Akritidisz Themisztoklész érdeklődésemre 2013 november 29-én, a vele készült interjú napján küldte el az alábbi e-mailt.

 

Rám bízta mit kezdek az interjúval, s küldött egy fotót is a gavdoszi lakosztályából...

Az eredeti prózai szöveg, bár térben és időben csapongónak bizonyult, balladai történetet sejtetett, ezért áttördeltem erre a verses formára. 

 

Polgárháború volt itt

ami, úgy alakult

hogy amikor ellenállás volt 

szóval a németek

először az olaszok

megtámadták Görögországot.

 

S azután az összes egészen

az albán fronton

kizavarták az olaszokat.

 

A németek megtámadtak minket

s akkor az apám részt vett

ebben az ellenállási dologban

vagy ellenállási hadseregben.

 

És ugye mikor vége volt

ennek az ellenállási mozgalomnak

akkor a jobboldaliak

és szélsőjobboldaliak

akkor mindig leskelődtek

és kergették

lövöldöztek a volt ellenállókra.

 

És a németek

amikor visszavonultak

ezeknek a szélsőjobboldaliaknak

adták át a fegyvereket.

 

És a mi hadseregünk

mivel az angolok

stratégiai szövetségesei

voltak a szovjetek

angolok és amerikaiak

szövetségesek voltak.

 

Ők rákényszerítették

valamilyen oknál fogva,

hogy az ellenállási mozgalom

hogy az ellenállási hadsereg

letegyék a fegyvereket.

 

Én 43-ban születtem

akkor, amikor még javában zajlott

az ellenállás

a németekkel szemben.

 

Az olaszok veresége után

jöttek a németek

és megszálltak minket.

 

Az édesapám katona volt

az olaszok ellen harcolt

rendes katona nem maradhatott

de megszerveződött az ellenállás.

 

A pártok nem folytathatták a működésüket. 

A hivatalos kormány Egyiptomban volt.

 

Ők angolbarátok voltak.

Az angolok, az amerikaiak

és a szovjetek harcostársak voltak akkor.

 

És közöttük egyfajta megállapodás

a Kaserta-ban vagy valahol ott

vagy Libanonban.

 

Megállapodtak, hogy

a nemzeti hadsereg ellenőrizheti ezt a területet

és akkor a szovjetek által szervezett ellenállás

az EAM harcosai elkezdték letenni a fegyvert.

 

Akkor néhány szélsőjobboldali ellenállót

engedtek szabadon elmenni

de elkezdték kergetni

az ellenállókat

akik baloldaliak voltak.

 

Apukám nem tudott hazajönni

a faluba

csak este, néha.

 

Én aludtam

nem emlékszem rá

nem láttam semmit.

 

Nappal nem jöhetett, mert megölték volna.

 

Anyukám ott volt

akkor még ott volt a faluba

később, amikor a polgárháború

amikor volt, segített

azért is maradt itt, az apámmal együtt.

 

 

Én, mint gyerekek, még gyerekek,

úgy egyeztek

hogy akkor már kezdtek

nagyon hevesek lenni a harcok

hogy ideiglenesen

mentünk át Jugoszláviába.

 

Közel voltunk a jugoszláv határhoz.

 

A partizánok kíséretében mentünk át

gyerekek, akik akartak

mert a fél falu elment

a fél falu nem

akik nem akartak.

 

És ideiglenesen.

 

De közben

ez 48-ban volt

de közben a Tito

akkor valamilyen megérzéssel keveredett

a Marshall tervbe

meg a nem tudom én mibe

és akkor

nem tudom

és akkor

elzárta a határokat utána. 

 

49-ben az amerikaiak

akkor dobták le a napalmbombát először

ezzel aztán a mieink

nem tudták a mieink már

végig vinni a harcot

és nem tudtak már

Jugoszlávián keresztül menni

mert lezárták a határokat

és akkor mentek Albánián keresztül.

 

És az anyám is ottmaradt.

 

Mi gyerekek

csak négy testvéremmel voltam.

Utána, mikor lezárták

csak négy testvéremmel voltam.

Utána, elosztottak minket Magyarországra.

 

Ennyi.

 

A fél falu együtt volt, akik jöttek.

Egész Magyarországig.

 

De mikor Jugoszláviában voltunk

egy darabig

ott, ahol a Skopje környékén

ott, ahol a görögség volt

még mielőtt, utána volt

az a Tito csinálta azt a makedon-ügyet

azt a jugoszláviai-makedon ...

 

Mikor ez a konfliktus volt,

akkoriban a Tito nem egyezett meg a Sztálinnal.

 

Satöbbi.

 

Akkor szűnt meg a kommunista internacionálé

akkor ő is szövetségese volt az angoloknak

de ő továbbra más politikát folytatott

és hogy kapjon ezt a segélyt

akkor ők különváltak a többi országtól

a volt népi demokráciáktól.

 

És akkor ezeket elosztották

a Vöröskereszten keresztül

szét

minden ilyen

Romániába, Csehszlovákia

Bulgária, Lengyelország

Szovjetunióba, Taskentbe.

 

A legtöbben oda mentek

meg Romániába, NDK, NDK-ba.

 

Egy darabig együtt voltunk a faluval

négy testvér

és voltak idős emberek

és akkor, akkor ott voltak

később életkor szerint már különválasztottak.

 

Eleinte együtt voltam

különböző intézetekben voltunk

valamint óvodásokként

amikor már nem az egész falu volt velünk

hanem életkor szerint külön.

 

Engem először Fehérvárcsurgóra vittek

utána, amikor együtt voltunk

különböző laktanyákban

Fehérvárcsurgón

utána Balatonlellén

fölső Balatonlellén

nem a Balaton-negyedben

utána a lenti országban

és addig voltunk ott Balatonlellén

amíg jobban rendeződtek a dolgok.

 

És akkor mentem Balatonkenesére.

 

Balatonkenesére a kisebb nővérem is

aki nálam nagyobb.

Én voltam a legkisebb.

 

Ott voltunk együtt

egy évben

amikor én elsős voltam

nem tudom hányadikos volt

ő akkor.

Negyedikes

utána felső tagozatosok Balatonalmádiban voltunk.

 

Én ott

a nővérem Balatonalmásiban.

A másik nővérem meg a bátyám azok nagyobbak voltak.

S elmentek hát mittudomén

ipari tanulónak

egyenruhában is voltak.

 

A nővérem az első generációban

nővérképzős generációban volt

az első ilyen nővérképzős generációban

de abban már magyar gyerekek is voltak

az ilyen szakmai oktatásban.

 

Különben mi, görög gyerekek voltunk az intézetben.

 

Csak görög gyerekek.

Ötszázan, négyszázan, hatszázan. 

 

Amíg a nővérem

az első ilyen nővérképző intézetben volt

addig, hogy mondják az ilyet

apácák voltak a nővérek.

Azért maradt meg a szó.

 

És a bátyám ilyen esztergályosnak tanult.

Akkor még egyenruhában voltak.

És ideiglenesen voltunk

mert nem lehetett tudni

hogy mikor megyünk vissza.

 

Akkor olyan képzésben vettünk részt

hogy mindig ilyen harcos képzésben.

 

Ez tartott négy

negyedik osztályig.

Ott voltunk Balatonkenesén.

Negyedik után

Szekszárd-Hőgyészre mentünk.

Nem tudom, hogy mondják másképp.

Szakály-Hőgyészre.

Ötödik osztályba ott mentünk.

 

Ötszáz-hatszáz tanuló voltunk.

És ott is még görögül ment.

 

Köztünk voltak szláv-makedónok

mi úgy neveztük szláv-makedónok.

Makedónok, de szláv nyelvet beszéltek.

Szláv kisebbség.

 

És azok is tanultak görögül is

magyarul is

meg szláv nyelvet is

ami, ami nem volt tiszta nyelv

mert Tito idejében lett ez a nyelv szinte megalkotva,

 

Korábban

mikor ottomán birodalom volt

nem volt ilyen királyság.

Volt horvát, bosnyák, szerbiai, szlovén, ezek voltak.

De azt a Tito csinálta ezt,

mert addig ottomán birodalom volt.

Nem volt Makedónia.

 

A bolgár háborúk után valahogy tisztázódtak a helyzetek

az első világháború után.

Független attól ezt a szerb írást

vagy bolgár

nem tudom

valamilyen

együtt volt, na azok tanulták ezt is.

 

Mi görögül és magyarul

és azok ezt a szerb-szláv nyelvet.

Együtt voltunk.

 

Én akkor voltam a legjobb tanuló

ötödik osztályban.

 

Ott volt, most is él az egyik tanárom

a Takis Psimmenos

az a kisebb nővéremnek

nem a nagyobb nővéremnek

egyik nővéremnek a tanára is volt.

 

Nem hoztam el azt a könyvet

mert írt egy könyvet

Partizánok a hegyekben.

Grammos hegyek.

Antartes.

 

És akkoriban mentem

a görög Beloiannisz faluba

mert akkor lettek rendezések

a Vöröskereszten keresztül.

 

Mert már tisztázódott a helyzet

valahogy itt voltak a szülők már

itt volt az anyám.

Csehszlovákián keresztül

mi meg itt voltunk.

Mivel, hogy mi négyen voltunk testvérek

úgy döntöttek

hogy az anyám jön Magyarországra.

 

 

S még akkoriban volt olyan elrendezés is,

hogy voltak velünk együtt olyan családok

gyerekek

akiket a partizánok

amikor visszavonultak Albánián keresztül

magukkal vittek túszul, túszokként.

 

Egy egész falut.

Hogy ne bombázzák őket.

Ezek akaratlanul mentek

nem maguktól vettek részt.

 

De rákényszerültek

ottragadtak a harcokban

Észak- Görögországban

Ipiroszon.

Főleg az Ipiroszon

ott az albániai határon.

 

Akkoriban építették a görög falut.

 

És amikor 52-ben kivégezték Beloianniszt

 akkor úgy döntöttek, hogy úgy nevezik ezt a falut

hogy Beloiannisz.

 

És akkor elmentek elég sokan a faluból

megüresedtek a házak

s akkor csomóan

anyám is

Csehszlovákiából jött oda.

 

Ott laktak, ott kaptak munkát

volt valamilyen ruha szabó

vagy ruhavarró

munkásruha meg ilyenek.

Ruhaipari szövetkezet.

 

Amit Béke szövetkezetnek neveztek

de anyám nagyon jól be volt rendezkedve

és ő szerette volna, hogy mi menjünk oda.

Mert ott értékelték, becsülték

de úgy döntöttek, hogy ő jöjjön

és mások meg Szovjetunióba mentek

vagy Csehszlovákiába.

 

Volt olyan osztálytársam, aki máshova ment.

Romániába, ahol ott voltak a szülők.

 

54-ben

egyszer csak egy nyáron

mikor megérkezett

elmentem egy kis időre.

És elmondtam ezt a helyzetet

mikor megcsókolt

hogy idegennek éreztem.

 

Nem szoktam meg

mikor mindig gyerekekkel voltunk együtt

valahogy szokatlan volt.

 

Mikor befejeztem az ötödiket, kértem, hogy menjek oda.

Jól éltünk.

Ott rendesen voltunk

ettünk reggelit, délben ebédet és vacsorát.

Megvolt a három étkezés.

 

De nem volt nagyon stabil munkája az anyámnak.

 

Kesztyűkötés meg ilyeneket csináltak

meg valamikor megüresedett hely

akkor pékségben volt ilyen kenyérsütő

gyárban vagy egy ilyen valami.

 

Akkor volt, és akkor volt

hogy vittük a kenyeret

vagy valami.

De ez nem volt túl jó.

Valami bélgörcsödést is kapott.

 

Amikor aztán eljöttek az 56-os események.

 

Akkor a nagyobb nővérem azt mondja

hogy ne jöjjenek oda Budapestre ott dolgozni.

Korábban Tapolcán volt,

utána átment Budapestre

próbálkozott a görög faluban,

ment ide-oda dolgozni, érted

lakni is.

 

Budapesten dolgozni, fárasztó volt

mert négy órakor kellett fölkelni

éjszaka, akkor nem bírta.

 

Nővérem azt mondja

ne fáradjanak ők

segítenek minket

akkor azt mondja

amikor megüresedett.

 

Az ötvenhatos eseményekkel kapcsolatban

elmentek sokan a faluból

meg Budapestről

Budapesten volt kolónia

mert voltak incidensek

Dunaújvárosban voltak.

 

És jött egy hajó

egy szovjet hajó

és a görög faluba is jött egy

a szovjet hadseregnek egy

ilyen mittudomén autója

hogy ne legyenek incidensek.

 

S amikor megüresedtek egyes helyek

akkor a nagyobb nővérem lefoglalt egy

ilyen megüresedett szobát a Dohánygyárban.

 

És akkor összeütközött az ottani ilyen vámosnővel

hogy mit tudom én milyen dolog ez

mégis nem törődött vele

lefoglalta

és akkor elvitte anyámat.

 

Én maradtam egyedül

egy nénivel egy darabig,

és pont hetedikes voltam akkor

és egy hónapot még kellett vona

hogy befejezzem

és akkor elvittek engem is.

 

De hát a helyzetek nem voltak olyan jók a Dohánygyárban.

 

A nyolcadik osztályt

nem

a hetedik osztályból egyik hónapot

a Százados úti iskolában végeztem.

 

De ott görögök is voltak,

meg magyarok voltak.

De görög osztály is volt.

 

Ott tanultak orosz nyelvet,

de mi akkor kezdtük az orosz nyelvet.

Meg tanultunk görögöt.

Valahogy éreztem, hogy nem

nem ment nekem az.

 

És akkor az egyik barátom

aki mondta, hogy ott van

az Ady Endre Nevelőintézetben

ott nincs orosz nyelv.

És elmentem oda

és kisegítettem oda a bátyámat

meg a nővéremet.

Ott volt egy darabig, s a nővérem ment gimnáziumba.

 

Valahogy nem volt jó.

Egy szoba és közös konyha

közös WC

közös izé

nem tudom hányan voltunk.

 

Oda mentem nyolcadik osztályba

amikor nyolcadik osztályban voltunk

volt egy szobrász szakkör

jelentkeztem.

 

Ott öten voltunk görögök az osztályban

a többiek magyarok voltak.

Az ötvenhatos eseményekkel kapcsolatban már sokan voltak, árvák.

Nem voltunk már, hogy egy egész osztályt kitöltsünk.

 

És akkor ketten jelentkeztünk, és nem lett ez a szakkör.

 

Én már eleinte, második osztályos koromban,

én vadász akartam lenni.

Érted mi van?

 

Megkérdezte az egyik nevelő

aki részt vett a polgárháborúban

és sebesült volt

nevelőként alkalmazták őket

hogy valami hasznuk is legyen

megkérdezte, hogy mi akarok lenni.

Hogy ha nagyobbak leszünk

megnövünk.

 

Kérdezték, sorban, mindenkit, eljutott hozzám is, kérdezte mi akarsz lenni?

- Vadász.

Meglepődött.

Miért?

Miért, mert amikor ott voltunk

akkor még voltak nagyobbak is.

A második osztályban még nagyobb gyerekek,

akik tudtak

magyar népdalokat tudtak énekelni.

 

És akkor tavasz volt

és kihajtották őket négyes sorban

a természetbe kirándulni

mert mindig bent voltunk, kerítésen belül intézetben

kihajtottak, és akkor

virág, tavasz, minden

és hát akkor volt az a népdal:

 

Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom. Minden madár… … Hát én immár kit válasszak…

 

Olyan szép tavasz

felmentünk, szaladgáltunk

piros pipacsok, tele volt,

láttunk vadászokat

akik a nyulakat, fácánokat lőtték.

 

Összekapcsoltam a dalt

vadászokat

a természetet.

Érted?

 

A szabadság.

Én akkor akartam vadász lenni.

 

Harmadik osztályban trachomás lettem

mentünk Budapestre

mert ott eleinte

akik nem voltak betegek

átmentek Balatonalmádiba

és akik betegek voltak, átvittek Kenesére.

 

Én eleinte nem voltam trachomás

de a nővérem volt trachomás

és idejöttünk, Kenesére.

 

És akkor csináltak valamit

és akkor ott megint beteg lettem én is.

Átragadt rám.

 

És akkor sokan voltunk

és elvittek Bethesda kórházba

mint trachomást.

Másfél hónapig voltunk ott.

 

És ott láttam

megérkeztünk a Hősök terére

a nagy szobrokat.

Szobrász leszek.

Azóta én akartam szobrász lenni.

 

De nem azt az utat választottam.

Mert nyolcadikos koromban

az Ady Endre Intézetben voltam

kérdezte, hogy mi legyen.

 

A gimnáziumban kellett orosz nyelvet tanulni.

Hát, mi legyen most

nem tudok semmit.

Ez az orosz nyelv mindig követett.

 

És így indult.

Volt egy ilyen szakkör

volt egy munkahelyi óra

ilyen barkácsolás

meg ilyen fa meg ezek.

 

Milyen szakma: kertész meg szabó, asztalos, bútor és akkor azt választottam.

De mindig tovább-tovább jártam szakkörre.

Párhuzamosan.

Végig kísért ez a párhuzamosság.

 

A hivatalos szakma volt

a hivatalos feleség

a másik volt a szerető.

A művészet.

Most csak az a fontos.

Tényleg.

 

Én grafikával dolgozom

mert ez könnyebb.

Könnyebb.

 

És a grafika az olyan, mint az éjszaka.

A hold.

Érted?

 

A szobrászatot én összekapcsolom a nővel.

Az élettel.

A nappal.

Valahogy nem lehet csak éjszaka.

A szobrászat nem olyan könnyű.

A szobrot nem lehet cipelni ide-oda.

 

És én mindig soha nem voltam hosszabban egy helyen.

 

Az általános iskolát is nem tudom hány intézetben fejeztem be.

Nem tudom hány tanárral, hány nevelővel.

Nem volt egy tanárom, egy nevelőm.

 

Kérdés az

hogy a mikor ipari tanuló voltam

hogy a vége felé már nem volt az első év

akkor még érdekes volt

mert volt kreáció, valami alkotó jellegű dolog.

 

Utána már poliészter meg ilyen

ez nem volt benne alkotás jellegű dolog

és én, én már akkor csak azért jártam szakkörre.

 

De a későbbiekben

amikor találkoztam

Galambos (?) Feri bácsival

megkérdeztem

miért

hogy milyen utat.

 

Azt mondta, két út van.

 

A hivatalos út

amit a főiskolán keresel

a másik

azt önkéntesen keresed.

 

Az egyik az autóút, a másik az ösvény.

Az ösvény a nehezebb, érted?

 

És az ilyen művésztelepen

ahol jártunk

akkor ő a vezetőnk

a művésztelep vezetőnk

és nagyon jó tanító is volt

és jó szobrász is volt

és ő mondott valami olyan dolgot

ami megmaradt bennem.

 

Például azt mondta

hogy tanárnak

az a jó tanár

aki megfigyeli a növendéket.

 

Azt tapasztalja, hogy a növendék nem ismeri az útját

hozzásegíti, hogy megismeri az útját.

 

Ha rájön

azt tapasztalja, hogy ismeri az útját

segíti azon az úton járni.

Nem erőlteti magát.

Az ő útját.

Az ő karakterét.

Érted?

 

És én, úgy éreztem, hogy én az ösvényeknek az embere vagyok.

 

Azért is én

hogy hívják, amikor nem hivatás

hanem

amatőrszerű vagyok.

 

Engem mindig ez ….

a konfliktus a házasságban.

Én feladtam ezt

a mélyhűtőbe raktam

hogy hívják

a művészetet

csak hétköznapi igényekre volt kész.

 

A kiállítására orientálódtam.

És ezt valahogy száműztem.

A másik oldalamat.

Ez viszont féltett oldalam volt.

 

A hétköznapi élet, különösen Görögországban, nagyon nyomasztó.

 

Magyarországon legalább voltak gyárakban

meg üzemekben meg ilyenekben

csoportok

színház- meg focicsapatok.

Itt nincsenek ilyenek.

 

Ez az utóbbi harminc évben

vagy nem tudom mennyi

ezt visszafejlesztették.

 

Egészen más, amikor én voltam Magyarországon.

Lehet, hogy másoknak nem tetszik.

Érted?

 

A hétköznapi életemben, én érzékeny voltam.

 

Mert nem mindegy

hogy kit érintett.

 

Én érzékeny voltam, annál is fogva, mert apámat nem ismertem meg.

 

Vagyis nem volt közvetlen kapcsolatom az apámmal.

Ideálisan nem.

Jóformán nem is éltem családban.

Alig.

Egész családban.

 

Más gyerekekkel éltem együtt nevelőintézetben.

Nagyon sok gyerekkel együtt.

Inkább kollektívabbak voltunk

de nem volt intimitás.

Jó barátságban voltál

de mégis el-el-különváltak az utak.

 

S életemben is barátság

életemben is nem sikerült ez.

Nagyon sok ismerősöm van

de nagyon kevés barátom.

 

Mert hogy tulajdonképpen

én ezt az utat választottam

ezt az ösvényt.

 

Nem vagyok elismert

nehezen tudom elismerjük

és a hétköznapi érték

valahogy nem.n

 

Most itt Görögországban

meglátogatnak egyesek

és kialakítottam ilyen galériás kört.

 

Akkor jött az egyik nő

kettő nő

egyetemi tanárok

a krétai egyetemen.

Két tanár vett tőlem grafikát

rákészültem, hogy akarnak venni

lenyomattam, egyiket-másikat.

 

És azt mondja a másik

látom, hogy skitzo, vázlat.

Meztelen nők, meg ilyen.

 

Pózoltak.

Volt egy olasz meg egy másik.

 

Thesszaloniki

aki pózolt a főiskolán

aki meg aztán ő is főiskolai hallgató lett

ugyanott Thesszalonikiben.

 

És azt mondja én is szeretnék

azt mondja hogy modellt üljek.

 

Afroditinek nevezték

de egyáltalán nem volt semmi köze az Afroditéhez.

 

Mondja a görög

Όνομα και πράγμα/nomen est omen.

Όνομα και όχι πράγμα.

Vonakodtam.

És akkor mentegetőztem

hogy nincs eszközöm

nincs ez, nincs az.

 

Nem sértődött meg, de nem vett.

A többiek vettek.

És egyszer az egyik tanár

aki most egyetemi tanár

geológus, háza van Gavdoszon.

 

Elment valamiért

s elhívott minket is megmérni

amit egy radiológus csinált.

 

S akkor ott volt ő is.

Az a nő.

 

És akkor amíg ő vizsgált

ilyen paleontológiai csontokat

meg ilyeneket

azt mondja üljünk le.

Themis üljünk le, és beszéljünk.

 

És azt mondja: az emberek

amikor barlangban laktak

mondom én még mindig ott lakom

A nők

csak azoknak a vadászoknak

adták magukat

akik hoztak zsákmányt.

 

Ha nem hoztak zsákmányt

nem feküdtek le nekik.

Akkor azoknak

akik hoztak zsákmányt,

a helyébe mentek

ahol nem volt a tűznek fénye

és átadták maguk.

 

És azóta a nőknek kialakult egy szerv

mindig azokat válasszák, akik élelmet szereznek.

Meg hogy biztosítva legyen az utód.

 

Most is két típusú ember van.

Most, ebben a korszakban.

 

Az egyik típus a Bill Gates.

A Bill Gates, akinek a Microsoft van a tulajdonában,

mittudom hogy van,

és a másik a Cross Air

aki a New York-i metróban alszik

gyékényen.

 

És meg kell mondanom őszintén,

Te közelebb vagy a Cross Air-hoz

aki a New York-i metróban alszik

és nem nagyon van reményed

hogy nőhöz jussál.

 

Merhogy elváltam már akkor.

Két gyerekem volt

egyedül vagyok.

Már nem lehetett semmi

munkát találni itt

és visszamentem Krétára.

 

Befejeztem

nem volt munka

s ott maradtam Gavdoson.

 

Nem volt már pénzem se

elfogyott

s akkor itt-ott-amott dolgoztam.

Ami volt.

 

Kecskéket

valakinek kecskét tenyésztettem

birkákat, teheneket, disznót

mittudomén.

Kikötőnél zsákokat

meg ilyen, építkezésnél, de így.

Épp, hogy.

 

Az utóbbi 12 év

egy nap nem volt érvényes

egy nap egy ilyen sem.

 

És akkor öt évig voltam

folyamatosan éjjel nappal

még egy napot sem hiányoztam

a barlangból Gavdos szigetén.

 

Utána fölkerestem valamit

hogy legyen valami itt Athénben

hogy legyen valami munkán

Athénben

valami télen.

 

Mert már nem volt annyi fám

hogy tüzeljek

mert már el kellett volna menjek

nagyon messzire

hogy tüzeljek.

Mert más, hogyha főzöl.

 

És nagyon nagyok voltak az éjszakák

kicsik voltak a napok

és nem bírtam már.

 

És most azóta eljövök télen.

 

Most különösen

nyugdíjas vagyok

amióta nyugdíjas vagyok

azóta nem akarom eladni a munkám.

 

Mondják: nem akarsz eladni?

Nem akarom.

Érted?

 

Nem akarom

mert így is eladtam skiccet

meg ilyen számozott példányt

és eladtam ilyeneket és sajnálom.

Nem tudom újrateremteni

nincsenek inspirációim mindenhol.

A hétköznapi élet annyira ledegradál

hogy nem tudom…

érted?

 

Én a megélhetésért hajtom magam,

a minimálisért

és valahogy úgyis hajtom magammint a hernyó

mint a selyemhernyó.

 

Eszik-eszik-eszik élelmet

az első, az alapösztön

ugye a megélhetés

és csinálja a gubót.

 

A barlang nekem a gubóm.

 A Themisz, hernyó

Themisz metamorfosis.

 

Nem tudom hány munkahelyet váltottam.

Magyarországon hány munkahelyet váltottam.

Mert nem volt alkotói jellege.

 

Már ott lehetett látni

már 64-ben

21 éves koromban tudtam

hogy itt valami nem megy.

 

Mondtam: forradalom

a forradalomban kell

ezt mondta Gorbacsov is.

Én azért voltam gorbacsovista.

 

De aztán végül nem lett forradalom

a forradalomban.

Forradalom a forradalommal szemben.

Nem fegyveresen.

 

A feleségemmel a munkahelyemen.

Munkatársak voltunk ott a Műemlékfelügyelőségnél.

Úgy jött frissen a Képzőművészeti

ilyen Iparművészeti Középiskolából.

 

Frissen, én meg akkoriban már ott voltam.

És hát lett valami

nem mondok részleteket.

 

Először én másvalakit csipegettem.

De ez annyira volt közöttünk valami

hogy nem akartam

mert hát együtt élt valakivel

de mosolyszünet volt

és akkor lett valami.

 

Nem, végre megjött nekem

abbahagytam én ezt a munkát

mert el akartam menni

már beadtam a kérvényt a repatriálásra

már legalizálódott a kommunista párt

és minket is elfogadtak.

 

És én ebbe beadtam a kérvényt a követségen, hogy repatriálok.

 

A bátyám korábban,

ő már korábban

 én már mikor akartam, beadtam,

én először akartam, mint turista menni.

Nem volt annyim.

 

Anyukám ott maradt.

Megvolt a lakótelepi lakás,

azt mondta, ő még ott van

ha még megbánom, oda megyek

de ott volt a kisebb nővérem a férjével.

 

A Szofi. Ott volt és én cseréltünk

és én, a Baross utcában volt nekik valami

 de nem házasodtak.

 

Hát, mert mindig volt ez a nosztalgia Görögország felé.

Minden újévkor,

hogy mondják, Szilveszterkor koccintottunk.

Jövőre Görögországban!

Jövőre Görögországban!

 

És múltak az évek.

Egymás között ott voltak ünnepek

táncok ugye

de valahogy

több közünk volt már Magyarországhoz.

 

Újságot nem nagyon olvastam már,

csak magyarokat.

Kezdve a hétköznapi élettel

barátok, meg mind

már ezek több volt kapcsolatom

már a magyar társakkal mint a görögökkel.

 

Anyám főzött vagy valami

de én eleinte nem szerettem

bizonyos ételeket

amikor intézetekben voltunk

különösen tökfőzeléket nem szerettem

de különösen a magyar ételeket

az erdélyi ételeket azokat szerettem.

 

Ettem bisztróban

amikor már itt voltunk

gyors- hogy mondják

0nkiszolgálló, igen, önkiszolgálló.

Mentem a diszkosszal, a tálcával

és akkor választottam.

 

És amikor egyszer voltam,

nyertem egy dalt egy televíziós vetélkedőn

ott én lettem a második.

Nem amikor a görög csoport nyert.

 

Második helyet nyertem

mivel, hogy az első helyen a balettos

nem fogadta a díjat, hogy hét nap Zakopane

meg minden

és engem, én vettem át a helyét.

 

És én mentem hét napra Zakopánéba.

Olyan jó minden, ettünk, ittunk.

Magyaroknak nem tetszettek a lengyel ételek

mert ketten voltunk, ketten voltunk férfiak

és a legtöbben nem ették meg

mi meg megettünk majdnem mindent.

 

Nem voltak olyan jók, mint a magyarok

de mikor visszamentem az önkiszolgálóba

nem tudtam választani.

Most, ahogy visszamentem, nem láttam egy ilyen önkiszolgálót sem.

 

Csak kínai valamik vannak,

szóval úgy érzem drágák a dolgok

aszerint, hogy mit keresel.

Akkor ez nem volt olyan drága

meg az üzemekben is étkeztek.

 

Üzemekben is étkeztünk, és az jó volt

Szofi meg az izé, ők pedagógusok voltak

ők vitték, hozták másoknak is az izét is, haza is.

 

Az én koromban már nem annyira egzisztenciális, hanem létbeli.

Lényeg- és létbeli dolog.

Megszűntek a lényegek.

A dologban nem látom a lényeget.

 

És az, ami előttünk van, az nem járható út.

Csak nagyon keveseknek.

És valahogy téves, téveszme.

Téveszme volt, de, de ezek a dolgok megtévesztők.

 

Megvan a lehetőség

lottó a főnyereménnyel

de erre nem építhetsz.

 

Én látom, ahogy megyek, a metróban

hogy játszik, a lottó, meg a totó meg ilyenek

állandóan a nyereményjáték ott van

és akkor nyerje meg, nyerje meg

semmi mást nem beszélnek.

 

Mindig a fociról meg ez meg az.

Legalább én Magyarországon voltam, fociztunk.

Voltam csapatban is.

Üzemi csapatban is.

Hogy mondják, nem hivatalosan, hogy mondják.

Nem a hivatásos, hanem a másik.

Amatőr.

 

És volt.

Ott volt ugye kollektivitás.

Fejleszteni kellett volna azt az országot.

 

És én azért ütközők össze a

még Fokasszal is

nekünk nézetkülönbségünk van.

 

Én nem örököltem szakmát

hivatást apáról fiúra, mint sokan.

 

Én harcosságot örököltem

énnekem a legtöbb harcos ideám

mindig olyan volt, mint apámé.

 

És látom, hogy most

mindig csak

a pénz pénz és üres.

 

Rendeltetésszerűen barlangba kerültem volna

jutottam volna

nem lehetett más.

 

A görögországi hétköznapi élet nincs perspektíva

mert megszűnt minden

ott, ott volt egy valami

most nincs és ebben én nem tudom, hogy nyúljak hozzá

hogy folytassam az életemet.

 

Mert mindig csak csökkentik.

Amíg ott voltak ezek az országok

volt valami

rákészültek

itt mindent elhordanak.

 

Az volt a baj, hogy nem

nem jöttem turistaként

mert ha én turistaként mentem volna elősz.ör

megláttam volna.

 

Azt hittem, hogy én hat hónap alatt alkalmazkodom, és

annyi ideig vártam, hogy munkához jussak.

Nagyon sokáig, és megint megint mentem, megint mentem

és szerettem volna dolgozni

hogy ne legyek így.

 

Közben jöttek a gyerekek, egyik, másik gyerek.

 

A repatriáltak különböző területekre mentek.

És az élet felemésztette őket.

És valakinek lehet

hogy jobb körülményei voltak

mittudomén örökölt valamit

és akkor már önmagáról gondoskodott.

 

Én részt vettem végig az ilyen mozgalmi dolgokban.

 

Például mondom, hogy tíz évig dolgoztam

egy ilyen gyárban

busszal mentünk ide-oda

és volt, amikor csak én voltam

aki részt vettem a sztrájkban.

Tíz éven keresztül csak én voltam.

Ugyanilyen munkát végeztünk.

Ezért van probléma.

 

Úgy tűnik egy kerék a négy helyett nem megy.

Hogy az első bal vagy jobb

vagy a második bal vagy a jobb menjen az nem lehet.

És amint megszereled a második kereket

addig elmegy az első,

s amint megszereled a harmadikat…

 

Nekem én most a művészet

nem a megjelenítési ösztönöm épül

hanem a párzási ösztönöm

újratervezés

nem a selyemhernyó, hanem a lepke,

amikor már újratermeli önmagát.

 

Na és erre épül.

Vagyis én lehet, hogy rékényszerülök eladni

csak abból segítsen

hogy tudjam csinálni.

 

Mert bizonyos ideáim jönnek

de nem tudom megvalósítani.

Nem elég.

Megélni meg tudok élni

gombát szedek

ezt-azt

sót párolok, tengervizet,

de ez, ez csak a megélhetés.

 

A volt feleségem

mondhatom azt

hogy jobban tud görögül, mint én.

Jobban tud, mondták neki.

 

Magyarországról

Pálinkát: szilva, barackpálinkát, meg ilyeneket.

Paprikát, ilyen szalámit, azt, hát a többi nem érdemes.

 

Barátok hiányoznak. Voltak barátaim.

Nem nagyon lesznek barátaim.

Lehet, hogy lesznek elvtársaid,

elvi rokonságban valakivel

de barátságok.

 

Nekem az a véleményem

a legjobboldali jobboldali

a volt szocializmusban

még nem volt tökéletes

jobbnak kellett volna lennie.

 

Én azon a véleményen vagyok

hogy fejleszteni kellett volna, nem lerombolni

mert ez a lerombolás

egy nagyon tudatosan

hogy mondjam

a legjobboldali akarva akaratlanul kapott valamit.

 

Jöttek valami magyarok

oda Gavdos szigetre

és volt valaki, aki bérelte a tavernát.

 

Érezte a másik, hogy egészen más ember vagyok.

Nem lehetett eltitkolni.

Valami, mikor tudod, hogy nem, kevés volt az

de tudtad azt nyújtani.

 

Amikor ott voltál a szakadék szélén

de tudtad, hogy lesz folytatás.

De itt nem tudod mi lesz.

 

A Fokasz mondta valamilyen vizsgálatban

vagy valamilyen kutatásban valami alapján

hogy a legoptimistább nép a görög nép volt

valamikor 20 évvel ezelőtt.

Nem tudom mikor mondta ezt.

A Fokasz Nikosz mondta ezt.

Most nem nagyon, mert elég sokan öngyilkosok lesznek.

Ez nem volt jellemző.

 

Volt valami, hogy mondják

együttes

hagyományos dolog

amikor odamentünk a szomszédba

telefonálni, dinnyéért.

Görögdinnye volt a hűtőben.

 

Beszélgettünk telefonon, mert ott hívtak, mert nem volt telefon.

És még a magyar nem érezte, hogy magyar.

De ugyanakkor a magyarok örököltek korábban problémákat.

Még a szocializmusban is.

 

Tovább éltek azok a korábbiak

tudod a közép-európai és északi-európaiak

a klíma meg ez és isznak mittudomén

 

vodkákat meg ilyeneket,

ezt örökölték korábbról.

 

Ez megmaradt, úgy értem, hogy még a szocializmusból megmaradt.

Nem tudtak.

 

Nálunk nézd meg

a zenénk táncunk is olyan

kollektíva van igen.

 

Én azért szeretem és jöttek is magyarok táncház

a görög táncházba

mert kollektíva van.

Akármikor bemész, táncolsz a többiekkel.

Nem kell felkérned és nem jön

utána látod a másikkal megy.

Odamész és táncolsz.

 

Szeretem.

Ezeket.

 

Énnekem az a véleményem

hogy látom

hogy egészen más az érdem

hogy a patriotizmus internacionalizmus nélkül nacionalizmus.

És szélső oldala a fasizmus.

 

Hazafiság internacionalizmus nélkül nacionalizmus.

Szélsőséges formája a fasizmus.

Internacionalizmus hazafiság nélkül kozmopolitizmus.

 

Azok a tőkések viszik oda a pénzüket

ahol jól van, hajótulajdonos meg ezek.

És a másik oldal nem valódi internacionalizmus.

Amikor nem valódi.

A valódiság a nemzeti együtt van.

 

Minden népnek megvan a joga, hogy táplálja a kultúráját

a nyelvét, a hagyományait

nem más nép kárára.

 

A népeknek kötelességei

és jogai, hogy ezeket tegyék.

 

Nem kell összeütközzön az internacionalizmus, hanem egyirányba,

 

Változtatás az életben nem hiszem, hogy ez rajtam múlna.

Nagyon sajnálom, hogy nem ismertem az édesapám.

De ahogy Váci Mihály mondta a

Mindenséggel vesd össze magadat.

 

Te magadat fejleszted.

Valaki többet örökölt

valaki kevesebbet

de magához viszonyítva kell.

 

Utólagosan, mondtam a Szofinak is

hogy meg kellett volna tartanom a munkát

ahol voltam, mert az utóbbi két évben késett az engedélyem

nem engedélyeztek, hogy hazamenjek Görögországba.

 

Két évig voltam fúrósegéd egy talajvizsgáló társaságnál.

Nagyon jó volt egy hétig dolgoztunk,

másig hétig nem.

 

Korábban is voltam így.

 

Nekem, ha megtartottam volna azt a munkát,

és kijöttem volna turistaként időnként

meglátom

és valahogy úgy

és amikor biztos lett volna valami

mert ezen nagyon sok évet elvesztettem,

nagyon sok közbülső évet.

 

Nyolc napos útra indultunk Görögországba. Két krétai egyetemi kolléga - Aris Tsantiropoulos és Georgios Nikolakakis - közreműködésével tervezünk interjúkat készíteni a Magyarországról visszatelepült görögökkel.

2021 október 11-13. Epirusz

„Megvannak még a bárányok?”

 

Két sikeres athéni nap után autóval indultunk tovább az epiruszi találkozóra. Panajotisz Tsounisszal készülünk találkozni, akit a hetvenes évek közepétől tarthatok barátomnak. Ekkor érkezett Magyarországra, s élete jól példázza, hogy a magyarországi görög politikai menekültek közössége, aminek szerves tagjává vált jóval tágasabb, mint azt elsőre gondolnánk.

A polgárháború legnehezebb szakaszának egyikén, a Sztálin - Tito konfliktus kibontakozásának időszakában menekítette Jotisz édesapja Albániába családját.  A tapasztalt partizán tisztán látta, hogy a kormányerők közeledése közvetlen veszéllyel fenyegeti családját. 

A nekiindulás annak ellenére sem volt könnyű, hogy az albán határ a falujuktól alig néhány kilométerre volt. Jotisz édesanyja hetedik hónapos terhes volt. Vele. Velük ment Jotisz alig két és féléves bátyja, nagyapja és nagybátyja. 

A visszaút azonban összehasonlíthatatlanul gyötrelmesebbnek bizonyult. Apját saját elvbarátai szinte azonnal letartóztatták. A család kimenekítését defetizmusként ítélték el, ráadásként frakciózással, s a kommunista mozgalomban akkoriban szinte szokásszerű megbélyegzésként trockizmussal vádolták meg, és kivégezték.

Jotisz mindebből semmit sem tudhatott, hiszen alig egyhónapos csecsemő volt, apja halála mégis egy életre megpecsételte sorsát. A család Albániából Romániába került. Az ötvennégyes nagy családegyesítés sem Magyarországra vezette – mint annyi más honfitársunkat – hanem vissza szűkebb pátriájába, a Görögország észak-nyugati megyéjének Epirusznak is északnyugati csücskében található Pogoniani faluba. Ide indultunk most mi is.

Az időjárás indulásunk idején igen kevéssé emlékeztetett a narancsligetek és olajfák napsütötte Görögországára. A Rió-Antirió híd azonban az autóból így is lenyűgöző látványt nyújtott.

Az idő azonban később mégiscsak kegyeibe fogadott bennünket, ami egy érdekes találkozót tett lehetővé az útba eső Meszolongiban. A két krétai egyetemi kolléga – amúgy iraklioni az egyik és rethimnoni lakos a másik – érdekes beszélgetést folytathatott az éppen Meszolongiban tartózkodó, de egyébként chaniai lakos Vaszilisz Lumbosz barátommal.

Tulajdonképpen én hoztam össze a három krétait!

Vaszilisz az ötvenes évek második felében Magyarországon született. Politikai menekült szüleivel azonban még az ötvenes évek végén Krétára települtek vissza. A hetvenes évek legvégén ösztöndíjasként tért vissza Magyarországra, ahol Jotisszal lényegében egyidőben szociológiát tanult.

A jó hangulatú és pihentető beszélgetés után még vagy kétszáz kilométer várt ránk. Jotisz Ioánniná-ban (Ιωάννινα) várt bennünket, ahonnan vezetésével már sötét, kacskaringós utakon jutottunk el lakhelyünkre, a mintegy további 55 kilométerre lévő Delvinaki nevű faluba.

Igazi hegyvidéki település, ahol hagyományosan szinte minden, ahogy a főtéren álló óratorony is kőből épült. Meglepetésünkre az óra pontosan járt, s a hegyvidéki falvak főterén szinte kötelezően elvárható hatalmas platánfa törzsén lévő tábla pedig arról tanúskodott, hogy 670 méter magasan vagyunk. Sokáig azonban nem időzhettünk itt. Jotisz jóvoltából kacskaringós hegyi utak sokaságán kanyarogva valódi időutazásban volt részünk.

Először falujában, Pogonianiban vezetett körbe bennünket. A templom bejáratát égbetörő ciprusok emelték ki.

Elvezetett bennünket a török hódoltság megmaradt építészeti emlékeihez, egy egykor bentlakásos iskola romjaiban is impozáns épületéhez.

 A napi többórás autózás során az az érzésünk támadhatott, hogy a Pogoniani – Delvinaki – Kalpaki térség szinte valamennyi útján végig kanyarogtunk.

 Szinte akármerre fordultunk, hegyek sokaságával szembesültünk.

Így kaptunk vizuális képet arról, hogy miként alkothat szigetszerűen elkülönülő zárt világot ez a szárazföldi régió.

Az itteni szilárd és zárt értékrendű, de a külvilágra folyamatosan figyelő, azzal a mindennapos népességexport révén állandó kapcsolatban lévő világok voltak tanúi a második világháború Görögországba történő megérkezésének.  1940 novemberének első hetében Kalpaki volt a helyszíne az olasz-görög háború leghevesebb harcainak.

Ez a vidék, köztük a lakóhelyünktől, Delvinakitől látótávolságra, légvonalban alig tíz kilométerre lévő Murgana hegy, részben a sok éven keresztül Magyarországon élt és az ELTE-n dolgozó Dimitrisz Hadzisz jóvoltából a polgárháborús harcok legendás helyszíneiként maradtak meg a közösségi emlékezetben.

Közben persze jövetelünk legfontosabb céljáról, a Jotisszal készítendő interjúról sem feledkeztünk meg.

 – Anya, elmegyek! - ríkatta meg édesanyját 1976-ban annak bejelentésével, hogy a Görög Kommunista Párt ösztöndíjával Budapestre indul. Megérkezése után egyik első dolga az volt, hogy felhívja a romániai Botosán élő nagybátyját, aki 1954-ben a maradást választotta, arra kérve őt, hogy levélben kérdezze meg édesanyját, hogy – Megvannak-e még a bárányok?

Ez volt a rejtjelezett üzenet arról, hogy szerencsésen megérkezett Budapestre. Akkor még nem mertek fesztelenül levelezni az otthon maradottakkal. Ugyanazon okok miatt, amiért annakidején rendre arra kellett figyelmeztetnünk, hogy beszéljen hangosabban. Hozzászokott ahhoz, hogy állandóan figyelik. Hogy „ő a Tsounisz fia”!

Ez a bélyeg, Görögországban mindig alkalom lehetett a megfigyelésre, az állami zaklatásra. Ez volt az az ok, amely a világhoz való teljes hozzáállását meghatározta. Ezért vezetett Budapestre való érkezése után az első útja a romániai Botosán élő nagybátyjához. S ez a múlt tornyosult elé, amikor számára teljesen váratlanul Magyarországon találkozott apja kivégzésének egyik közvetlen tanújával.

Ez a múlt hajtja mai is. Bár évekig tanult Magyarországon, s már egyetemi évei alatt a magyarországi görögség szervesen beilleszkedett, megbecsült tagjává vált – magam például neki köszönhetem első görög útlevelemet – az egyetem után itt dolgozott Budapesten, jól fizetett állásban, itt házasodott meg, alapított családot, vezetett turista irodát, mégsem lehet véletlen, hogy végül is a falujában kötött ki.

S nem csak a táj miatt, ahol a felhők között áttűző napsugarak aranyszínűvé festhetik a hegyoldalt.

 

Édesapja halálának megrendítő körülményei, a tenni akarás egy olyan világért, amelyben ilyen igazságtalanságok többé nem fordulhatnak elő, érzéketlenné tették a saját személyes karrier szempontok iránt, formálták minden hátsó gondolat nélküli, adakozó baráttá, s tették az igazságtalanság, a kicsinyes emberi számítás minden formájának kérlelhetetlen bírálójává.

 

Nyolc napos útra indultunk Görögországba. Két krétai egyetemi kolléga - Aris Tsantiropoulos és Georgios Nikolakakis - közreműködésével tervezünk interjúkat készíteni a Magyarországról visszatelepült görögökkel.

2021 október 9. Athén

„… És én mindig soha nem voltam hosszabban egy helyen…”

 A Baross utcától … Gavdosz szigetéiig

Athénben először a 2014-ben tragikus módon, autóbalesetben elhunyt Akritidisz Themisztoklés volt feleségével Kákonyi Máriával találkoztunk.

Régóta tudtuk, hogy kivételes tehetségű, eredeti látásmódú grafikussal van dolgunk. Számomra azonban csak a mostani többórás beszélgetés során derült ki, hogy milyen jelentős örökséget hagyott hátra. Nem csoda, hiszen számos, a hetvenes években még Magyarországon készült linóleummetszet csak most, az életművet gondozó feleség jóvoltából látta meg nyomtatott formában is a napvilágot.

Fotó: Παύλος Σατόγλου (Pavlos Satoglou)

Themisz – mindenki így ismerte – nyughatatlan lélek volt. A Baross utca félkomfortos garzonlakásából nézve egy idő után különösen szűknek érezte a hetvenes évek szocialista Magyarországa nyújtotta lehetőségeket. 1978-ban elindult szülőhazájába, amelyet 1948-ban négy évesen kényszerült testvéreivel együtt elhagyni. Azt remélte, hogy szertelen egyénisége számára több lehetőséget nyújtanak az alulszabályozott görög hétköznapok.

Csalatkoznia kellett. A görög kapitalizmus szigorú túlélési szabályai évtizedekre foglyul ejtették. A linóleummetszetek mintái dobozokban maradtak. S közben Themisz egyre inkább úgy érezte, hogy a fogyasztói társadalom elvárásai ugyanolyan fojtogatóak, mint az egykori szocializmusé. Ebből remélt kitörni azzal, hogy új életet próbált kezdeni Európa legdélibb pontján, a Krétától délre fekvő Gavdosz szigetén.

Azt hitte, végre teljesen a képzőművészeti alkotásnak szentelheti életét.

Ezen új – sokszor nélkülözéssel is járó – alkotóélet kiteljesedését azonban egy bűnösen felelőtlen autós örökre derékba törte.

A tehetség felelősség is. Nem állíthatjuk, hogy Themisz minden tekintetben jól gazdálkodott a tehetségével. A felelősség most már a hátramaradottaké. S nem csak a családjáé. Egy része a magyarországi görögök közösségére marad. Nekünk kell ezt az örökséget gondoznunk.

S nem csak az övét. Sok egyéb honfitársunkét is. Ezért kell erre alkalmas intézményeket létrehoznunk, fenntartanunk, s vezetésüket, működtetésüket hozzáértő feladat orientált emberekre bíznunk.

 

 Párbeszéd a kávézóban

 

• Van elég készpénzetek otthon? – kérdezte egyik görög barátom csütörtök[1] délután.
• Persze, van. - feleltem, de látva hogy valójában nem igazán értem a kérdést, elmagyarázta.
• A Pünkösd miatt most háromnapos ünnep jön, s nálunk az ilyen ünnepek, mindig kellemetlen meglepetésekkel járnak.
• Emlékezz a 2013-as ciprusi Memorandumra. Azt is március 25-én[2] egy háromnapos ünnep alkalmából jelentették be. Megnyirbálták a betéteket, s korlátozták a banki pénzmozgást.
• Könnyen elképzelhető, hogy a hétfőt követően már itt is korlátozni fogják a pénzfelvételt az ATM-ekből.

Beszélik, hogy a plafon heti ötven euró lehetne.

 

Ennyi egy kétfős család heti alapvető élelmiszerszükséglete. Ehhez persze az olcsó szupermarketekben, illetve a rendszeres heti piacon kell vásárolni.

 

Van ott vásárló bőven.
Fotó: Fokasz Nikosz

A választék is látványos.
Fotó: Fokasz Nikosz

De ki lehet kötni valamelyik szemfüles alkalmi árusnál is.
Fotó: Fokasz Nikosz

Ebben az ötveneurós vásárlásban azonban már nincsenek benne a mosószerek, tisztálkodó szerek, a dobozonként átlagosan 4 eurós cigaretta, a havi 30 eurós buszbérlet, a közüzemi szolgáltatások és semmi egyéb. Egy olcsó étteremben a szuflaki „pálcikánként” 1 euró, amiből azért minimum hármat is el lehet fogyasztani, s akkor hol van még a saláta, vagy esetleg egy pohár sör. A presszókávé ára 1,5 és 3 euró között mozog.

 A pénzfelvételi korlátozás persze alig érintené a nyugdíjasokat, akiknek többsége a nyugdíjfizetés napján, bár használhatná az automatákat, – áááá, nem bírom én ezeket a gépeket, inkább beállok a sorba felkiáltással – amúgy is a bankok előtti hosszas várakozást választják.

 Fotó: Fokasz Nikosz

A várakozás, hogy Görögország és a hitelezők tárgyalásain ezen a hétvégén tényleg valami igazán fontos történhet, persze rendkívül felfokozott.

 

Legalábbis a médiumokban.

 

Persze ugyanez a média - állandóan farkast kiáltva – az elmúlt hónapokban határidők tucatját minősítette már sorsdöntően kritikusnak, így ismétlődő drámai bejelentéseiket görögként kezdjük jobb esetben rezignált vállvonogatással, rosszabb esetben gyanakvással fogadni.

A görög választók nem kis százaléka véli úgy, hogy az itteni médiumok bonyolult hatalmi-gazdasági szövevény részeként, manipulatív szándékkal csupán e körök érdekeit szolgálják ki (Diagram 1). 

 
Diagram 1 Forrás: Politikai barométer (Πολιτικό Βαρόμετρο), Public Issue, 2015. május

Persze úgy tűnik, hogy a pénz és az idő is fogytán, s most az egyszer talán tényleg fontos vízválasztóhoz közeledünk. 

Pünkösdhétfő itt is munkaszüneti nap, a nagy televíziós csatornák azonban máris bejelentették, hogy hétfőn hétköznapi műsorrend szerint sugároznak.

 Márpedig a legtöbb csatornán a hétköznap reggelek és délelőttök a politikai elemzőműsorok jegyében telnek. A kereskedelmi adók jó része hosszú politikai-közéleti műsorokkal indítja a napot. Többnyire két nagyon összeszokott újságíró-műsorvezető moderálja ezeket a műsorokat, ahol mindig nagy létszámú – politikusok, képviselők, miniszterek, újságírók, szakértők váltakozó összetételű csapatából álló – vendégsereg folytat sokszor nagyon éles vitát aktuális közéleti kérdésekről.

 

Az persze még a sokszor hangos üvöltözésbe vagy káromkodásba fulladó viták sorában is kirívó volt, hogy a 2012-es választási kampány során az ANT1 csatorna reggeli műsorában Kaszidiarisz az Arany Hajnal képviselőjelöltje többször is megpofozta a Görög Kommunista Párt képviselőjelölt asszonyát. Jelenleg mind ketten a görög parlament tagjai.

 

A fenti kép további érdekessége, hogy miközben a műsorvezető kétségbeesetten igyekszik leállítani a verekedős képviselőjelöltet, a kép jobboldalán pedig éppen egy újságíró indul közbeavatkozni, addig az asztal hátsó részén, két hölgy között egy ősz hajú úr ül mozdulatlanul. Ő Prokopisz Pavlopulosz, a jobboldali Új Demokrácia egykori parlamenti képviselője, és kormányainak minisztere. Akkor még senki sem tudhatta, ő a legkevésbé, hogy a Sziriza jóvoltából 2015 februárjától ő lesz a Görög Köztársaság öt évre megválasztott új elnöke.

A politikai iránti nyitottság tekintetében a kereskedelmi adóktól semmivel sem marad el a NERIT nevű görög közszolgálati televízió, amelynek stúdiója a legmodernebb az egész országban. Reggel hattól délelőtt tízig (ΕΞΙ ΔΕΚΑ című) politikai elemzőműsorral indítanak, amelyet 10-től 13 óráig aktuálpolitikai elemzőműsor követ.

 

Esténként pedig heti gyakorisággal többórás, sokszereplős vitaműsoroknak – többek között a Fair Play című műsornak – ad helyt.

 Fair Play esti politikai vitaműsor.

Mivel a NERIT nevű közszolgálati televízió az egyik pillanatról a másikra, botrányos körülmények között megszüntetett (lásd erről a http://peripato.blog.hu/2013/06/13/igy_nem_lehet_dolgozni_743 bejegyzést) – és a Sziriza kormány által most újra feltámasztott – ERT nevű közszolgálati televízió jogutóda, újságírói kínosan ügyelnek a kiegyensúlyozottságra. Ez sem zárja ki persze a heves vitákat.

 Legutóbb 2015. május 28-án este a Fair Play című vitaműsorban elemezték a tárgyalások eddigi menetét. Az adásban, ahogy eddig is, mindenki csak a másikon akart felülkerekedni, s olyan heves indulattal bizonygatták a maguk igazát, hogy még a reklámszünetek alatt is folytatták egymás álláspontjának tönkrezúzását. Az események alakulásában mindenki csak saját pártja megigazulását látta. S tették mindezt, ahogy némi rezignáltsággal a műsorvezető is megjegyezte, egy ország romjain.

 Látszik, hogy a célegyenesben vagyunk. Biztos jele ennek a felerősödő polifónia, sőt kakofónia. Mindenki mondja a magáét, minden és mindennek az ellenkezője is elhangzik, mindenki mindenkinek, gyakran önmagának is ellentmond.

 

A várakozás feszültsége…

 

… és az elhúzódó tárgyalássorozat nyomot hagyott a görög választókon. 2015 májusában fordult elő először, hogy többen ellenzik a kormány tárgyalási stratégiáját, mint ahányan helyeslik.

 Diagram 2 Forrás: Egyetemi Kutató Intézet – Közvélemény- és Piackutatási Egység (Ερευνητικό Πανεπιστημιακό Ινστιτούτο - Μονάδα Ερευνών Κοινής Γνώμης και Αγοράς) University of Macedonia

 A május fordulatot hozott abban is, hogy most először a válaszolók kisebbsége gondolja úgy, hogy a Ciprasz kormány összességében betartja, betarthatja választási ígéreteit.

Diagram 3 Forrás: Egyetemi Kutató Intézet – Közvélemény- és Piackutatási Egység (Ερευνητικό Πανεπιστημιακό Ινστιτούτο - Μονάδα Ερευνών Κοινής Γνώμης και Αγοράς) University of Macedonia

 Ezzel együtt a meghátrálás sokak számára továbbra is elfogadhatatlan, tiltott kifejezésnek tűnik. A kérdezettek csaknem fele úgy gondolja, hogy a kormánynak semmiképpen sem lenne szabad meghátrálnia.

 Diagram 4 Forrás: Politikai barométer (Πολιτικό Βαρόμετρο), Public Issue, 2015. május

A számítottnál bonyolultabb tárgyalások, a hitelezők hajthatatlansága, a gazdaság fokozódó likviditási problémái nyomot hagytak az emberek mindennapjain, s így a kormány és a politikusok népszerűségén is.

 A két legnagyobb párt a Sziriza és az Új Demokrácia vezetőjének népszerűsége igen sajátosan alakult. Tavaly tavasztól, mintegy nyolc hónapon keresztül fej-fej mellett haladtak. A 2015. januári választásokat követően, Ciprasz népszerűsége az egekbe szökött, mutatva, hogy a győzteshez való szokásszerű igazodás ezúttal kivételes mértékű volt. Bár Ciprasz népszerűsége azóta érezhetően esett, Szamaraszé sem csökkent sokkal kevesebbel, így az őket elválasztó különbség még mindig fényévnyi. Ez is mutatja, hogy a Sziriza legfőbb aduja továbbra is maga a pártelnök.

  Diagram 5 Forrás: Egyetemi Kutató Intézet – Közvélemény- és Piackutatási Egység (Ερευνητικό Πανεπιστημιακό Ινστιτούτο - Μονάδα Ερευνών Κοινής Γνώμης και Αγοράς) University of Macedonia

 

Retorikai pókerjátszma

 

A görög kormány már jó néhány hete a megegyezés karnyújtásnyi közelségét kommunikálja, a hitelezők – mindenekelőtt a német pénzügyminiszter – ezzel szemben a feleket még elválasztó igen nagy távolságot hangsúlyozzák.

Új elem ebben a retorikai játszmában, hogy egy héttel ezelőtt több kormánytag is kijelentette, ha választania kell a fizetések-nyugdíjak, illetve a június ötödikén esedékessé váló 300 millió eurós IMF részlet kifizetése között, akkor biztos, hogy nem ez utóbbit fogja választani. Mintha néhány méternyire a céltól még kóstolgatnák egymást a felek.

2015 május 29-én pénteken egyszerre több nyilatkozat is ebbe az irányba mutatott. Cakalotosz a tárgyalások koordinálásával néhány hete megbízott, s ennyiben Varufakisz pénzügyminiszter főnökévé avanzsált külügyi államtitkár kijelentette, hogy az egyezség számukra nem fétis, s akármilyen egyezményt nem írnak alá. A másik oldalon ezzel rímel a finn külügyminiszter kijelentése, aki szerint Görögországnak nincs semmi keresnivalója az eurózónában. A Sziriza parlamenti szóvivője – a tárgyalások esetleges kudarcára és azok következményeire célozva – kijelentette, hogy egy államnak, olyan eshetőségekre is fel kell készülnie, amelyekre nem feltétlenül törekszik.  

 

Kérdés, hogy a görög választók fel vannak-e készülve minden eshetőségre. Az eurózónából való távozás lehetőségét firtató kérdésre azok aránya, akik ezt nem tartották reális lehetőségnek, január óta több mint húsz százalékkal csökkent, miközben jelentősen nőtt azok részaránya, akikben félelmet kelt egy ilyen lehetőség. A 6. diagram kinyíló ollója a négyhónapos Sziriza kormányzás egyik legfontosabb lélektani dimenziójára mutat rá.

 
Diagram 6 Forrás: Egyetemi Kutató Intézet – Közvélemény- és Piackutatási Egység (Ερευνητικό Πανεπιστημιακό Ινστιτούτο - Μονάδα Ερευνών Κοινής Γνώμης και Αγοράς) University of Macedonia

 Egy május 29-én, pénteken a görög közszolgálati televízió egyes csatornáján ismertetett vizsgálat szerint[3] a kérdezettek 85 százaléka felel igennel arra a kérdésre, hogy Görögország maradjon-e az eurózónában. Ha a kérdést úgy tették fel, hogy a kormány törekvéseként megfogalmazott „tisztességes kompromisszum” megkötése esetén is maradjon-e Görögország az eurózónában, az igennel válaszolók aránya 72 százalékra csökkent, de még mindig nagyon magas maradt.

A közvélemény kutatók azonban nem érték be ennyivel. A görög kormány hónapok óta azt kommunikálja, hogy bizonyos intézkedéseket – ilyen például a bérek és nyugdíjak csökkentése, a csoportos elbocsátások lehetővé tétele, a magas elsőrendűhiány elérése, az ÁFA általános emelése – semmiképpen sem fogadhat el. A közvélemény kutatók ezért azt a kérdést szegezték a megkérdezettekhez, hogy ha a görög kormány ezek mindegyikében engedni kényszerül, Görögország akkor is maradjon-e az eurózónában.

Erre a kérdésre a megkérdezettek 49 százaléka felelt igennel, miközben 39 százalék felelte azt, hogy ebben az esetben talán valami mást kellene megpróbálni.

A további vizsgálat kimutatta, hogy az igennel felelők döntően 55 év feletti férfiak, Thesszalonikiben lakók és jobbközép szavazók. A „mást kellene kipróbálni” kérdést pedig döntően 45-55 év közötti, athéni baloldali szavazók válaszolták.

 Ez a „mást kellene kipróbálni” persze több mindent is jelenthet. 

 Ha a kormánynak nincs elég pénze ahhoz, hogy egyszerre fizesse ki a közalkalmazottakat, nyugdíjasokat és a hitelezőket is, akkor megtehetné, hogy ez utóbbiakat kifizeti euróban a többieknek pedig egyéb kötelezvényekkel, valamiféle jegyrendszerrel(?), kiterjedt cafeteriával(?), egyfajta párhuzamos pénzzel, amelyet aztán az érintettek közszolgáltatások (például villany vagy vízszámla, talán adó), esetleg hazai alapvető élelmiszerek megvásárlására használhatnának. A megkérdezettek 35 százaléka ezen kiszámíthatatlan következményű, radikális döntés esetében is támogatná a kormányt. Még többen, a kérdezettek 46,5 százaléka támogatná a kormányt abban az esetben is, ha az ATM pénzfelvételt heti 50 euróban maximálná.

 

Mi várható?

 

A kormánynak tehát van még hazai mozgástere ahhoz, hogy még inkább próbára tegye a hitelezők türelmét és tűrőképességét.

Igaz, a görög kormány legerősebb érve:

• Vigyázzatok, mert akár a csődöt is hajlandó vagyok bevállalni, s akkor aztán ti is megnézhetitek magatokat!

Erősen bumeráng jellegű, s nem kétséges, hogy kinek fájhat jobban.

 

A jelek szerint azonban a görög kormány pillanatnyilag inkább megegyezésre törekszik. Erre utal, hogy május 30-án szombaton(!) a kormánynak a tárgyalások politikai irányításáért felelős tagjai, több mint nyolc órán keresztül üléseztek. Felmerült egy hétvégi – a legújabb hírek szerint vasárnap esti – újabb Ciprasz-Merkel-Holland hármas videó konferencia lehetősége, s hogy az Egyesült Államok illetékesei minden szinten és minden tónusban rugalmasságra és kompromisszumos megoldásra szólították fel a feleket.

Bár a hivatalos napirenden nem szerepelt, a G7 országok pénzügyminiszteri találkozóján is alaposan megtárgyalták a görög kérdést. Eszünkbe juthat, hogy 2011 novemberében a G20-ak találkozóján pecsételődött meg az akkori görög miniszterelnök sorsa, aki néhány napon belül lemondásra kényszerült. Az utolsó csepp a pohárban egy népszavazás ötlete volt, de a partnerek türelme tulajdonképpen amiatt fogyott el, hogy az akkori görög kormány mintegy fél éven keresztül képtelen volt megvalósítani a maga által is aláírt megállapodásokat.

A türelem most is fogyóban. Mindenki szeretné elkerülni, hogy a G7 országok vezetőinek június 7-8-i csúcstalálkozóját a görög ügy uralja. Talán emiatt is figyelmeztették a görög kormányt az Euro Working Group múlt csütörtöki ülésén, hogy ha egy héten belül nincs megállapodás, akkor Görögország már csak technikai okok miatt is – több tagállamban ki kell kérni a parlament állásfoglalását – képtelen lesz idejében pénzhez jutni.

Hétfőn Merkel, Holland, Juncker hármas találkozóra fog sor kerülni. Itt is meg fogják tárgyalni a görög kormány és a hitelezők közti nézeteltérések áthidalásának lehetőségeit. Juncker - mint ismeretes - hetek óta igyekszik, nem túl nagy sikerrel közvetítő szerepet játszani.

 

A vitás területek hónapok óta ugyanazok

 

 A görög kormány vitatja a partnereknek a tavalyi költségvetési hiányra vonatkozó számait, bár abban közeledés rajzolódik ki, hogy a költségvetés idei elsődleges többlete a korábbi egyezmény által elvárt három százalék helyett egy százalék körül alakuljon.

Hetek óta nem értenek egyet az ÁFA kulcsok kérdésében. A hitelezők 1,8 milliárd eurós bevételt szeretnének, s ezért kétkulcsos rendszert javasolnak, rendre 11 és 23 százalékos kulcsokkal, s megszüntetnének mindenféle – például a szigetekre vonatkozó – kedvezményt.  A görög kormány egy milliárdos bevételt célozna meg, rendre 6%-12%-23%-os kulcsokkal. A legalacsonyabb kategóriába kerülnének az élelmiszerek, és a gyógyszerek.

A hitelezők ragaszkodnak a korkedvezményes nyugdíj szabályainak erőteljes szigorításához. Ennek részeként már megszerzett nyugdíjjogosultságok felülvizsgálatára is sor kerülne. A hitelezők idénre mindenképpen befagyasztanák a 13. havi nyugdíjak kifizetését, s a jövőre nézve erőteljesen megnyirbálnák annak mértékét és a jogosultak körét is.

A munkaügyi területen a görög kormány ragaszkodik a kollektív szerződések rendszerének visszaállításához, s a minimálbért a mostani 586 eurós szintről, egy év alatt fokozatos visszaemelné a válság előtt 751 eurós szintre. A hitelezők ellenzik mindezt, s szeretnék elérni, hogy a görög kormány menjen bele a csoportos elbocsátások megkönnyítésébe is.

Az kizártnak tűnik, hogy a hátralévő rövid időben, - akár a következő hétvégét, akár a hitelegyezmény négy hónapos meghosszabbításának június végén lejáró határidejét tekintjük - mindezekben a kérdésekben megállapodás születhessék. A legvalószínűbb egy olyan részmegállapodás, amely a rövidtávú kérdések rendezése mellett tartalmazni fog néhány, a hosszabbtávú reformok és adósságkezelés területére vonatkozó általános elvet is.Ez utóbbiak részletes megvítatását és rendezését eltolva a nem túl távoli jövőbe.

 

Megegyezés híján Görögországnak úgy kell(ene) visszafizetnie júniusban összesen 1,55 milliárd eurót az IMF-nek, az EKB-nak pedig júliusban 3,5 milliárdot és augusztusban 3,2 milliárdot, hogy külső pénzre nem számíthat. Egy éve – tehát nem csak a mai kormány idején – persze pontosan ez történik. Az ország folyamatosan törleszt, s közben – megegyezés híján – egy euró centet sem kapott hitelezőitől. Ez a helyzet azonban sokáig nem tartható fenn.

 

Láthatóan az utolsó métereket tesszük meg, csak az nem teljesen világos, hogy a célban mi vár ránk. Egy valószínűsíthető – s főbb körvonalaiban már kiszivárgott – megállapodás, vagy egy – ebben a pillanatban eléggé valószínűtlennek ható, de teljesen ki nem zárható – szakítás.

 

A helyzet pillanatról pillanatra változik. Minden prognózis futóhomokra épül…

 

Ezért fontos a lejegyzés percre pontos dátuma:

Athén, 2015. május 31. 15.58.                        Αθήνα, 15.58. 31/5/15

Fokasz Nikosz

Νίκος Φωκάς

MTA-ELTE Peripato Kutatócsoport,

Κοινωφελές Ίδρυμα Αλέξανδρος Σ. Ωνάσης

 

[1] 2015. május 28 csütörtök

[2] A legnagyobb görög nemzeti ünnep, az 1821-es forradalom évfordulója

[3] A vizsgálatot az MRB piackutató cég végezte

S micsoda öt év!

 

Jeorgiosz Papandreu görög miniszterelnök éppen öt éve, 2010. április 23-án jelentette be, hogy Görögország mégiscsak igénybe veszi azon – mintegy egy hónappal korábban az EU és IMF által összehozott – mentőmechanizmus segítségét, amelyről addig azt feltételezték, hogy már magának a konstrukciónak léte és a segítség puszta ígérete is elég lehet ahhoz, hogy Görögország visszanyerje a pénzpiacok bizalmát, s kifizethető kamatszinten finanszírozhassa magát.

Nem így történt.

 

Mindenki szimbolikusnak tekintette, hogy Papandreu a bejelentés kedvéért a görögországi szigetvilág legkeletibb csücskéig, a távoli Kasztellórizó szigetéig zarándokolt.

 1. ábra Papandreu Kasztellórizo szigetén

 

Pontos oka máig sem derült ki, magam hajlamos vagyok arra gondolni, hogy gyanútlanul, mint aki jól végezte dolgát, éppen névnapját ment ünnepelni oda, s munkatársai váratlanul rátelefonálhattak, hogy nagyon nagy a baj, haladéktalanul lépnie kell.

Ő maga már, mint egy újonnan alakult párt, a Demokratikus Szocialisták Mozgalmának vezetője a választási kampány finisében 2015. január 17-én adott televíziós interjújában azt találta mondani, hogy ezzel a választásával tulajdonképpen nemzetközi ismertséget biztosított Kasztellórizó szigetének.

Vitriolosabb görögországi kommentátorok ezt az ismertséget a Pearl Harbor, Hirosima, Nagaszaki típusú ismertségekhez hasonlították.

Papandreu bejelentését követően 2010. május elején írták alá azt az Európai Unión belül szokásszerűen csak mentőcsomagként emlegetett Memorandumot - azóta kiderült, ez csak az első volt a memorandumok tán még le sem zárult sorában - amely 110 milliárd eurós gigakölcsön megítélése mellett a folyósítás előfeltételeként költségvetési kiigazítási intézkedések és strukturális reformok egész sorát várta el az országtól.

Ma már tudjuk, olyan horderejű döntésről volt szó, amely legalább két évtizedre meghatározta Görögország sorsát. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a 21. század tulajdonképpen ekkor kezdődött Görögországban.

 

2010. május

 A meghökkent görögök nagyon heves tüntetésekkel, megmozdulásokkal reagáltak. A világsajtóban ekkor vált Görögország azzá a híres-hírhedt, országgá, amelynek kapcsán a Görögországba készülő turista előbb óvatosan tájékozódott, hogy vajon biztonságos dolog-e odamennie.  

  2. ábra 2010. május Baloldali szakszervezet, s a hozzájuk szokásszerűen kéretlenül is odacsapódó „álarcosok”.

 

3. ábra 2010. május Olykor a készenléti rendőrök is lehetnek szorult helyzetben

 

A felháborodás hullámai elérték a parlamentet is. A tüntetők a politikai rendszer és politikai osztály egészét tették felelőssé az őket ért katasztrófáért. Voltak persze más hangok is. Ez a másféle hangnem ez fejeződik ki a 4. ábrán látható karikatúrában

 
4. ábra A Parthenonon látható felirat: 

Az eladósodás

Azóta sokszor sokan tették fel a kérdést, hogy miként juthatott el Görögország idáig? A válaszokban a hosszú és rövidtávú okok természetes módon kapcsolódtak össze.

 5. ábra Görögország államadósságának alakulása a GDP százalékában (Forrás: Bank of Greece)

A hosszabb távú tünetekkel kezdve, az 5. ábráról világosan leolvasható, hogy az államadósság növekedése a nyolcvanas évek legelején kezdődött, s töretlen lendülettel tartott 1993-ig. Az adósság emelkedése egybeesik ugyan a Paszok első, 1981-es kormányra kerülésével, de mégsem állíthatjuk, hogy ez egyszerűen a Paszok ügye, felelőssége lett volna. Inkább arról lehet szó, hogy a Paszok ráérzett a korszellemre, széles társadalmi rétegek jóléti intézkedésekkel kapcsolatos felfokozott várakozásaira. Jellemző, hogy e korszellem alól még a jobboldali Új Demokrácia sem tudta igazán kivonni magát. (Az 5. ábrán a diagram zölddel kiemelt részei a Paszok kormányok, míg a kék szakaszok az Új Demokrácia kormányainak időszakát jelzik.)

A kilencvenes évek elejétől az államadósság a GDP száz százaléka körül, tehát igen magas szinten stabilizálódott, jelezve a görög gazdaság azóta unalomig emlegetett strukturális gyengeségeit. A helyzet azonban fenntarthatónak tűnt. Az ezredfordulótól 2007-ig az államadósság évi mintegy 8-10 milliárd euróval növekedett, a GDP növekedése azonban évente 10-15 milliárd euró között mozgott, ami kezelhető keretek között tartotta a görög állam fizetési kötelezettségeit. Így gondolták ezt a pénzpiacok is, hiszen 2001 és 2007 között a tízéves görög kötvények felára ma már mesébe illően alacsony szinteken, 20-30 pont között mozgott.

A jelen írás azonban, a szerző több évtizede rögzült hajlamaival ellentétben ezúttal nem a gazdaság hosszú távú folyamataival, hanem a gazdaságpolitika, s a pénzügyek rövidtávú mozgásterének, a szerző számára kissé ingoványos területeivel kíván foglalkozni.

 

2008-2009, a kritikus évek

A fordulatot a 2008-as hitelválság utáni évek jelentették. A költségvetés elsőrendű egyenlege a 2000 és 2007 közötti időszakban mindössze egyszer fordult negatívba. Ezen időszak első három évében 2000 és 2002 között a többlet elérte-megközelítette a négy százalékot. Ezt követően 2003-ban mintegy egy százalékra esett, majd az athéni olimpia évében, 2004-ben hasonló nagyságú negatívba fordult. A 2005 és 2007 közötti időszakban a költségvetés elenyésző mértékű, többnyire az egy százalékot sem elérő, de mégiscsak pozitív elsőrendű egyenleget mutatott.

Innen váltott át 2008-ban mintegy két százalékos mínuszba. Az államadósság emelkedése ebben az évben a korábbi évek szokásszerű mértékének háromszorosával, 23 milliárd euróval emelkedett.  De az államadósság talán még így is kezelhető maradhatott volna, ha a költségvetési hiány nem társul a folyó fizetési mérleg ezzel párhuzamosan súlyosbodó hiányával.

Ez sem volt persze teljesen új jelenség. 2004 előtt a folyó fizetési mérleg hiánya a GDP 4 százaléka, azaz évi 15 milliárd euró körül ingadozott. 2006 után azonban folyamatos növekedésnek indult, hogy 2008-ra elérje a GDP 14 százalékát, abszolút számokban pedig a 35 milliárd eurós szintet. A legmeghökkentőbb, hogy mindez jórészt luxus fogyasztási javak hirtelen megugró importjának volt köszönhető.

A 2008-es hitelválság után beállt pénzszűke tehát nem csak az állami költségvetés, hanem folyó fizetési mérleg finanszírozása felől is súlyosan érintette az országot.

Egy olyan országot, amelynek politikai elitjét fokozódó legitimációs válság sújtotta. Generációs szakadék kialakulására utal, hogy 2008 decemberében, miután egy rendőr hidegvérrel lelőtt egy 15 éves középiskolást, kortársai az ország szinte valamennyi városában haragos spontán tüntetéseken adtak hangot dühüknek.

Az önmagában is kritikus 2008-es évre azonban még rá is licitált a 2009-es választási év. Az októberi választásokat megelőző időszakban a kormány semmit sem tett a kiadások lefaragására és a bevételek rendbetételére. Ellenkezőleg. A korábbiaknál is tágabbra nyitotta a közalkalmazotti szférát az új alkalmazások számára. Az adóhatóság pedig szieszta üzemmódba váltott. Az államadósság csak ebben az évben további 34 milliárd euróval emelkedett, a költségvetés elsőrendű egyenlege pedig kilenc(!) százalékos hiányt mutatott.

Az 5. ábrából látszik, hogy a pénz csaknem fele a fegyverkezési kiadásokon és a csökkenő adóbevételek pótlásán túl járadékok, juttatások, fogyasztási hitelek illetve nyugdíjak biztosítására ment el. A másik része viszont az ország rosszabbodó pénzügyi pozíciójának jeleként kamatokra, illetve a bankok megerősítésére fordítódott.

 6. ábra Mire mennyit költöttek a 2009-ben felvett kölcsönökből? (milliárd euró) Forrás: Νίκος Χριστοδουλάκη:ς Σώζεται ο Τιτανικός; (Nikosz Christodoulakisz: Megmenthető a Titanic?)

 

A 2009. októberi választások után

A győzelemre esélyes Paszok elnöke 2009. szeptember közepén a – mindig is a politikai ősz nyitányát is jelentő – Thesszaloniki Nemzetközi Vásáron három héttel a választások előtt a „van itt pénz”azóta hírhedté vált jelszavával igyekezett honfitársai szavazatait megnyerni. A Paszok a kampányban az adósávoknak az inflációhoz igazítását, a munkanélküli segélynek a minimálbér 70%-ra történő emelését ígérte, oktatásba pedig 1 milliárd eurót tervezett befektetni.

 7. ábra. Papandreu a gazdasági stratéga Forrás: To Vima 2009. szeptember 13.

 

A taktika bevált. A 2004-es és 2007-es választási vereségek után a Paszok megint győzni tudott, s Jeorgiosz Papandreu nagyapja és apja nyomdokaiba lépve végre szintén miniszterelnöke lehetett az országnak.

 8. ábra Három generáció. Három miniszterelnök. Jeorgiosz Papandreu az apa, Andreasz Papandreu a fiú, Jeorgiosz Papandreu az unoka.

 

A választási győzelem után az új kormány, szembesülve a rideg gazdasági tényekkel, ellenmondásos üzeneteket kezdett küldeni. Egyfelől a pénzügyminiszter alig két héttel a választások után bejelentette, hogy az ország pénzügyei kisiklottak. Ebben az időszakban szinte hetenként korrigálták a várható költségvetési deficit számait. Természetesen felfelé (1. táblázat)

 1. táblázat A 2009-es költségvetési hiány változó számai

Másfelől a kormány ezzel egy időben nagyszabású szociális programokat jelentett be. Engedett a privatizációt ellenző szakszervezeti követeléseknek, és folytatta ezúttal a saját emberei érdekében újabb alkalmazottak elhelyezését a közszférában.

Ez a kettősség a közhangulat megváltozását eredményezte. De nem az ország reális gazdasági helyzetének felismerése irányába, hanem a kormány alkalmasságát illetően. A választók körében kezdett terjedni a meggyőződés, hogy a kormány nem jól teszi a dolgát. Hasonló kételynek a pénzpiacokon történő megjelenését mutatja egyrészt a kamatfelárak növekedése (9. ábra) másrészt a rövid és hosszú távú papírok kamatai közötti olló szétnyílása.

 9. ábra A tízéves görög államkötvények kamatfelárainak alakulása

 

A tízéves kötvények kamatai 2009 októberében öt százalék közelébe emelkedtek, miközben a hároméves kötvények kamatai két százalékon voltak. A kormány azonban megbízhatóságát és hosszú távú elkötelezettségét bizonyítandó – az akkor olcsó rövidtávú kölcsönökből bespájzoló Írországgal ellentétben – tízéves futamidejű kötvényekkel próbálta kiadásait finanszírozni, amivel csak annyit ért el, hogy minden egyes alkalommal egyre drágábban tudta ezt megtenni. A kamatok decemberre 5,5 százalékra, 2010 januárjára pedig 6,5 százalékra emelkedtek. Mire a kormány észbe kapott és a rövidtávú kölcsönök felé fordult, ez az ablak is bezárult. A hároméves kötvények kamatai a decemberi 4 százalék és a januári 5 százalék után, áprilisban a tízéves kötvények közben szintén emelkedő kamataival egyetemben elérték a 8 százalékot, lehetetlenné téve ezzel az ország lejáró tartozásainak a pénzpiacokról történő finanszírozását.

 

Az első Memorandum

 S ez volt az a pillanat, amikor 2010. április 23-án Jeorgiosz Papandreu miniszterelnök Kasztellórizó szigetén a kamerák elé állt. A görög kormány 2010. május 5-én már jóvá is hagyta a Memorandumot. 

– Úgy éreztük magunkat, mint prostik az első kuncsaft után. – írta le a kormányülésen uralkodó pszichológiai helyzetet 2011 októberében a Papandreu kormány egyik meghatározó figurája. (Idézi: To Vima 2015. április 26.)

Megálmodói és a mögöttük álló intézmények – az IMF, az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank – azzal kalkuláltak, hogy a követendő kiigazítási politika következtében a GPD 2010-ben és 2011-ben ugyan 4 illetve 2,6 százalékkal visszaesik, a recesszió azonban ezzel majd véget is ér, s 2012-re már 1,1 százalékos növekedéssel számoltak. Ugyanerre az évre prognosztizálták a munkanélküliség 15,3 százalékos szinten történő tetőzését, miközben – a belső leértékelés hatásaként – az infláció a 2010-es 1,9 százalékos szintről 2011-re -0,4 százalékos deflációba való fordulását vélelmezték. A GPD arányos államadósság a 2013-ban számolt 149,6 százalékos szintről kezdte volna meg a csökkenő tendenciáját.

A valóság nagyon másként alakult. Tény, hogy az elsőrendű költségvetés 2009-es 9 százalékos hiánya 2014-re már egy százalékos többletre váltott. Görögország tehát, rövid időn belül nagyon komoly költségvetési kiigazítást ért el. E sikerért azonban a kalkuláltnál sokkal nagyobb árat kellett fizetnie (2. táblázat).

 

 2. táblázat Memorandum: tervek és tények

 

A gazdaságból 2008 óta eltűnt a növekedés, a recesszió csak 2014-ben váltott át stagnálás közeli állapotba, a munkanélküliség még most is a társadalmi kohéziót veszélyeztető szinteken, 25 százalék felett van. A fiatalok ötven százalék feletti munkanélkülisége erőteljes migrációs hullámot indított el.  Az államadósságnak a válság kitörésekor mért 120 százalékos szintje 180 százalék közelébe emelkedett, a görög államkötvények felárai hihetetlen magaslatokba emelkedtek (10. ábra).

10. ábra Görög tízéves államkötvények felárának (azaz a görög és a német kötvények hozamai közti különbség százszorosának) alakulása Forrás: Eurostat

 

A görögországi memorandumok korszakának ötéves története még elemzőkre vár. A 2015. januári választási eredmények azonban annyit már megmutattak, hogy a görögök többsége szerint, bármi is történt az elmúlt öt év alatt, az biztos, hogy ugyanaz, ugyanúgy már nem mehet tovább.

Hogy Görögország bárkája ezek után merre is halad? Ki tudja? Az sem biztos, hogy elsősorban a görög kormányok kormányozzák...

 11. ábra Cipraaaaaaaaaasz... A kikötő távolodik.... (Forrás: KATHIMERINI 2015. Április 26. Dimitrisz Hadzopoulosz karikatúrája alapján)

 

Athén, 2015. április 26.                                           

Αθήνα, 26/04/15

Fokasz Nikosz – Νίκος Φωκάς

MTA-ELTE Peripato Kutatócsoport,

Κοινωφελές Ίδρυμα Αλέξανδρος Σ. Ωνάσης

 

Tájkép a görög gazdasági sajtó áttekintése alapján-2

 

Görögország 2015. március 13-án rendben átutalta az IMF-nek az esedékessé vált 350 millió eurós részletfizetési kötelezettségét.

Ebben a hónapban nem az elsőt, s mint látható ez nem is lehet még az utolsó (1. ábra).

 1. ábra. A görög állam 2015. márciusi törlesztési kötelezettségei.

Nem kétséges, hogy ez az egyszerű lépés legalább olyan fontos, mint a hitelezőkkel való, s a világmédia figyelmét állandóan fenntartó, látványos és zajos összecsapások.

Egyszerű, ámde korántsem magától értetődő lépés. A görög állam ugyanis pénzszűkétől szenved. S ezen az övéi sem segítenek.

 

Nem fizetünk

Görögországban az a szokás, hogy a közszolgáltatásokért lehetőség szerint ne fizessenek, vagy az adó befizetését elkerüljék, az utóbbi években először mozgalommá, majd párttá szerveződött. Kezdődött mindez 2008-ban a Korinthosz és Patrasz közötti régi és életveszélyes autópálya díjfizetésének megtagadására indított mozgalommal, amely később az autópálya díjak elleni általános tiltakozássá bővült. (2. ábra) Utóbb a tömegközlekedési jegyfizetés megtagadását, valamint a magánszemélyek által elzárt tengerpartok megnyitását is felvették céljaik közé, ami egyfajta eklektikus komolytalansággal ruházta fel a kezdeményezést.

 
2. ábra Nem fizetünk

 A mozgalom igazi lendületet, s átmeneti komolyságot a költségvetési kiigazítási politika keretében 2011 nyarán és őszén bevezetett rendkívüli illetékek és adók révén kapott.

Konkrétan 2011 nyarán a 12.000 euró feletti éves jövedelmek esetében egy szolidaritási illetéket vezettek be, amely a 18.000-30.000 eurós éves jövedelemmel rendelkező családokat 180-600 euró közötti illetékkel terhelte.

Komolyabb ellenérzéseket és ellenállást váltott ki a 2011 szeptemberében bevezetett rendkívüli ingatlanadó, melynek beszedését az Elektromos Művekre bízták. Annak számláival együtt postázták, s nem fizetése esetén az adott ingatlan esetében az áram kikapcsolásával fenyegettek. A Nem fizetünk mozgalom bizottságait egy délután alatt felháborodottan tiltakozó polgárok ezrei hívták fel. Az érintettek a fizetés megtagadás jegyében Athén egyes kerületeiben elfoglalták az Elektromos Művek irodáit, másutt eltépték a számlákat, s a közbeszédben szinte azonnal egyszerűen csak harácsként (χαράτσι) kezdték emlegetni az új illetéket.  (3. ábra).

 
3. ábra Nem fizetek!

 Sokan úgy ítélték meg, hogy a megszorítás politika során megkurtított jövedelmeik, vagy a munkanélküliség miatt elszenvedett bevételkiesésük miatt ezek az új illetékek a kegyelemdöfést jelentik számukra. Ekkor jelent meg a Nem fizetek mozgalomban a Nem fizetjük ki a válságukat jelszó (4. ábra)

 
4. ábra 2011. szeptember Nem fizetjük ki a válságukat

Az már csak a görög politikai folklór színességét mutatja, hogy miközben az illetéket Evangelosz Venizelosz, a kormány egyik miniszterelnök-helyettese, pénzügyminiszter vezette be, a másik miniszterelnök-helyettes Theodorosz Pangalosz nyilvános televíziós adásban jelentette be, hogy: „nem vagyok képes kifizetni a illetéket, s ha akarja Venizelosz, jöjjön és tartoztasson le.” (5. ábra)

 

5. ábra Theodorosz Pangalosz miniszterelnök-helyettes 2011-ben.

 A hosszú politikai múlttal, komoly befolyással és provokatív politikai beszédmóddal rendelkező Pangalosz 2010-ben a válság kitörésének pillanatában egy pillanat alatt a leggyűlöltebb kormánytag pozíciójába küzdötte fel magát. Ő ugyanis reagálni merészelt a megszorítások miatti düh közepette az adósságválság magyarázatát a tolvaj hazai politikusokban megtaláló közhangulatra.

Meglehetősen érzéketlenül, de korántsem teljesen alaptalanul, azt nyilatkozta, hogy

–        A válasz arra a politikai osztálynak szegezett felháborodott kérdésre, hogy miként nyúltátok le a pénzt, a következő: közalkalmazotti állásokba helyeztünk benneteket.

–        Együtt nyúltuk le a pénzt a politikai klientúra kapcsolatok, a korrupció, a szavazatvásárlás, s magának a politika fogalmának lealacsonyítása révén.

Mivel a „kik nyúlták le a pénzt” kérdés, görögül a „kik ették meg a pénzt” módon fogalmazódott meg, talán nem véletlen, hogy Pangalosz „együtt nyúltuk le”, azaz görögül szó szerint „együtt ettük meg” válaszát az írott görög sajtó többnyire a láthatóan jól lakott Pangalosz képével illusztrálta. (6. ábra)

 

6. ábra Theodorosz Pangalosz miniszterelnök-helyettes 2010-ben.

 „A nem fizetek” mozgalom egy része 2012 májusában párttá alakult, s a májusi választásokon 0,88 százalékos, a júniusin 0,39 százalékos eredményt ért el. A 2015. januári választásokon azonban a párt már nem vett részt.

 7. ábra A nem fizetek párt logója.

A polgárok azonban – mozgalomtól, pártoktól, s főleg kormányoktól függetlenül – a maguk érdek vezérelte útját járják[1]. Az előző kormány alatt lényegében összeomlott adóbeszedési rendszer gyengeségeire építve, a politikai bizonytalanság, a választási kampány és az új kormány kedvezőbb szabályozást sugalló ígéretei, és számos család valódi fizetési nehézségei miatt az adófizetők befizetéseik elhalasztása mellett döntöttek. A költségvetési bevételek összeomlottak, a be nem fizetett adók összege 2015. januárban 1,2 milliárd eurót tett ki. Ez az összeg 2014-ben összességében 14,2 milliárd euró volt, így az adófizetők – mintegy egyharmadában végleg befagyott – tartozásának teljes összege a 2009-es 29,4 milliárd euróról mára már 76 milliárd euróra emelkedett.

A választások miatt összeomlott a társadalombiztosítási pénztárak bevétele is. A januári befizetés 90 millió euró volt, ami mintegy tizede az ezt megelőző három hónap átlagának.

Egyre többen tartoznak az Elektromos Műveknek is. A teljes tartozás már meghaladja a 2 milliárd eurót. A fizetési hajlandóság csökkenéséhez hozzájárulhattak az új kormánytagok „egyetlen család sem marad áram nélkül” típusú „szociális” célú, de mások fizetési hajlandóságát is csökkentő nyilatkozatai. A tartozás nagy része mintegy 1,35 milliárd euró a kisfogyasztóktól – háztartásoktól, kisvállalkozásoktól – ered.

A korábbi évek csökkenése után az utóbbi hónapokban megint – mintegy 500 millió euróval – nőtt a nem fizető jelzáloghitelek értéke.

A Sziriza, amely más baloldali pártokkal együtt ellenzékben, ha visszafogottan is, de szimpatizált a mozgalommal, 2015 februárjában az új pénzügyminiszter-helyettes révén már azt üzente a polgároknak, hogy a nem fizetek mozgalomnak vége. A fizetési hátralékkal rendelkezőknek ígért nagyvonalú rendezési javaslat fejében, az adófizetést hazafias kötelezettségnek minősítve arra kérte fel őket, hogy rendezzék adóhátralékaikat.

Az új szabályozás az adóhátralékosok három fő csoportját különbözteti meg:

a.)    Akik március 27-ig befizetik az adótartozásaik teljes összegét, azoknak elengedik a teljes késedelmi kamatot.

b.)    Akik április 27-ig befizetik hátralékaik valamekkora (de nem teljes) összegét, azoknak ugyanakkora összegű késedelmi kamatot engednek el. A maradék tartozás az úgynevezett százrészletű szabályozás hatálya alá esik.

c.)    Akik az első két lehetőséggel nem akarnak, vagy nem tudnak élni, azok május 26-ig jelezhetik, hogy belépnek a maximum százrészletű szabályozás keretei közé. A kamathátralék elengedésének mértéke ebben az esetben a vállalt részletek számának függvénye. Aki öt részletben vállalja a kifizetést, annak késedelmi kamatát kilencven százalékban engedik el. Innen kiindulva a részlefizetés számának növekedésével arányosan csökken a kedvezmény mértéke is, ami a ténylegesen százrészletű fizetés esetében harminc százalék lesz. A minimális részlet havi 20 euró.

 

 Görögországnak 2015. március 16-án át kell utalnia az IMF-nek tartozása egy újabb ezúttal 580 millió eurós részlet

 

Athén, 2015. március 17.

Αθήνα, 17/03/15

Fokasz Nikosz

Νίκος Φωκάς

MTA-ELTE Peripato Kutatócsoport                                            

Κοινωφελές Ίδρυμα Αλέξανδρος Σ. Ωνάσης

[1] Lásd ennek a jelenségnek szociológiai elemzését Konsztantinosz Tszukalasz „Ingyenélők” Csodaországban in Fokasz Nikosz (szerk): Politika Csodaországban. A politikai klientúra, mint kapcsolathálózat Görögországban. Új Mandátum Könyvkiadó, 2007.

Tájkép a görög gazdasági sajtó áttekintése alapján-1

 

Az elmúlt hónapokban a görög bankok ügyfeleinek egy része minden eshetőségre készen feltörte korábban tartósan lekötött betéteit. Mások már ki is vették a pénzüket. A betétek menekülése 2012 júniusának válságos időszakát idézte. A csökkenés decemberben 4 milliárd euró, januárban 13 milliárd euró, februárban pedig 7 milliárd euró volt. A betétek teljes állománya 145 milliárd euróra csökkent.

A bankok készpénzállományát tovább csökkentette, hogy az utóbbi időszakban több milliárd euró görög állami kincstárjegyet jegyeztek, így a birtokukban lévő kincstárjegyek összértéke elérte a 21 milliárd eurót. 

Egy milliárd euró plusz költséget jelent a görög bankoknak, hogy február 3-i döntését követően az Európai Központ bank (EKB) február 11-e óta nem fogadja el a görög bankok birtokában lévő – amúgy bóvli kategóriájú – görög államkötvényeket zálogjegyként. Azóta a görög bankok csak a Görög Bankon keresztül működtetett ELA (Emergency Liquidity Assistance) rendszeren keresztül juthatnak készpénzhez, valamivel drágábban. A görög bankoknak ez csak kisebb költségnövekedést jelent az intézkedés inkább a görög kormányra történő nyomásgyakorlásként értékelhető.

A tény, hogy az EKB Igazgatótanácsának fenti döntése néhány órával Draghi és Varufakisz első hivatalos találkozása után született azt sugallja, hogy a görög pénzügyminiszter nem győzte meg a bankárokat. Varufakisz azt javasolta, hogy a görög bankok által jegyzett kincstárjegyek kibocsátásával fedezzék a görög állam rövidtávú pénzszükségletét. Draghi azonban nemet mondott arra a javaslatra, hogy ennek érdekében 10-ről 25 milliárd euróra emeljék a kincstárjegyek kibocsátásának felső plafonját.

Ráadásul az ELA rendszerben rendelkezésre álló pénzmennyiséget is csak cseppenként – legutóbb például 600 millió euróval – növelik, hogy ebből még véletlenül se jusson a görög költségvetés finanszírozására. A görög állam 2015. március 11-én három hónapos kincstárjegyeket bocsátott 1,3 milliárd euró értékben, 2,7% kamatra. De ezzel még semminek sincs vége. Az 1. ábrából világosan látszik, hogy a görög államnak idén még jó néhány komoly fizetési kötelezettséget kell teljesítenie.

 

 

1. ábra A görög állam 2015-ös törlesztési kötelezettségei (millió euró)

 

Az európai főbankár mindennemű kommentár nélkül hagyta Varufakisz azon javaslatát is, hogy Görögországnak az EKB felé fennálló 27 milliárd eurós tartozását úgynevezett lejárat nélküli vagy perpetual kötvényekkel váltsák ki. Mindeközben a görög sajtó szerint az IMF-től a McKinsey Global Institute-ig egyre többen vetik fel annak lehetőségét, hogy talán:

 

A lejárat nélküli kötvények jelentik a megoldást

 A legeladósodottabb országok problémájára. Ezek listáját Japán vezeti, de a közismerten problémás Görögországot és Spanyolországot az eurózónából még Írország, Belgium és Hollandia is megelőzi (2. ábra).

 

2. ábra Az egyes országok eladósodottsága a GDP-jük százalékában

Forrás: Kathimerini, McKinsey Global Institute

 

Persze az államadósság tekintetében már változik sorrend, s a Dél-Európai országok Japán elsőségének megmaradásával az élvonalba rukkolnak elő (3. ábra).

 

3. ábra Az egyes államok eladósodottsága a GDP-jük százalékában

 

Az adósság azonban korántsem csak az egyes országok problémája. A világ teljes adósságállománya 2014-re megközelítette a világ GDP-jének háromszorosát (4. ábra).

 

 

4. ábra A világ adóssága a világ GDP százalékában

Az adósság összege a 2007-es felfoghatatlan 142.000 milliárd dollárról 2014-re 199.000 milliárd dollárra emelkedett. Ki fogja ezt kifizetni, és hogyan?!

Erre a problémára lehetne a feltételezések szerint megoldás a lejárat nélküli kötvények alkalmazása. Ez az első hallásra meglepő lejárat nélküliség, hívei szerint harmonizál az államok, s a hozzájuk kapcsolódó jegybankok fogalmában is benne rejlő lejárat nélküliséggel. Hiszen békeidőben alapvetően nem számítunk egy állam illetve alapintézményei teljes és végleges eltűnésére.

Az ötlet szerint lejárat nélküli kötvényekkel csak az adott ország központi bankja által birtokolt államkötvényeket cserélnék le. E felfogás szerint ugyanis egy adott állam egyik alapintézményének egy másikkal szembeni követelése csak könyvelési kérdés. A jegybankok által birtokolt államkötvényekre is tekinthetünk úgy, mintha besorolásuk csupán könyvelési technika kérdése lenne. Ennek jele az is, hogy a jegybankok kamatnyeresége ezen kötvények után, szokásszerűen és automatikusan a kincstárba folyik be. Ez a helyet az EKB által birtokolt euró övezeti országok kötvényeivel is, amelyek utáni nyereségét az EKB az ANFA rendszeren keresztül juttatja vissza az érintett országoknak.

Ha a saját jegybankok által birtokolt államkötvényeket lejárat nélküli kötvényekkel váltanánk ki, akkor elemzők becslése szerint Japán államadóssága a GDP mai 234 százalékáról 94 százalékra zuhanna. De az USA és az Egyesült Királyság estében is a 89% illetve 92%-ről lemenne 67% illetve 63%-ra. Az USA, és az Egyesült Királyság jegybankjai éppen most kezdenek leállni az államkötvények nagyszabású felvásárlásával. A japán jegybank azonban még intenzívebben folytatja ezt a felvásárlást, az EKB pedig éppen napjainkban 2015 márciusában vágott bele egy nagyszabású, állami kötvényvásárlási programba.

Mario Draghi 2015. január 22-én jelentette be, hogy az EKB 2016 szeptemberéig legalább 1100 milliárd euró értékben fog államkötvényeket vásárolni elsősorban a defláció leküzdése, másodsorban a gazdasági növekedés elősegítése érdekében. A vásárlás addig fog folytatódni, amíg az inflációt a 2015. februári mintegy -0,3 százalékról fel nem tornásszák két százalékra.

Nem teljesen mellékesen az infláció elértékteleníti a tartozásokat, ezért az államadósságokat fenntarthatóbbá teheti. A tömeges kereslet megemeli az államkötvények értékét, csökkenti hozamaikat, ami újabb nyilvánvaló költségvetési haszon. A hozamok pusztán már a bejelentés hatására is a legtöbb tagországban ráerősítettek korábbi csökkenésükre.

Negatív kivétel Görögország, ahol a 2014 elejei javulás előbb stagnálásba ment át, majd a hozamok a 2014. júniusi 5,64 százalékról az ősz folyamán bekövetkezett látványos rosszabbra fordulás következtében 10 százalék fölé emelkedtek (1. táblázat).

 

Tíz éves államkötvények hozamai – %
	Németország	Írország	Spanyolország	Portugália	Görögország
2014. január 2	1,944	3,409	3,982	5,865	8,404
2015. március 13.	0,265	0,781	1,149	1,566	10,734

1. Táblázat     

A hírek szerint Draghinak komoly német ellenállást kellett legyőznie. A német igen érdekében általa vállalt legfontosabb engedmény az volt, hogy a tervezett összeg nyolcvan százalékáért nem az EKB, hanem az egyes országok központi bankjai vásárolják fel saját kormányaik kötvényeit. A vásárlásra szánt összeget az egyes tagországok között az EKB tőkéjéből történő részesedésük alapján osztották fel. Ennek megfelelően a 25,6 százalékos tőkerészesedés Németország számára 213,7 milliárd eurós, a 12,6 százalékos részesedés Spanyolország számára 105 milliárd eurós, a 2,8 százalékos részesedés pedig Ausztria számára 23,3 milliárd eurós kötvényvásárlási keretet jelent. Világos, hogy ez a szabály a tőkerészesedés és a kötvényvásárlási keretek közt lineáris összefüggést eredményez (5. ábra).

 

 

5. ábra Tagsági tőkerészesedés és kötvényvásárlási keret.

 

Kivéve, Görögország!

Görögország részvétele ugyanis a kötvényvásárlási programban az EKB feltételei szerint csak akkor lehetséges, ha

1.       Görögország valamilyen az EU és az IMF felügyelte programban vesz részt.
2.       Sikerrel lezárul a korábbi program Trojka által történő értékelése
3.       A görög állam időben törleszti az EKB birtokában lévő, július-augusztusban lejáró kötvényeit.

Görögország azonban már csak azért is kimarad a kötvényvásárlási programból, mert az EKB maga szabta korlátja szerint a tagállami kötvények maximum egyharmadával rendelkezhet, márpedig Görögország esetében ez az arány már most is 42%, s ha Görögország törleszti is az EKB-nak a július-augusztusban lejáró kötvényeit, ez az arány akkor is 35,3% marad. Ennek következében bár Görögország 2,9 százalékos EKB tőkerészesedése gyakorlatilag megegyezik Ausztriáéval az osztrák 23,3 milliárd eurós összeg helyett mindössze 1,2 milliárd eurós kötvényvásárlási keretre számíthat.

Görögország egyedisége a többi memorandum országgal való közvetlen összehasonlításban is feltűnő (2. táblázat).

	Görögország	Írország	Portugália
A Memorandum kezdete	2010. május	2011. január	2011. május
Államadósság a Memorandum kezdetén a GDP %-ban	146	87,4	96,2
A teljes hitelcsomag a GDP %-ban	106,9	49	43
GDP változása a program kezdetétől 2014. december 31-ig	-20,3%	7,4%	-2,7%
Munkanélküliség 2010	12,7%	13,9%	12%
Munkanélküliség 2014	26,6%	13,9	14,2
Nominális bérköltség változása 2014. december 31-ig	-11,9%	-2,6%	-2,8%

 2. Táblázat  

A görög külön utasságra válaszom persze nincs, csak a legnyilvánvalóbb tűneteket fogom csokorba.

Írország döntően bankválsággal szembesült, Portugália pénzügyi nehézségekkel, míg Görögországban a komoly pénzügyi nehézségek súlyos strukturális problémákkal párosultak. Görögország esetében a 2010-ben kapott kölcsön a GDP 107 százalékát tette ki. Portugáliában ez 43%, Írországban 49 % volt. Az államadósság a Memorandumok kezdetekor Görögországban 146%, Írországban 87,4%, és Portugáliában 96,2%.

Különbségnek tekinthető az is, hogy Görögország esetében az eurózóna még nem rendelkezett megfelelő intézményekkel és tapasztalattal. Nem rendelkezett kellő technikai ismerettel ahhoz, hogy miként kell egy államcsőddel fenyegetett országot ebből a helyzetből kimenekíteni, s gazdaságát átstrukturálni. Éppen ezért bevonták az IMF-t, amelynek azonban csak a készpénz- és adósság-kezelés terén volt tapasztalata, s miközben most arra kapott meghívást, hogy a görög gazdaság és közigazgatás strukturális problémáit oldja meg.

Eredendő hibának tűnik, hogy csupán hároméves programot fogadtak el. Ez olyan intenzitású költségvetés kiigazítást igényelt, aminek következtében a görög gazdaság kipukkadt.

A görög politikai vezetésnek és magas rangú köztisztviselőknek sem tapasztalatuk, sem igazi motivációjuk nem volt arra, hogy komolyabb reformokat indítsanak el. Az első két évben Görögországban legfeljebb törvénykezési intézkedésekre került sor, a reformok gyakorlati megvalósításában azonban semmi sem történt.

A trojka szakértői arra számítottak, hogy a minisztériumok képviselői, jobban ismerve a helyi viszonyokat, s a saját minisztériumuk helyzetét, maguk fognak reform javaslatokkal előállni. Nem ez történt. Erre ők kezdtek el intézkedéseket diktálni.

 

Ma

A Pénzügyminisztérium egyik tanácsadója szerint a hitelezők szakértői a minap azt javasolták, hogy amennyiben a kormánynak likviditási problémái lennének, egy-két hónapig ne fizessen béreket és nyugdíjakat. A későbbi cáfolatok a minisztérium részéről zavarba ejtően sokfélék voltak. Március 15-én pedig egy napsütötte athéni séta közepette maga Ciprasz miniszterelnök nyugtatott meg mindenkit a bérek és nyugdíjak kifizetésével kapcsolatban. Mifelénk ilyenkor kezdünk el nyugtalankodni…

Athén, 2015. március 15.

Αθήνα, 15/03/15

Fokasz Nikosz

Νίκος Φωκάς

MTA-ELTE Peripato Kutatócsoport                                            

Κοινωφελές Ίδρυμα Αλέξανδρος Σ. Ωνάσης

MTA-ELTE Peripato  Összehasonlító Társadalmi Dinamika Kutatócsoport

 

 

Egész Európában, sőt Obama elnök reakcióit illetve Paul Krugman kommentárjait látva a tengerentúlon is komoly aggodalommal figyelték, hogy Görögországnak sem 2015. február 11-én sem 16-án nem sikerült megegyeznie partnereivel. S bár egy február 12 és február 17 között lebonyolított közvélemény kutatás szerint a lakosság 64%-a helyesnek találta az országban zajló folyamatok irányát, általános volt azért a megkönnyebbülés, hogy az Eurogroup február tizenhatodika esti ultimátuma után február 20-án végül is aláírták a …

 Mit is?

Ennek pontos mibenléte még kérdéses.

Mindenesetre figyelemre méltó, hogy az aláírással kapcsolatos leghevesebb ellenreakciók ezúttal a kormányzópárt berkeiből érkeztek.

 

Az első mindjárt a Sziriza EP képviselőjétől egy

Még mielőtt késő lenne

című nyílt levél formájában:

 

Ha a Trojkát átnevezzük Intézményeknek, a Memorandumot Egyezménynek, a Hitelezőket pedig Partnereknek azzal akárcsak a húst átkeresztelve halnak semmit sem változtatunk a helyzeten.

Mint ahogy természetesen nem változik meg a Görög Nép 2015. január 25-én leadott szavazata sem. Arra szavazott, amit a Sziriza ígért: megszüntetjük a megszorítások rendszerét, a német és az EU egyéb hitelező országainak oligarchái valamint a hazai oligarchák által követett stratégiát.

Megszüntetjük a Memorandumokat és a Trojkát, megszüntetjük, a megszorításokat elrendelő törvényeket. A választások másnapján megszüntetjük a Trojkát és következményeit.

Eltelt egy hónap, és a nyilatkozatokból még mindig nem lett gyakorlat. Kár, nagyon kár.

A magam részéről ELNÉZÉST KÉREK, hogy részese voltam a megtévesztésnek.

De még mielőtt nagyon előrehaladna a baj. Még mielőtt nagyon késő lenne, reagálnunk kell.

Mindenekelőtt a Sziriza tagjainak, barátainak és követőinek. A különféle szintű tagszervezetek rendkívüli gyűléseken vitassák meg, hogy elfogadják-e az adott helyzetet.

Azt mondják, hogy egy megegyezéshez engedni kell. Először is az elnyomó és elnyomott között nem lehetséges kompromisszum, ahogy alávetett és megszálló között sem, s az egyetlen megoldás csak a Szabadság lehet.

De ha el is fogadjuk ezt az örültséget, az eddigi memorandum-kormányok által tett engedmények a munkanélküliséggel, a szegénységgel, az öngyilkosságokkal átlépték már a visszavonulás minden lehetséges határát.

Manolisz Glezosz Brüsszel 2015. február 22.

Az aláíró nem akárki.

 

A görög baloldal élő legendája, a második világháborús német megszállók elleni harc egyik szimbolikus figurája, igazi nemzeti hős.

 

Tudható, hogy „Görögország korántsem önszántából, hanem az 1940 októberében, Albániából indított olasz támadás révén keveredett bele a háborúba. A görög csapatok hamar ellentámadásba mentek át, és visszaszorították az olasz inváziós haderőt. Az 1941. április 6-án indított német invázió előtt azonban a görög csapatok gyorsan kapituláltak. A harcok május végére már véget is értek.

 „A megszállás első napjaiban kisebbfajta zavar és bénultság volt megfigyelhető a lakosság körében. Nem csoda, hiszen alig néhány hónappal az olaszok elleni dicsőséges győzelem után szakadt rájuk egy katonai vereség minden terhe. Ráadásul nem is volt teljesen magától értetődő, hogy kit is gyűlöljenek jobban, az éppen elűzött hazai elnyomókat, vagy az idegen, megszálló, új urakat. Az irányvesztés különösen erős volt a politikai osztály körében. … Ez a hangulat azonban, ha a politikai elitben nem is a lakosság körében nagyon hamar megváltozott. ... Csak a megszállók szokásos mértékű pökhendisége és egy kis nemtörődömség kellett hozzá. A kocsijukat németes alapossággal naponta lemosó tisztek, vagy az éttermekben önfeledten húst és sört fogyasztó németek látványa, a vízhiánnyal illetve a napi élelmezési gondokkal küszködő Athénben már elég is volt ahhoz, hogy a zsúfolt villamosokon – a vonatkozó kérdésre „English Spoken“ választ adva – hirtelen senki se akarjon németül érteni.

Ez persze csak hűvös távolságtartás, nem ellenállás.

Ha az emberek házaikban bujtatják, a Fölközi-tenger keleti medencéjében tevékenykedő csempészek pedig a Közel-Keletre szöktetik a Görögországban rekedt angol katonákat, akkor ez egyrészt a görög vendégszeretet, az elesettek iránti kötelező együttérzés megnyilvánulása, másrészt egy megszokott pénzkereső tevékenység egyszerű folytatása.

Ezek a tettek azonban az adott pillanatban, az adott keretek közt már nem nélkülözték az ellenállás gesztusát.

A gyerekek kilyuggatták a katonai autók gumijait, a fiatalok felugráltak a német teherautók platójára és élelmiszert loptak családjuknak. E csínytevéseket megint csak a helyzet nemesíti ellenállássá, miközben az ifjúság egyre nagyobb tömegei számára jelentettek meghatározó jellegű szocializációs élményt. Ez az egyik magyarázata annak, hogy a fiatalok miért alkotják majd az ellenállás egyik legdinamikusabb és létszámban is meghatározó jelentőségű csoportját.

Mert, hogy a megszállással szembeni ellenállás egyfelől spontán, másrészt egyéni kezdeményezésű szimbolikus akciókkal szinte azonnal megindult. Az athéniak egy csoportja már május első napjaiban demonstratívan megtapsolta a németek által a városon keresztülhurcolt angol hadifoglyokat. Mások az elbocsátott közalkalmazottak között terjesztettek a megszállók ellen agitáló röplapokat.

1941. május 30-án éjszaka pedig két egyetemista, Manolisz Glezosz és Aposztolosz Szantasz tépte le az athéni Akropoliszon a görög nemzeti zászló mellett lengedező horogkeresztes zászlót.”[1]

 

Nincs semmi tévedés. Ez ugyanaz a Manolisz Glezosz aki levelét tíz nappal ezelőtt megírta…

Róla mondta a minap Thesszaloniki püspöke, hogy hamísítatlan kommunista. Lehetséges, bár nem teljesen az a fajta, akit nekünk volt szerencsénk megismerni. A második világháborús megszállás elleni harc folytatásaként kibontakozott polgárháború okozta traumák miatt ugyanis Görögországban, az ötvenes években nagyobb bűn volt kommunistának, mint német kollaboránsnak lenni. 1951-ben például frissen választott képviselőként száműzetése helyéről vitték a parlamentbe, hogy mentelmi joga felfüggesztése után rögtön vissza is vigyék oda.[2]

A különleges 1958-as év

 

 A görög baloldal és Glezoszszemélyes sorsa szempontjából is fontos év ez. Az 1947-ben betiltott Kommunista Párt helyett az 1951 óta a baloldali szavazókat képviselő EDA (Egyesült Demokratikus Baloldal) az 1958. májusi választásokon elért 24,4 százalékos eredménnyel a legerősebb ellenzéki párt lett. A görög baloldalnak egészen a Sziriza 2012. májusi 16,8 százalékos eredményéig kellett várnia egy hasonló helyezés elérése. 

1. ábra Az Avgi (Η ΑΥΓΗ) – HAJNAL című baloldali politikai napilap 1958-as választási kiadása.

Az újság főcíme

Görög férfiak és nők, szavazatotokkal döntsétek meg az alávetettség rendszerét, mentsétek meg hazánkat az atom pusztításától

EDA

az urnáknál

mielőtt leadjátok szavazatotokat

gondoljatok Görögországra

 

Glezosz személye, aki 1958-ban az Avgi (Αυγή- Hajnal) című politikai napilap igazgatója volt összekapcsolja e két választást és pártot, hiszen kilencven évesen is aktív résztvevője volt a második memorandum elleni 2012. februári tüntetéseknek és a 2012. májusi – júniusi kettős választásokon elért Sziriza sikernek.

2. ábra Glezosz a görög parlament előtti tüntetésen 2012 februárjában 

 

Glezoszt 1958. december 5-én letartóztatják. A Szovjetunió Kommunista Pártja koordinálásával létrejön a Glezosz Megmentésére Alakult Nemzetközi Bizottság, amelynek akcióiból a magyar kommunisták és a magyarországi görögök is részt vállaltak. 

3. ábraTűntetés Budapesten

 

A szovjet posta 1959-ben Szabadságot a Görög Nép Hősének felirattal Glezosz bélyeget adott ki, mire válaszul a görög posta Szabadságot a Népeknek feliratú Nagy Imre bélyeget jelentetett meg. 

4. ábra

 

A nyílt levél írója tehát nem akárki. Ráadásul Mikisz Theodorakisz a Zorba című film zenéjének idén kilencven éves szerzője hasonló tartalmú nyílt levélben fordult a görög miniszterelnökhöz. 

 5. ábra Átlagéletkor 88,5 év. Glezosz és Theodorakisz a görög parlament karzatán a Memorandum -2 megszavazásán 2012 februárjában

 

Ciprasz másnap személyesen látogatta meg a zeneszerzőt lakásán ahol több órás beszélgetésen igyekezett meggyőzni az eddig követett tárgyalási taktika helyességéről. Kétséges, hogy sikerült-e neki.

Ciprasz a Sziriza parlamenti frakciójának február 25-i ülésén is megpróbálta saját értelmezését adni az egyezmény szövegében tudatosan elrejtett – Varufakisz kifejezésével élve – kreatív homálynak. A több mint tízórás ülés végén kikényszerített próbaszavazáskor azonban a jelenlévő mintegy százhúsz képviselőből 34-en jelezték, hogy a parlamentben adott esetben nem szavaznák meg az egyezményt.

Ez több mint kínos. Na, nem azért mert az egyezményt adott esetben leszavazná a parlament. Ellenkezőleg. Biztos, hogy megszavazná, a volt kormánypártok az Új Demokrácia és a Paszok képviselőinek már előre beígért szavazataival. Szerintük ugyanis az egyezmény egyenes ágú leszármazottja az általuk korábban folytatott politikának. Márpedig Ciprasz és a Sziriza politikai identitásának meghatározó eleme a korábbi gazdaságpolitikával való radikális szakítás. Kerülje meg a parlamentet? Jogilag megteheti. Csakhogy a Sziriza az elmúlt években a demokrácia sárba tiprásaként ítélte el a Szamarasz kormány azon gyakorlatát, hogy a parlament megkerülésével kormányerejű rendeletek kiadásával kormányzott. Ez a dilemma tehát még arra vár, hogy megoldják. Vagy legalábbis úgy tegyenek mintha...

 

Athén, 2015. március 1.

Αθήνα, 01/03/15

Fokasz Nikosz

Νίκος Φωκάς

MTA-ELTE Peripato Kutatócsoport                                            

Κοινωφελές Ίδρυμα Αλέξανδρος Σ. Ωνάσης

[1] Fokasz Nikosz: Istenek nélkül, Politikai táborok születése Görögországban, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004

[2] Érdekes fintora a történelemnek, hogy napjainkban az előzetes letartoztatásukat töltő Arany Hajnal képviselők ingáznak börtön és parlament között.

 

MTA-ELTE Peripato  Összehasonlító Társadalmi Dinamika  Kutatócsoport

 

Egy eredménytelen Eurogroup

 

Az eurózóna pénzügyminisztereit tömörítő Eurogroup 2015. február 11-én Görögország ügyében tartott rendkívüli ülése közös közlemény nélkül ért véget. A hírek szerint a tervezett kommüniké a „folytatás” és „módosítás” szavakon bukott meg. A görög küldöttség az előbbit, a német pedig az utóbbit nem volt hajlandó összekapcsolni az eddigi görög EU/IMF-programmal.

 

A nemzetközi és persze a magyar sajtó EU/IMF-program helyett szokásszerűen inkább EU/IMF-mentőcsomagról beszél, de e szóösszetétel magától értetődősége itt Athénben erősen kérdéses. Ennek kapcsán elég Varufakisz pénzügyminiszter minapi programbeszédére utalnunk, aki szerint a kapott 240 milliárd euró kilencven százaléka a bank és pénzügyi rendszer megmentését, s nem a görögöket szolgálta.

2015. február 09.                                                                                                                                           Varufakisz beszédének részlete az új kormány programjának parlamenti vitáján:                                                                                                                                                                                                                                                                                A 2010-es első Memorandum valóban szolidaritási akció volt, de Észak-Európa bankjai iránti szolidaritás megnyilvánulása, ahova irányult végül is az általunk kapott euró összeg 90 százaléka. A BIS (Bank for International Settlements - Nemzetközi Fizetések Bankja - FN) a központi bankok, vagy ha úgy tetszik a Nyugat központi bankjainak nemzetközi szervezete szerint az első Memorandum lehetővé tette Németország és Franciaország bankjainak, hogy névértékben szabaduljanak meg több százmilliárdnyi görög tartozástól akkor, amikor e tartozások piaci értéke 81 százalékkal csökkent. Ezt értjük a „szocializmus kizárólag a bankárok számára” kifejezésen. Ez volt az oka is annak, hogy akkoriban – 2010-2011 között – az „adósság átstrukturálása” a nemzet elárulásának számított. Amikorra azonban a bankok kárának cinikus átvitele befejeződött, és ezeket a károkat áthelyezték a leggyengébb, nem csak görög, hanem európai adófizetők vállára hirtelen mégis sor került az adósság átstrukturálására, amelyet PSI-nak (Private sector involvement – magánszektor bevonása - FN) kereszteltek el. Ez egy óriási adósság „megnyirbálás” – angolul haircut, azaz szó szerinti fordításban hajvágás - FN – volt, amely a társadalombiztosítási pénztárakat, a magán kötvénytulajdonosokat, Ciprus bankjait, és persze megint a görög adófizetőt sújtotta, aki ezúttal a görög bankok kedvéért vett fel újabb kölcsönöket.

 

 A görög küldöttség az akkor még Athénben tartózkodó Ciprasz miniszterelnökkel való hosszas konzultáció után, végül is a kommuniké aláírásának megtagadása mellett döntött.

 

Az Európai Unió másnap esedékes csúcstalálkozója fényében ez a fiaskó különösen rosszkor jött az EU illetékeseinek.  Végül is a Juncker közvetítésével csütörtök reggel létrejött találkozójukon Ciprasz miniszterelnök és Jeroen Dijsselbloem az Eurogroup elnöke megállapodtak abban, hogy a felek az Eurogroup következő üléséig technikai szinten igyekeznek előbbre lépni.

 

A feleket képviselő két kilencfős bizottság péntek óta lázasan – majd azt mondtam tárgyalt – ülésezett. A tárgyalás szót maga Varufakisz pénzügyminiszter zárta ki, mondván a küldöttségek feladata ennél korlátozottabb. Nem tárgyalnak, csupán össze kell foglalniuk a görög fél és az „európaiak” álláspontját, s ezt a két egyenrangú dokumentumot kell az Eurogroup február 16-i ülése elé terjeszteni. Az eljárás célja, hogy világosan kiderüljön, melyek azok a területek, ahol a felek egyetértenek, s melyek azok, ahol az álláspontok pillanatnyilag különböznek.

 

Egyetértés lehetséges

• az adócsalás leküzdésében
• a korrupció elleni küzdelemben
• a közigazgatási reform szükségességében
• valamint a vállalkozói környezet javítását célzó reformokban

 

Ezzel szemben nagyok a különbségek

• a munkaügyi jogszabályok
• a privatizáció
• valamint az adósság szolgálat nélküli elsőrendű hiány kívánatos mértékének megítélésében.

A görög kormány nézete szerint 

• Az elmúlt években a válság, s a hitelezők elvárásaira történő hivatkozás sokszor csak ürügy volt ahhoz, hogy a munkaadók keresztülvigyék a munkaügyi jogszabályok számukra kedvező módosítását. Ennek részeként könnyítettek az elbocsátások feltételein, s megszüntették a szociális partnerek közötti kötelező egyeztetés intézményét is. A jelenlegi kormány ezeket az intézkedéseket vissza akarja vonni, mint ahogy a minimálbért is fokozatosan felemelné a válság előtti 751 eurós szintre.
• Az eddig megkezdett privatizációs lépéseket a kormány egyedileg újraértékelné. Tömeges kiárusításba nem kezdene bele, s a privatizáció elsődleges szempontja a gazdasági növekedés szolgálata lenne, s nem pedig a költségvetési bevétel maximálása, mint eddig.
• A legkritikusabb pont azonban a költségvetés elsőrendű egyenlegének kérdése. Az előző görög kormányok által aláírt, még nem lezárult, de a jelenlegi kormány szerint semmiképpen sem folytatható megállapodás, az úgynevezett Memorandum 2014-re 1,5 százalékos, idénre 3%-os, jövőre pedig 4,5%-os többletet irányzott elő. A görög kormány ezt idén 1,5 százalékra szeretné mérsékelni. A különbözet 2,8 milliárd euró, amely nemcsak szociális intézkedésekre nyitna nagyobb mozgásteret, hanem gazdaságélénkítő programok elindítására is.

 

A szakértők ülésén a kisebb súlyú kérdések közül napirendre kerülhet

1. az ÁFA beszedés egyszerűsítése
2. az ÁFA-mentesség, vagy ÁFA-könnyítés körének megszüntetése – az Égei-tengeri szigeteken például 30%-kal csökkentett ÁFÁ-t fizetnek
3. a személyi jövedelem adómentes sávjának felemelése 12 000 euróra.
4. a 2015-ös költségvetésben kirajzolódó költségvetési lyuk kezelése. A választási kampány idején ugyanis erősen hanyatlott a kivárásra játszó görög polgárok adó befizetési hajlandósága.

 

Az utca a kormány mellett

 

De nem csak a szakértők készültek lázasan a hétfői tanácskozásra. A kormány hívei az Eurogroup tanácskozás előestéjén már a harmadik támogató nagygyűlést szervezték Athénben a parlament épülete előtti Szindagma téren.

 

 A molinó felirata: Szabad Görögország, Szabad Európa, Szabad Népek – a baloldal útja (Fotó – Fokasz Nikosz)

 

 
Tömeg a görög parlament épülete előtt. A felirat görög része: Görögország, Görögországé (Fotó – Fokasz Nikosz)

 

 

Tömeg a görög parlament épülete előtt. A görög feliratok: Egy lépést sem hátrálunk, Nem Tartozunk, Nem Adjuk el magunkat, Nem Fizetünk (Fotó – Fokasz Nikosz)

 

Az utca most már sokadszor

 

Eddig a február 15-i tüntetés volt a legnagyobb, de másnap február 16-án az Eurogroup ülésének idején az esti hidegben sem gyűltek össze sokkal kevesebben

 

Az esti fázós tömeg (Fotó – a fázós Fokasz Nikosz)

 

Egy sokak által kedvtelve fotózott plakát (Fotó – Fokasz Nikosz)

 

2015. február 16. Nyolc óra. A háttérben a Pénzügyminisztérium épülete, ahol az irodai világítás tanúsága szerint még dolgoznak. (Fotó – Fokasz Nikosz)

 

Egy újabb eredménytelen Eurogroup

 

A lázas szakértői előkészületek, Varufakisz és Dijsselbloem előzetes tárgyalásai, az Athénen kívül Görögország és Európa szerte tartott szolidaritási gyűlések ellenére az Eurogroup február 16-i ülése is eredménytelenül zárult. A görög küldöttség ezúttal sem volt hajlandó aláírni a Memorandum folytatására elkötelező dokumentumot.

Az ülést követően Dijsselbloem – a görög kormány értékelése szerint egyenesen hadüzenetszerűen – azt üzente a görög félnek, hogy

Péntekig kérjétek a program meghosszabbítását – Se alternatívátok, se időtök több, nincs.

 

A kudarc estéjén tartott sajtótájékoztatóján Varufakisz bejelentette, hogy a plenáris ülés előtt Pierre Moscovici EU pénzügyi biztos bemutatott neki egy közleménytervezetet, amely csupán a hitelegyezmény folytatásáról beszélt. Ezt ő hajlandó lett volna aláírni, s erre most is hajlandó. Az Eurogroup ülése elé került újabb változat azonban visszatért a Memorandum folytatásának formulájához. Márpedig Varufakisz szerint a Memorandum nem megoldás, hanem része a problémának. Maga is probléma.

 

Ugyanaznap este

Athenae Delenda Est

 

A Római Szenátus „Kártágót le kell rombolni” célkitűzésének mintájára az Eurogroup szándékait „Athént le kell rombolni” című írásában bírálta a New York Times vélemény rovatában Paul Krugman Nobel díjas amerikai közgazdász. Véleménye szerint az Eurogroup példát akar statuálni, hogy előre elvegye a kedvét minden jövőbeli renitenskedőnek. Mintha a Franciaország által az első világháború után Németországra kényszerített „kártágói béke” gazdasági megfelelőjével kísérleteznének. Érdekes egybeesés, hogy

Varufakisz évek óta előszeretettel idézi Keynes néhány mondatát a Versailles-i békeszerződésről: Az erősek olyan feltételeket késznyerítettek a legyőzöttre, amelyekhez nem volt joguk, s ezzel együtt a legyőzött olyan kötelezettségeket vállalt, amelyekhez nem volt joga, lévén, hogy lehetetlen volt teljesítenie azokat.

 

Közben a görög bankokból menekül a pénz. Napi átlagban 300-500 millió euró távozik, igaz ez meg sem közelíti a 2012 júniusi választások előtti napi több mint 3 milliárd eurós szintet. Egyelőre ...

 

Ma Ecofin ülés...

Esti sajtóhírek szerint a görög kormány, bizonyos feltételek mellett a hitelegyezmény hat hónapos meghosszabbítását fogja kérni.

 

Athén, 2015. március 1.

Αθήνα, 01/03/15

Fokasz Nikosz

Νίκος Φωκάς

MTA-ELTE Peripato Kutatócsoport,

Κοινωφελές  Ίδρυμα Αλέξανδρος Σ. Ωνάσης

VÁLSÁG ÉS TÁRSADALMI INNOVÁCIÓK SURVEY

 

GYORSJELENTÉS - 6

MTA-ELTE Peripato  Összehasonlító Társadalmi Dinamika  Kutatócsoport

 

Szerzők: Előd Zoltán – Félix Anikó – Fokasz Nikosz – Gerő Márton – Hajdu Gábor – Jelenfi Gábor – Kmetty Zoltán – Kopper Ákos – Micsinai István – Susánszky Pál – Tardos Róbert – Tóth Gergely

 

Előszó

Az MTA–ELTE Peripato Összehasonlító Társadalmi Dinamika Kutatócsoport Görögország és Magyarország összehasonlító elemzése révén szeretne hozzájárulni a 2008-ban kitört hitelválság társadalmi következményeinek elemzéséhez. A kutatás részeként 2014. május folyamán kérdőíves adatfelvételre került sor. A személyes és online lekérdezéssel megvalósuló adatfelvétel célja a választói magatartásban, a civil társadalom reakcióiban megnyilvánuló társadalmi kezdeményezések feltárása volt.

A személyes adatfelvételt az Ipsos Zrt. készítette 2014. május 11. és május 23. között. A minta elemszáma 1000 fő volt. Az online adatfelvételt a GFK Hungária készítette 2014. május 10. és 22. között. A minta elemszáma 2003 fő volt.

Jelen gyorsjelentés a személyes adatfelvétellel megvalósult kérdőíves felmérés adataiból készített elemzéseket mutat be. Jelentésünkben az alábbi témákra koncentrálunk:

-         a gazdasági válság érzékelése,

-         a civil társadalomról és mozgalmakról alkotott vélemények,

-         a korrupcióról alkotott vélemények,

-         az egyes nemzetekről alkotott sztereotípiák, valamint

-         az Európai Unióról alkotott vélemények.

 

A műfajából adódóan a jelentés nem törekszik mély, tudományos megalapozottságú vizsgálatra, hanem csak az első lépést teszi meg a vizsgált kérdések megértése felé.

Az Európai unióról alkotott vélemények

Az Európa blokkban Magyarország és az Európai Unió viszonyát vizsgáltuk. Kérdéseinkkel arra kerestük a választ, hogy az Unión belül milyennek látja Magyarország helyzetét a magyar lakosság. A hat kérdés a politikai, a gazdasági kapcsolatokra, és a támogatásokra vonatkozott. Az eredmények a 8. táblázatban láthatóak. A megkérdezettek leginkább azzal értettek egyet, hogy Magyarország az Uniónak csak másodrendű tagja (44%). Az elmúlt évek politikai közbeszéde többféle értelmezésre is lehetőséget ad. Ezek közül két példát emelünk ki: a „Nem leszünk gyarmat!”, és a „Tisztelet a magyaroknak!” kampányüzenetekjelzik, hogy a politika szereplők értelmezésében „harcolni” kell az Uniónak a Magyarországgal szembeni másodrendű bánásmódjával. Van azonban egy „reálpolitikai” értelmezése is az eredménynek: az ország méretéből és fejlettségéből adódóan (és a közös valuta hiányából) Magyarország kisebb befolyással bír, mint az eurózónához tartozó országok, vagy akár Kelet-Európából például a negyvenmillió lakossal rendelkező Lengyelország, amelynek miniszterelnöke Donald Tusk éppen jelen gyorsjelentés készítésének idején lett az Európa Tanács elnöke.

Másodikként leginkább azzal értenek egyet a magyar állampolgárok, hogy az Európai Uniós tagságunk nélkül már ma is súlyosabb lenne a helyzetünk, a megkérdezettek közel 41%-a ért ezzel egyet.

A harmadik helyen az Európai Unióba való belépés az ország függetlenségét jelentősen csorbította állítás szerepel. Itt úgy gondoljuk, hogy ugyanúgy a már előbb említett politikai közbeszéd („kurucos”) hatása is megmutatkozik. Az első és ez utóbbi állítás mögött a sérelmi és sértettségi attitűdök köszönnek vissza.

Negyedikként az euró jelentőségével értettek egyet (A közös uniós fizetőeszköz az euró erősíti azokat a gazdaságokat, ahol már bevezették) az utolsó két helyen, harminc százalék alatti egyetértéssel a magyar felzárkózás megítélése (Az EU-hoz való csatlakozás után Magyarország jelentősen felzárkózott Európa fejlett részéhez) és az EU támogatások felhasználása található (Az EU-tól kapott támogatások megfelelően hasznosulnak a gazdaságban). Míg az első három kérdés esetében a támogatók vannak többségben, a negyedik-hatodiknál már a kétkedők aránya a legmagasabb.

8. táblázat: Magyarország és az Unió viszonyáról alkotott vélemények (%)

Kérdés	Egyetért	Egyet is ért meg nem is	Nem ért egyet	NT
Magyarország csak másodrendű tagja az Európai Uniónak.	43,9	30,3	20,7	4,8
Az Európai Uniós tagságunk nélkül már ma is súlyosabb lenne a helyzetünk.	40,8	31,4	18,9	8,7
Az Európai Unióba való belépés az ország függetlenségét jelentősen csorbította.	35,6	32,9	27,4	3,9
A közös uniós fizetőeszköz az euró erősíti azokat a gazdaságokat, ahol már bevezették.	32,4	32,8	23	11,6
Az EU-tól kapott támogatások megfelelően hasznosulnak a gazdaságban.	29,9	35,7	25,4	8,8
Az EU-hoz való csatlakozás után Magyarország jelentősen felzárkózott Európa fejlett részéhez.	28,9	34,3	33,1	3,5

 

A vizsgált hat kérdés önmagában való elemzésén túl arra is lehetőset ad, hogy a kérdésekre adható 1-5-ig terjedő tartományban az Uniót támogató, a bizonytalan, és az elutasító attitűddel rendelkezők mekkora csoportot alkotnak. A három csoport elméleti megfontolás alapján is azonosítható, klaszterelemzésen keresztül megvizsgáltuk, hogy ezek a csoportok valóban megtalálhatóak-e, és ha igen, akkor mekkora arányban vannak jelen az egyes álláspontok. Nézzük az adatokat: a legnagyobb csoportot a bizonytalanok alkotják, akik „egyet is értenek, meg nem is” az állításainkkal, ők a minta 48%-át alkotják. A második legnagyobb csoportot az EU és a közös fizetőeszköz támogatói, a megkérdezettek 36%-a tartozik ebbe a csoportba. A harmadik csoportot az EU elutasítói alkotják, a minta 16%-a tartozik ebbe a csoportba.

A kutatásban vizsgált kérdés tekintetében mind a hat kérdés eredménye szignifikánsan különbözik. A vizsgált kérdések két csoportra bomlanak: három negatív és három pozitív kérdés található a kérdőívben. A három negatív kérdés közül kettőben az Unió-Magyarország viszonylatában az Unió, egy esetében Magyarországra vonatkozik a negatív állítás. Leghatározottabb állásponttal az elutasítók rendelkeznek, ami a „Magyarország csak másodrendű tagja az Európai Uniónak” (4,53), illetve „Az Európai Unióba való belépés az ország függetlenségét jelentősen csorbította” (4,40) állításokban mutatkozik meg. Az elutasítók szkepticizmusa két kettő alatti értékkel rendelkező kérdés esetében jelent meg, határozottan nem értenek egyet azzal, hogy „Az EU-hoz való csatlakozás után Magyarország jelentősen felzárkózott Európa fejlett részéhez”, illetve, hogy „Az EU-tól kapott támogatások megfelelően hasznosulnak a gazdaságban”.

A támogatók leghatározottabban abban értenek egyet, hogy „Az Európai Uniós tagságunk nélkül már ma is súlyosabb lenne a helyzetünk” (4,03) – de a többi kérdés esetében már négy alatti értéket találtunk.

A bizonytalanok esetében arra számítottunk, hogy értékeik valahol három körül helyezkednek el, az adatok ezt is mutatják, a legnagyobb eltérés Magyarország felzárkózására vonatkozó kérdés esetében van, itt csak 2,6 a kérdésre vonatkozó attitűdök átlaga.

9. táblázat: Az Unióval kapcsolatos vélemények alapján képzett csoportok átlagos véleménye az egyes állításokról

	Támogatók 36%	Bizonytalanok 48%	Elutasítók 16%	Összesen
Magyarország csak másodrendű tagja az Európai Uniónak.	3,2	3,1	4,5	3,3
Az Európai Unióba való belépés az ország függetlenségét jelentősen csorbította.	3,2	2,7	4,4	3,1
Az Európai Uniós tagságunk nélkül már ma is súlyosabb lenne a helyzetünk.	4,0	3,2	2,0	3,3
Az EU-hoz való csatlakozás után Magyarország jelentősen felzárkózott Európa fejlett részéhez.	3,9	2,6	1,8	3,0
Az EU-tól kapott támogatások megfelelően hasznosulnak a gazdaságban.	3,8	2,8	1,9	3,0
A közös uniós fizetőeszköz az euró erősíti azokat a gazdaságokat, ahol már bevezették.	3,92	2,9	2,1	3,1

 

A támogatók legnagyobb arányban a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők köréből kerülnek ki (42,4%), de középiskolai és szakmunkás végzettséggel rendelkezőknek is több mint harmada Unió párti. A középiskolai, a szakmunkás és a nyolc általános és annál kevesebb iskolai végzettséggel rendelkezők közel fele (45%, 51% és 54%) az ingadozók csoportjába tartozik. Tendenciáját tekintve azt találjuk, hogy ahogy haladunk felfelé az iskola végzettség mentén, úgy nő az EU támogatóinak és az EU-val bizonytalanok aránya. Az elutasítók esetében viszont azt tapasztaljuk, hogy a különböző iskolai végzettséggel rendelkezők körében nagyságrendileg azonos mértékben vannak jelen.

Az iskolai végzettség és a csoporttagság kapcsolata lehetséges magyarázatot nyújthat a jogi kapcsolat megítélése mögött meghúzódó értelmezésekre. Feltételezésünk szerint a reálpolitikai magyarázat inkább a magasabb végzettséggel rendelkezők körében általánosabb, a politikai közbeszédi megközelítés pedig inkább az alacsonyabb végzettségűek körében.

10. táblázat: Az Unióval kapcsolatos attitűdök iskolai végzettség szerint

	8 általános és alatta	Szakmunkás-képző	Gimnázium, szakközépiskola	Főiskola, egyetem	Összesen
Támogató	28,9	35,9	36,6	42,4	35,5
Bizonytalan	54,1	51,4	45,7	42,4	48,5
Elutasító	17,0	12,7	17,8	15,2	16,0
Teljes minta	26,2	21,7	33,1	19,0	100,0

 

Amíg a településtípusnak nincs jelentősebb hatása az Unió megítélésére, addig az ország régiói között már annál inkább jelentős eltérések azonosíthatóak. Az Unió támogatói leginkább Dél-Alföldön és Észak-Magyarországon találhatóak meg (51%, illetve 40%). A legjelentősebb elutasítottság Közép-Magyarországon tapasztalható. Dél-Alföld régió kiugró eredményére jelen keretek között nem tudunk választ adni, a magyarázat további kutatást igényel.

Válság – múlt és jövő

A 2008-ban kirobbanó pénzügyi válság komoly következményekkel járt Magyarország és az Unió gazdaságára nézve egyaránt. Görögországban államcsőd fenyegetett, Magyarországon a devizahitelesek megnövekvő terhei a hétköznapokban is éreztették hatásukat.

A megkérdezettek közel fele (47%) mondta azt, hogy Magyarországot nagyon érintették a válság hatásai, illetve további közel egyharmaduk (30%) nyilatkozott úgy, hogy inkább érintette. Mindössze valamivel több, mint 7% nyilatkozott úgy, hogy a válság Magyarországot nem érintette.

12. ábra: A pénzügyi válság mennyire érintette Magyarországot? (%)

 

 

 

Az Európai Unió gazdasági helyzetére és kilátásaira vonatkozóan az elmúlt és a következő tizenkét hónapra nézve a megkérdezettek álláspontja a 11. táblázatban látható. Alapvetően optimista álláspontot láthatunk. Míg az elmúlt évre nézve a válaszolók 28%-a mondta, hogy javult, ugyanez a jövő évre nézve már valamivel több, mint 40%. 27% és 29% azok aránya, akik szerint nem változik az EU gazdasága, és 33%-ról 16%-ra csökkent, akik szerint romlott, illetve romlani fog. A válaszolni nem tudok aránya 3%-kal nőtt, 11,6%-ról 14,6%-ra. Magyarországra vonatkozó kérdéssel összehasonlítva közel öt-hatszoros az EU esetében azoknak aránya, akik nem tudnak válaszolni.

11. táblázat: Az EU gazdasági helyzetének értékelése a múltban és a jelenben

Hogyan változott az EU gazdasági helyzete az elmúlt 12 hónapban?		Hogyan fog változni az EU gazdasági helyzete a következő 12 hónapban?
Sokat javult	1,6	Sokat fog javulni	2,8
Valamit javult	26,5	Valamennyit javulni fog	37,5
Nem változott	27,2	Nem fog változni	29,1
Valamit romlott	26,3	Valamennyit romlani fog	13,1
Sokat romlott	6,8	Sokat fog romlani	2,7
Nem tudja	11,6	Nem tudja	14,6
Összesen	100,0	Összesen	100,0

 

A változás irányát a 12. táblázatban lehet látni. Jól látható, hogy a múlt értékelése és a jövő értékelése között szoros a kapcsolat: aki a megelőző 12 hónapban a gazdasági helyzet romlását érzékelte, a következő 12 hónapban szintén romló gazdasági helyzetet vár. Akik a múlt értékelésében bizonytalanok, a jövőről sem tudnak véleményt mondani.

12. táblázat: Az EU gazdasági helyzetéről alkotott kép változása (%)

Következő tizenkét hónap
Sokat fog javulni	Valameny-nyit javul-ni fog	Nem fog változni	Valameny-nyit rom-lani fog	Sokat fog romlani	NT	Össz
Elmúlt tizenkét hónap	Sokat javult	56,3	43,7	0	0	0	0	100
	Valamennyit javult	4,9	84,1	6,8	2,3	0	1,9	100
	Nem változott	0,4	19,1	66,5	2,2	0,4	11,4	100
	Valamennyit romlott	0,4	31,2	21,3	38,8	1,1	7,2	100
	Sokat romlott	2,9	4,4	26,5	23,5	33,8	5,9	100
	NT	0,9	7,8	15,7	0,9	0	74,8	100

 

Amikor az Unió gazdasági kilátásairól kérdeztük az állampolgárokat, nagyrészt hasonló eredményeket kaptunk, mint a korábbi kérdésekben. A többség fokozatos kilábalás kifejezést tartja a legtalálóbbnak az EU gazdasági kilátásait tekintve. A második és harmadik helyen a stagnálás és visszaesés szerepel. Összességében az EU gazdaságának jövőjét pozitívan és negatívan látók csoportja közel azonos méretű (46,2% szemben 44,9%-kal).

13. ábra: Az EU gazdasági kilátásról alkotott kép (%)

 

 

 

 

Az Unió elmúlt és következő tizenkét hónapjának a megítélése különösen szemléletes annak fényében, hogy a már bemutatott csoportok fényében hogyan alakul a jövőkép. A 13. táblázatból leolvasható, hogy a bizonytalanok és a támogatók csoportjában is 13-17%-kal, az elutasítók körében pedig 5%-kal többen vannak azok, akik a jövőt pozitívabban látják, mint a múltat. Míg a támogatók és a bizonytalanok nagyjából azonos mértékben látják változatlannak a múltat és a jövőbeli lehetőségeket, az elutasítók körében 12%-kal többen vannak, akik szerint minden marad a régiben.

A jövőt borúsan látók aránya mind három csoportban jelentősen csökken, a legnagyobb változás ugyancsak az elutasítók körében tapasztalható, 20%-kal kevesebben mondják azt, hogy az unió helyzete a jövőben romlani fog, mint az elmúlt évre vonatkozóan.

 

13. táblázat: Az Unióhoz való viszony és az Unió gazdasági helyzetének az értékelése (%)

	Elmúlt 12 hónap				Következő 12 hónap
	Javult	Nem változott	Romlott	Nem tudja	Javulni fog	Nem fog változni	Romlani fog	Nem tudja
Támogatók	50,2	22,7	23,7	3,4	62,9	21,3	10,2	5,7
Bizonytalanok	25,6	32,8	35,2	6,5	42,4	33	15,1	9,4
Elutasítók	9,7	22,4	61,9	6	14,3	34,6	39,1	12
Összesen	31,7	27,5	35,5	5,3	45,2	29,1	17,1	8,5

 

A válság okai és lehetőségek

A válság egy komplex jelenség és számos következménye van, de az mégis csak egy kulcskérdés, hogy ki a felelős a krízis kialakulásáért? A kérdésre adott válaszok eredménye a 14. táblázatban látható. A válságért leginkább felelősnek a bankokat (közel 34%) látják az emberek, kétszer annyian említették meg őket, mint a második spekulánsokat (17%). Harmadik helyen Európa vezető gazdasági hatalmai (közel 15%), a negyedik az USA (9,7%) áll.

A már korábban ismertetett három csoport között különbségek figyelhetőek meg a felelősök megállapítása tekintetében. A támogatók és a bizonytalanok körében az első két helyen a bankok és a spekulánsok állnak, az elutasítók esetében a második helyen Európa vezető gazdasági hatalmai állnak. A bankok, spekulánsok, eladósodott országok felelősségét inkább az EU támogatói állítják, és ahogy haladunk az elutasítók irányába, úgy csökken ezekre a szereplőkre adott válaszok aránya. Fordított a helyzet Európa vezető gazdasági hatalmaival és az Európai Unióval, ezek felelősségét inkább az elutasítók állítják.

 

14. táblázat: Ki a felelős a pénzügyi válság kialakulása miatt? (%)

	Támogatók	Ingadozók	Elutasítók	Összesen
Bankok	33,9	34,3	32,6	33,9
Spekulánsok	20,7	14,3	18,5	17,2
Európa vezető gazdasági hatalmai	13,9	14,1	22,2	15,3
USA	11,2	9,6	6,7	9,7
Eladósodott országok	9,5	7,7	5,2	7,9
Európai Unió	1,4	2,7	8,1	3,1
Egyéb okok, szereplők	3,4	5,9	4,4	4,8
Nem tudja	6,1	11,4	2,2	8,1
Összesen	100	100	100	100

 

 

A felelősök mellett kérdést tettünk fel arra vonatkozóan is, hogy ki tudja a legtöbbet tenni a válság megoldása érdekében (15. táblázat). A teljes mintára vonatkozóan azt találtuk, hogy leginkább a Világ legfejlettebb gazdaságai (24%), a Nemzetközi pénzügyi szervezetek (16%) és közel azonos arányban az Európai Unió és a Nemzeti kormányok szerepelnek (17,8% és 17,6%).

Ha mindezt megvizsgáljuk a csoportok között, eltéréseket találunk. A bizonytalanok és az elutasítók első kettőként a Világ legfejlettebb gazdaságait és a Nemzeti kormányokat említik meg. A támogatók körében első helyen az Európai Unió jelenik meg, ami a teljes vizsgálat szempontjából csak a harmadik. Másodikként a Világ legfejlettebb gazdaságai, és csak harmadikként jelenik meg a nemzeti kormány.

 

15. táblázat: Ki tudja a legtöbbet tenni a válság megoldása érdekében?

	Támogatók	Bizonytalanok	Elutasítók	Teljes minta
Világ legfejlettebb gazdaságai (G20)	26,1	24,3	33,1	26,4
Nemzetközi pénzügyi szervezetek (pl.: IMF)	18,0	17,9	17,3	17,8
Európai Unió	24,7	15,6	12,8	18,4
Nemzeti kormányok	16,6	17,4	22,6	17,9
USA	7,8	7,9	3,0	7,1
Egyéb szervezetek	1,7	3,2	8,3	3,5
Nem tudja	5,0	13,6	3,0	8,8
Összesen	100,0	100,0	100,0	100,0

 

Kinek kellene lépéseket tenni?

A kérdőívben (1-7-es skálán) megkérdeztük azt is, hogy kinek kellene elsősorban lépéseket tennie: Európa vezető gazdasági hatalmainak kellene-e áldozatot hozni a problémák megoldásának érdekében, vagy a lecsúszó országoknak kellene szigorú gazdasági lépéseket, reformokat megvalósítani. A már bemutatott hármas tipológia szerint az EU támogatói inkább a lecsúszó országok felelősségének irányába mozdulnak, míg az EU ellenes attitűddel rendelkezők inkább Európa vezető gazdasági hatalmaitól várják a problémák megoldását. A közös felelősségvállalást a támogatók és a bizonytalanok körében nagyságrendileg a megkérdezettek több mint negyede válaszolta, szemben az elutasítók 13%-ával.

16. táblázat: Kinek kellene lépéseket tenni a válság megoldása érdekében? (%)

	Inkább Európa vezető gazdasági hatalmainak	Mindkettőnek	Lecsúszó országoknak	NT	Össz.
Támogatók	51,7	27,7	18,5	2,0	100
Bizonytalanok	54,3	23,6	19,2	2,9	100
Elutasítók	69,4	13,4	15,7	1,5	100
Összesen	55,8	23,4	18,4	2,4	100

 

 

Letölthető: http://peripato.tatk.elte.hu/index.php?mod=cikk&cikkid=81