5

2,7

4,8

14,1

7,8

Kedélyes

17,5

6,4

41,4

9,6

18,7

Kegyetlen

3,9

18,9

0,8

3,8

6,9

Lusta

15,5

7,6

17,9

8,7

12,4

Maradi

2,0

21,3

4,7

9,9

9,5

Nagylelkű

9,9

4,9

18,8

13

11,7

Nyitott

32,4

7,3

30,2

18,6

22,1

Ravasz

9,1

22,9

5,7

18,6

14,1

Szenvedélyes

8,3

7,9

37,3

9,3

15,7

Széthúzó

3,9

10,5

3,8

39,4

14,4

Szorgalmas

9,6

7,5

7,4

38,8

15,8

Uralkodó

29,3

31,1

1,9

3,4

16,4

Megjegyzés: A 20% feletti említések sárgával kiemelve.

 

Tulajdonságonként a négy nemzetre vonatkozó válaszokat átlagoltuk (lásd 7. táblázat utolsó oszlopa), így megvizsgálhatjuk, hogy mely tulajdonságokat említették leggyakrabban, vagy legritkábban a válaszolók és hogy mekkora az átlagos említési arány (13,8%). Az első öt leggyakoribb, átlag feletti arányban említett jelző a kedélyes, gyakorlatias, uralkodó, szorgalmas és a szenvedélyes, átlagos gyakoriságú a ravasz, a széthúzó és a bátor tulajdonság említési aránya, míg a többi tulajdonságot átlag alatti mértékben említették e négy nemzet esetén (természetesen más nemzetekre kérdezve ettől nyilván eltérő átlagos értékeléseket kapnánk).

Nemzetek közötti összehasonlítás

Ha az átlagokat összehasonlítjuk a nemzetenként kapott válaszarányokkal, akkor kiemelhető minden tulajdonság esetén, hogy azok mely nemzetekre jellemzők leginkább (melyeket gondoljuk inkább, vagy kizárólagosan egy adott nemzetre jellemzőnek és melyek azok, amelyek több nemzetre is igazak), vagy egy adott tulajdonság mennyire jellemzőbb egy adott nemzetre a többihez képest.

11. ábra: Az egyes nemzeteket leíró tulajdonságok (az összes megkérdezett körében, 3 említés alapján összesítve, %)

Szólj hozzá!

2015.01.15. 22:50 Fokasz Nikosz

A korrupcióról

VÁLSÁG ÉS TÁRSADALMI INNOVÁCIÓK SURVEY

 

GYORSJELENTÉS - 4

MTA-ELTE Peripato  Összehasonlító Társadalmi Dinamika  Kutatócsoport

 

Szerzők: Előd Zoltán – Félix Anikó – Fokasz Nikosz – Gerő Márton – Hajdu Gábor – Jelenfi Gábor – Kmetty Zoltán – Kopper Ákos – Micsinai István – Susánszky Pál – Tardos Róbert – Tóth Gergely

 

Előszó

Az MTA–ELTE Peripato Összehasonlító Társadalmi Dinamika Kutatócsoport Görögország és Magyarország összehasonlító elemzése révén szeretne hozzájárulni a 2008-ban kitört hitelválság társadalmi következményeinek elemzéséhez. A kutatás részeként 2014. május folyamán kérdőíves adatfelvételre került sor. A személyes és online lekérdezéssel megvalósuló adatfelvétel célja a választói magatartásban, a civil társadalom reakcióiban megnyilvánuló társadalmi kezdeményezések feltárása volt.

A személyes adatfelvételt az Ipsos Zrt. készítette 2014. május 11. és május 23. között. A minta elemszáma 1000 fő volt. Az online adatfelvételt a GFK Hungária készítette 2014. május 10. és 22. között. A minta elemszáma 2003 fő volt.

Jelen gyorsjelentés a személyes adatfelvétellel megvalósult kérdőíves felmérés adataiból készített elemzéseket mutat be. Jelentésünkben az alábbi témákra koncentrálunk:

-         a gazdasági válság érzékelése,

-         a civil társadalomról és mozgalmakról alkotott vélemények,

-         a korrupcióról alkotott vélemények,

-         az egyes nemzetekről alkotott sztereotípiák, valamint

-         az Európai Unióról alkotott vélemények.

 

A műfajából adódóan a jelentés nem törekszik mély, tudományos megalapozottságú vizsgálatra, hanem csak az első lépést teszi meg a vizsgált kérdések megértése felé.

A korrupcióról alkotott vélemények

A korrupció jelenségét Magyarországon számos kutatás vizsgálja, mértékéről, szubjektív észleléséről folyamatosan készülnek kutatások. Kutatásunkban a korrupció jelenségének vizsgálatát szituációkba ágyazottan vizsgáltuk, arra voltunk kíváncsiak, hogy konkrét tapasztalatok és szubjektív feltételezések alapján miként látják mindezt az emberek.

A korrupciónak különböző szintjei vannak, a mindennapokban elsősorban a hivatalokban szembesülhetünk a korrupció jelenségével. A 7. ábra a hivatali korrupció mértékéről alkotott képet mutatja be. A megkérdezettek közel 39%-a állította, hogy vannak korrupt hivatalos személyek, tehát elismerik a jelenséget, és mérsékelt álláspontot fogalmaznak meg. A válaszolók harmada azonban úgy véli, hogy „nagyon sok” 10%-a pedig, hogy „szinte az összes” hivatali személyre jellemző a korrupció. Összegezve tehát nagyjából a válaszadók 43%-a szerint a hivatalos személyek inkább korruptak. A skála túloldalát, miszerint, hogy a hivatalos személyekre nem jellemző a korrupció, mindössze csak 5% válaszolta.

7. ábra: Magyarországon mennyire jellemző a korrupció, megvesztegetés? (%)

 

8. ábra: Találkozott-e azzal, hogy egy hivatalos személy ellenszolgáltatást várt el azért, hogy elintézzen egy ügyet? (%)

 

A szubjektív élmény kontrollját a tapasztalat jelenti. Amikor kérdésünk arra vonatkozott, hogy a megkérdezettek találkoztak-e hivatali korrupcióval, kétharmadnyian azt válaszolták, hogy egyáltalán nem kerültek ilyen helyzetbe, míg személyes élménnyel (egyszeri, vagy többszöri alkalommal való szembesülés) a válaszolók negyede rendelkezik (8. ábra). A szubjektív ítélet tehát ennek fényében jóval rosszabb, mint a tényleges tapasztalatok.

5. táblázat: A korrupció tapasztalata és szubjektív élménye

 

Szinte kivétel nélkül az összes hivatalos személyre jellemző

Nagyon sok hivatali személyre jellemző

Van olyan hivatalos személy, akire jellemző

Nem jellemző a hivatalos személyekre

NT/
NV

Össz

Többször

38,4

43,8

17,9

0,0

0,0

100

Egyszer

9,1

50,0

39,4

0,8

0,8

100

Egyszer sem

6,5

27,6

46,3

7,6

12,0

100

NT/NV

7,4

28,4

10,5

0,0

53,7

100

 

 

A korrupció szubjektív élményének és tapasztalatának összevetése (5. táblázat) során a tapasztalat és a szubjektív élmény intenzitása közötti összefüggés nyomon követhető: minél több alkalommal szenvedett el valaki korrupciós helyzetet, annál inkább gondolja úgy, hogy a hivatali személyek jelentős része, vagy akár az összes mind korrupt lenne . Megtalálhatóak olyanok is, amikor a tapasztalat és az attitűd elválik egymástól: azok közül, akik nem találkoztak korrupciós esettel, közel harmincnégy százalék állította mégis, hogy a hivatali kar jelentős része korrupt lenne. (A kérdést a személyes tapasztalatra vonatkoztatva tettük fel, ez azonban nem zárja ki, hogy a közvetett tapasztalatok is befolyásolják a megkérdezettek álláspontját.)

A korrupció mértékének változásával kapcsolatban szkeptikusak az emberek, a 28%-uk szerint nőtt a korrupció az 5 évvel korábbi szinthez képest, 42%-uk szerint nem változott, és mindössze 16% állítja, hogy mérséklődött (9. ábra).

 

9. ábra: Az 5 évvel ezelőttihez képest a korrupció Magyarországon? (%)

 

A korrupció jelenségével szemben különböző módon próbálnak védekezni a szereplők. A hivatali korrupciót a jövedelem kiegészítés egyik formájának tekinthető. Amennyiben ezt az állítást elfogadjuk, akkor feltételezhető, hogy a korrupció ezen formájának visszaszorítása érdekében nem kell mást tenni, mint megemelni a hivatalnokok fizetését. A kutatásunkban megkérdezettek nem osztották ezt a véleményt (10. ábra). A legtöbben, a válaszolók 42%-a szerint ez nem csökkentené a korrupciót, 38%-uk szerint talán valamivel csökkentené a korrupciót, míg a megkérdezetteknek csupán a 7%-a gondolja úgy, hogy ez a lépés megoldás lehetne a hivatali korrupcióval szemben.

10. ábra: Ha megemelnék a hivatalos személyek fizetését, az csökkentené a korrupciót? (%)

 

A korrupció tapasztalata és ennek a kapcsolata a korrupció csökkentésének lehetőségével a hivatalnok jövedelmének növelésén keresztül a 6. táblázatban található. Míg a korrupciós tapasztalat intenzitása és a korrupció mértékének megítélése között lineáris kapcsolatot láttunk, jelen helyzetben az adatok mást mutatnak. Azok, akik egyszer találkoztak a korrupcióval, jóval szkeptikusabbak a korrupció csökkentésének lehetőségével kapcsolatban, mint azok, akik akár többször, vagy egyetlenegyszer sem szembesültek. Körükben a két kategóriát összevonva a megkérdezettek 46%-a gondolja azt, hogy a jövedelem növekedésének kedvező hatása lenne. Azok körében, akik egyszer sem találkoztak ugyanez az érték 49%, illetve akik többször is, ott 65%. Az adatokban megjelenik egy érthető tendencia is, ahogy csökken a korrupcióval való találkozás élménye, úgy nő azoknak a száma, akik nem válaszoltak. (A korrupciós tapasztalata nem mutat szignifikáns összefüggést sem a nemmel, településtípussal, iskolai végzettséggel, és a korral sem.)

 

6. táblázat: Korrupció tapasztalata és a korrupciós csökkentésének lehetősége a fizetések emelésén keresztül (%)

 

Biztosan csökkentené a korrupciót

Talán valamennyivel csökkentené a korrupciót

Nem csökkentené a korrupciót

NT/NV

Össz

Többször

14,2

51,3

31,9

2,7

100

Egyszer

4,6

41,7

50,0

3,8

100

Egyszer sem

6,1

43,2

39,9

10,9

100

NT/NV

5,3

21,1

20,0

53,7

100

 

Szólj hozzá!

2015.01.15. 14:37 Fokasz Nikosz

A civilekről

VÁLSÁG ÉS TÁRSADALMI INNOVÁCIÓK SURVEY

 

GYORSJELENTÉS - 3

 MTA-ELTE Peripato  Összehasonlító Társadalmi Dinamika  Kutatócsoport

Szerzők: Előd Zoltán – Félix Anikó – Fokasz Nikosz – Gerő Márton – Hajdu Gábor – Jelenfi Gábor – Kmetty Zoltán – Kopper Ákos – Micsinai István – Susánszky Pál – Tardos Róbert – Tóth Gergely

 

Előszó

Az MTA–ELTE Peripato Összehasonlító Társadalmi Dinamika Kutatócsoport Görögország és Magyarország összehasonlító elemzése révén szeretne hozzájárulni a 2008-ban kitört hitelválság társadalmi következményeinek elemzéséhez. A kutatás részeként 2014. május folyamán kérdőíves adatfelvételre került sor. A személyes és online lekérdezéssel megvalósuló adatfelvétel célja a választói magatartásban, a civil társadalom reakcióiban megnyilvánuló társadalmi kezdeményezések feltárása volt.

A személyes adatfelvételt az Ipsos Zrt. készítette 2014. május 11. és május 23. között. A minta elemszáma 1000 fő volt. Az online adatfelvételt a GFK Hungária készítette 2014. május 10. és 22. között. A minta elemszáma 2003 fő volt.

Jelen gyorsjelentés a személyes adatfelvétellel megvalósult kérdőíves felmérés adataiból készített elemzéseket mutat be. Jelentésünkben az alábbi témákra koncentrálunk:

-         a gazdasági válság érzékelése,

-         a civil társadalomról és mozgalmakról alkotott vélemények,

-         a korrupcióról alkotott vélemények,

-         az egyes nemzetekről alkotott sztereotípiák, valamint

-         az Európai Unióról alkotott vélemények.

 

A műfajából adódóan a jelentés nem törekszik mély, tudományos megalapozottságú vizsgálatra, hanem csak az első lépést teszi meg a vizsgált kérdések megértése felé.

Vélemények a civil társadalomról és a társadalmi mozgalmakról

A kérdőív egyik hangsúlyos blokkjában a civil társadalommal és a társadalmi mozgalmakkal kapcsolatban tettünk fel kérdéseket. Jelen gyorsjelentésünkben három témát mutatunk be: a civil társadalom függetlenségéről kialakult képet a magyar társadalomban, a tüntetésen résztvevőkről kialakult vélekedéseket valamint konkrét civil szervezetek és tüntetések ismertségét, elfogadottságát.

A civil társadalom és a civil aktivitás koncepciója a függetlenségre épül. Eszerint a civil társadalom független a társadalom egyéb alrendszereitől: a politikai hatalomtól, a gazdasági szereplőktől. A civil aktivitás pedig alapvetően a saját érdekeken nyugszik, a részvétel mögött húzódó legfontosabb motivációk az önérdek, a saját ideológiai meggyőződések, vagy az identitás-kifejezés. A civil aktivitás nem lehet más csak önkéntes, abban az értelemben, hogy semmilyen hatalom nem írja elő a részvételt.

A civil társadalom, a civil szervezetek függetlenségével kapcsolatos lakossági vélemények

A civil társadalom függetlensége alapvető jelentőségű a kormányzati hatalom ellenőrzése, és így a demokrácia működése szempontjából. A politikai rendszer működése szempontjából nem csupán az objektív függetlenség vagy függőség számít, hanem a viszony lakossági megítélése is, vagyis az, hogy mennyire gondolják az emberek függetlennek a civil társadalmat más társadalmi alrendszerektől, például a politikától vagy a gazdaságtól. Felmérésünk során a válaszadókat arra kértük, mondják meg, szerintük a felsorolt intézmények, szervezetek mennyire függetlenek a gazdaság szereplőitől. Értékelésüket egy 1-től 5-ig terjedő skálán kellett megadniuk, ahol az 1-es érték az egyáltalán nem független, az 5-ös érték pedig a teljesen független véleményeket jelentette.

1. táblázat: Az egyes szervezetek gazdasági, pénzügyi szereplőktől való függetlenségének értékelése (1 – nem független, 5- független)

Intézmények

Átlag (szórás)

Pártok

2,09 (1,44)

Hagyományos média

2,22 (1,37)

On-line média

2,46 (1,43)

Civil szervezetek

2,65 (1,47)

Közvélemény-kutató intézetek

2,68 (1,44)

 

Az 1. táblázatban összefoglaltuk a különböző intézmények, szervezetek gazdasági függetlenségére adott válaszok átlagértékeit. A lakossági vélekedések szerint a felsorolt intézmény-típusok inkább függnek gazdasági szereplőktől, mint függetlenek, hiszen az átlagok minden esetben a 3-as, közepes érték alattiak. Különbségek az egyes szervezetek között csak a függőség mértékében adódnak. A pénzügyi szereplőktől leginkább a civil szervezeteket, és a közvélemény-kutató intézeteket tartják függetlennek, legkevésbé pedig a pártokat. Tehát azt mondhatjuk, hogy az emberek vélekedése szerint a politika és a gazdaság viszonylag szorosan összekapcsolódik (a politika függ a gazdaságtól).

2. táblázat: Az egyes szervezetek a politikától, pártoktól, állami szereplőktől való függetlenségének értékelése (1 – nem független, 5- független)

Intézmények

Átlag (szórás)

Hagyományos média

2,30 (1,19)

On-line média

2,51 (1,19)

Multinacionális vállalatok

2,70 (1,12)

Kis- és közepes vállalkozások

2,72 (1,19)

Közvélemény-kutató intézetek

2,72 (1,20)

Civil szervezetek

2,80 (1,18)

 

A politikától való függetlenség vizsgálata alapján elmondhatjuk, hogy a vélekedések ebben a kérdéskörben is inkább a függő viszony felé billentek. A politikától függetlennek legkevésbé a hagyományos médiát valamint az online médiát tartják a válaszadók, leginkább függetlennek pedig a civil szervezeteket.

3. táblázat: Civil szervezetek függetlensége a politikai és gazdasági szereplőktől

 

Politikától (%)

Gazdaságtól (%)

Függő

33,2

41,0

Bizonytalan

41,7

37,2

Független

24,9

20,1

 

Az inkább független és teljes mértékben független, valamint az egyáltalán nem független és inkább nem független válaszok összevonása után három csoportot kapunk: azok, akik függetlennek tartják a civil szervezeteket a politikától vagy a gazdasági szereplőktől, azok, akik úgy vélik, hogy a civil szervezetek függő viszonyban vannak a politikától vagy a gazdaságtól valamint egy bizonytalan csoportot (3. táblázat). A 3-as válaszok értelmezése a társadalomkutatók számára érdekes kihívást jelent. Általában úgy szoktuk interpretálni, mint a skála közepét. (Az átlagok bemutatásánál így tettünk most is.) Ugyanakkor felfoghatjuk úgy is, mint a véleménynélküliség, a közömbösség jelét, vagy egyszerűen a "nem tudom" válasz numerikus megnyilvánulását. A közbülső bizonytalanok csoportját tehát azok alkotják, akik hármas vagy 'nem tudom' választ adtak a függetlenségre vonatkozó kérdésre.

Ezeket az arányokat vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a politikai szereplőktől, pártoktól a válaszadók csupán egynegyede, míg a gazdaságtól csak egyötöde tartja függetlennek a civil szervezeteket.

Összességében elmondható, hogy a magyar társadalomban kialakult kép szerint a különböző társadalmi alrendszerek (politika, gazdaság, média, civil szervezetek) inkább függnek a gazdasági, illetve a politikai szereplőktől. Az egyes intézmények megítélése közötti különbségek csak abban jelentkeznek, hogy függő viszonyukat mennyire tartják szorosnak. A civil szervezeteket külön megvizsgálva láthatjuk, hogy a legkevésbé ezt az alrendszert látják függő viszonyban a politikai és a gazdasági szereplőktől. Ugyanakkor az is kiderült, hogy az emberek egy jelentős része (kb. 40%) bizonytalan a kérdés megítélésében, nem tud, vagy nem akar véleményt nyilvánítani.

Vélekedések a tüntetőkről

A válaszadókat megkérdeztük arról is, hogy mit gondolnak azokról, akik részt vesznek tüntetéseken, demonstrációkon. Kérdéseink kitértek arra is, hogy mi ösztönzi ezeket az embereket a részvételre. Az alábbi motívumok közül a legfontosabb hármat kellett kiválasztaniuk a megkérdezetteknek.

  • Akik tenni akarnak valamilyen ügyért
  • Akiket személyükben vagy családtagjukon keresztül valamilyen hátrány, sérelem ért
  • Akik elégedetlenek a kormánnyal
  • Akik tájékozatlanok vagy félrevezetettek
  • Akiket megfizetnek azért, hogy tüntessenek
  • Akiknek sok az idejük és ráérnek
  • Akiket az elmúlt években a válság súlyosan érintett

A hét felsorolt válasz közül négy (tenni akar, sérelem ért, válságban érintett, elégedetlenek a kormánnyal) mögött a tüntetők saját, személyes érdekei, érzelmei, akarata, morális elköteleződése húzódik. Ezzel szemben a másik három válaszlehetőség inkább a cselekvés immorális ösztönzőire utal, a tüntetőket manipulálják, nem saját érdekükért állnak ki (félrevezettek, megfizetettek, sok az idejük).

A 4. ábra bemutatja, hogy az egyes tényezőket a válaszadók hány százaléka jelölte meg első, második vagy harmadik helyen. Az első három helyen mért leggyakoribb választás: akik tüntetésen részt vesznek valamilyen ügyért akarnak tenni (47,5%), a legritkábban előforduló vélekedés pedig a tüntetők megtévesztettségére vonatkozik (11,6%). Kíváncsiak voltunk, hogy az emberek hány százaléka vélekedik szkeptikusan a tüntetőkről. Összevonva a szkeptikus válaszokat azt tapasztaljuk, hogy a népesség körülbelül egyharmada (36,3%) némileg bizonytalan a tüntetők őszinteségét illetően, a három lehetséges választása közül legalább egy szkeptikus válasz volt. Ugyanakkor a válaszadók 63,7%-a egyetlen szkeptikus, kételkedő választ sem adott.

4. ábra: A tüntetéseken való részvétel vélt motivációi (%)

 

A szocio-demográfiai jellemzőket összevetve azt tapasztaljuk, hogy bár vannak eltérések a két csoport között szignifikáns különbség kizárólag a civil szervezetekbe vetett bizalom terén mutatkozik. E szerint azok, akik a tüntetőkre úgy tekintenek, mint akik saját érdekeiket követik, a civil szervezetek felé is magasabb bizalommal viseltetnek. Azok, akik a tüntetőkkel szemben szkeptikusak a civil szervezetekkel szemben is bizalmatlanabbak.

A tüntetőkkel szembeni szkeptikus csoportokat érdemes összevetni a civil szervezetek függetlenségéről kialakított véleményekkel (4. táblázat). Azt láthatjuk, hogy azok, akik szerint a tüntetéseken résztvevők a saját érdekükért lépnek fel, szignifikánsan többen gondolják azt is, hogy a civil szervezeteket függetlenek a politikai és gazdasági szervezetektől. Míg a szkeptikusok több mint fele (52,6%) úgy vélekedik, hogy a civil szervezetek nem függetlenek a gazdasági szereplőktől, addig ez az arány a nem szkeptikusok csoportján belül alig több mint egyharmad (36,3%). Szignifikáns különbséget a szkeptikus és nem szkeptikus csoportok között azonban csak a civil szervezetek gazdaságtól való függőségében (nem függetlenségében) tapasztalunk, a politikától való függőség esetén nem. Vagyis azok, akik a tüntetéseken résztvevőkkel szemben szkeptikusak nem gondolják kevésbé kérdésesnek a civil szervezetek függetlenségét a politikai szférától, mint azok, akik a tüntetőkről nem gondolkodnak szkeptikusan.

4. táblázat: A tüntetőkről kialakított kép és a civil szervezetek függetlenségéről alkotott vélemény kapcsolata (%)

 

Vélekedések

Nem szkeptikusok

Szkeptikusok

Civil szervezetek gazdaságtól való függetlenségével kapcsolatos vélemények

Nem független

36,3

52,6

Bizonytalan

39,3

33,2

Független

24,4

14,1

Összesen

100,0

100,0

Civil szervezetek politikától való függetlenségével kapcsolatos vélemények

Nem független

31,9

37,4

Bizonytalan

39,4

42,4

Független

28,7

20,2

Összesen

100,0

100,0

 

A civil szervezetek ismertsége és elfogadottsága

Kérdőívünkben tizenkét civil szervezetről tettünk fel kérdéseket a válaszadóinknak. A szervezeteket és a tüntetéseket az elmúlt egy-két év legfontosabb, legaktívabb szereplői közül válogattuk össze. Elsőként azt kérdeztük velük kapcsolatban, hogy hallottak-e már az adott szervezetről (5. ábra), és ha hallottak, akkor megkérdeztük azt is, hogy mennyire tartják rokonszenvesnek, valamint hogy milyen típusú szervezetnek tartják: civil szervezetnek, egyházi szervezetnek, politikai szervezetnek, szakszervezetnek vagy állami fenntartású intézménynek.

5. ábra: Tüntetéseket szervező szervezetek ismertsége (%)

Az ismertségi adatokat figyelve láthatjuk, hogy a legtöbben a Magyar Gárdáról (74%), a Greenpeace-ről (62%) és a Civil Összefogás Fórumról (46%) hallottak. A rokonszenvi átlagokból kiderül, hogy az egyes szervezeteknek mekkora az elfogadottsága. Egytől ötig kellett értékelni a szervezeteket, ahol az 1-es érték a "nem rokonszenves" az 5-ös érték pedig a "rokonszenves" tartalommal bírt. A skála középső értéke három, tehát e fölött azt mondhatjuk, hogy inkább szimpatizálnak velük, míg ha az átlag három alatti, akkor inkább elutasítják őket. A legelfogadottabb szervezetek a Greenpeace, a Létminimum Alatt Élők Társasága és a Hallgatói Hálózat.

A Greenpeace-t tekinthetjük a legsikeresebb szervezetnek a kérdezett 15 közül. Nem csak az egyik legismertebbek és legrokonszenvesebbek, de ha azt vizsgáljuk, hogy azok közül, akik ismerik hány százalékuk mondható elutasítónak (1-es, 2-es válaszok), közömbösnek (3-as válasz), vagy támogatónak (4-es, 5-ös válaszok), akkor látható, hogy ez a szervezet volt képes a legjobban az őket ismerőkben pozitív képet kialakítani magukról

A HaHa és a LAÉT bár nem tartoznak a legismertebb szervezetek közé (csupán a megkérdezettek egyharmada és egyötöde hallott már róluk) az őket ismerők fele rokonszenvez velük.

6. ábra: Tüntetéseket szervező szervezetek rokonszenv átlaga (1-5 skála)

A három szélsőjobboldali szervezet (Magyar Gárda, Hatvannégy Vármegye Mozgalom, Koppány Csoport) a legkevésbé elfogadott, hiszen a Gárda esetén az őket ismerők csupán 14 százaléka, míg a másik két esetben mintegy 20 százaléka a szimpatizál a szervezetekkel.

Szimpátia szempontjából nagy tartalékai vannaka Szolidaritásnak, a TASZ-nak és A Város Mindenkié csoportnak, mivel az őket ismerők fele nem tudta eldönteni, hogy szimpatizál-e velük vagy sem, inkább semleges álláspontot alakítottak ki velük kapcsolatban. Ugyanakkor ez a tartalék ugyanilyen könnyen az ellenzők táborát is gyarapíthatja, ha a szervezetek rosszul mérik fel az őket támogatók táborát.

Számunkra meglepő eredményt hozott a Békemenetet szervező CÖF ismertsége és elfogadottsága. A CÖF 2012 óta hat Békemenetet szervezett, az elmúlt időszakban az egyik legnagyobb demonstrációt ez a szervezet tudta megszervezni, több mint százezer résztvevővel. Így érdekes, hogy mindössze az emberek 45%-a hallott már a CÖF-ről, és ezek csupán egyharmada tartja rokonszenvesnek a szervezetet.

Függelék

F1. táblázat: Tüntetéseket szervező szervezetek ismertsége és elfogadottsága

Szervezet

Ismertség (%)

Rokonszenv átlag

(1-5 skála)

Elutasítók (1-2-es értékek) (%)

Neutrális válaszok

(3-as értékek) (%)

Támogatók

(4-5-ös értékek) (%)

Milla

38,3

2,78

34,5

41,8

23,8

Szolidaritás Mozgalom

29,6

2,90

25,4

52,6

22,1

Társaság a Szabadságjogokért

20,1

3,01

22,4

50,5

27,1

Hallgatói Hálózat (HaHa)

32,4

3,35

18,6

32,5

48,9

Civil Összefogás Fórum (CÖF)

45,5

3,03

25,8

41,4

32,8

Magyar Evangéliumi Testvérközösség

18,2

3,19

19,7

43,6

36,6

Magyar Gárda

74,3

2,22

60,5

25,7

13,8

Koppány Csoport

16,6

2,57

48,7

30,1

21,2

Greenpeace

62,0

3,52

13,6

33,3

53,1

Létminimum Alatt Élők Társasága

18,7

3,45

10,7

39,3

50,0

64 vármegye mozgalom

29,1

2,43

49,8

32,4

17,8

A Város Mindenkié (AVM)

14,2

3,27

13,3

48,1

38,6

Szólj hozzá!