VÁLSÁG ÉS TÁRSADALMI INNOVÁCIÓK SURVEY

Gyorsjelentés - 5

MTA-ELTE Peripato  Összehasonlító Társadalmi Dinamika  Kutatócsoport

Szerzők: Előd Zoltán – Félix Anikó – Fokasz Nikosz – Gerő Márton – Hajdu Gábor – Jelenfi Gábor – Kmetty Zoltán – Kopper Ákos – Micsinai István – Susánszky Pál – Tardos Róbert – Tóth Gergely

Előszó

Az MTA–ELTE Peripato Összehasonlító Társadalmi Dinamika Kutatócsoport Görögország és Magyarország összehasonlító elemzése révén szeretne hozzájárulni a 2008-ban kitört hitelválság társadalmi következményeinek elemzéséhez. A kutatás részeként 2014. május folyamán kérdőíves adatfelvételre került sor. A személyes és online lekérdezéssel megvalósuló adatfelvétel célja a választói magatartásban, a civil társadalom reakcióiban megnyilvánuló társadalmi kezdeményezések feltárása volt.

A személyes adatfelvételt az Ipsos Zrt. készítette 2014. május 11. és május 23. között. A minta elemszáma 1000 fő volt. Az online adatfelvételt a GFK Hungária készítette 2014. május 10. és 22. között. A minta elemszáma 2003 fő volt.

Jelen gyorsjelentés a személyes adatfelvétellel megvalósult kérdőíves felmérés adataiból készített elemzéseket mutat be. Jelentésünkben az alábbi témákra koncentrálunk:

-         a gazdasági válság érzékelése,

-         a civil társadalomról és mozgalmakról alkotott vélemények,

-         a korrupcióról alkotott vélemények,

-         az egyes nemzetekről alkotott sztereotípiák, valamint

-         az Európai Unióról alkotott vélemények.

A műfajából adódóan a jelentés nem törekszik mély, tudományos megalapozottságú vizsgálatra, hanem csak az első lépést teszi meg a vizsgált kérdések megértése felé.

Nemzeti sztereotípiák

A kérdőív egyik blokkja a nemzeti sztereotípiákra vonatkozó kérdésekből állt. Összesen négy nemzetre, az amerikaira, az oroszra, a görögre és a magyarra vonatkozóan kellett a kérdésekre válaszolni. Minden nemzet esetén 16 (pozitív, negatív és semleges) tulajdonság közül lehetett választani legfeljebb hármat, az alapján, hogy a megkérdezett szerint melyik írja le a legjobban az amerikai, orosz, görög és magyar embereket. Természetesen egy válaszadó így egy tulajdonságot csak egyszer választhatott, és megtehette az is, hogy csak kettőt vagy egyet (vagy egyet sem) választott. Átlagosan két tulajdonságot említettek a megkérdezettek. A legtöbb tulajdonságot a magyarok (2,44), a legkevesebbet a görögök jellemzésénél (2,02) mondták. Az átlag ellenére mégsem két tulajdonság választása volt a legjellemzőbb, ugyanis minden nemzet esetén ez a legkevésbé gyakori, jellemzően vagy hármat, vagy egyet sem, illetve egy tulajdonságot választottak inkább a válaszolók. Három tulajdonságot említett a válaszadók 70%-a magyarokra vonatkozóan, 65%-a az amerikaiakra és 58-58% az orosz és a görög emberek jellemzése esetén. Azok magas aránya, akik egyet sem választottak a válaszhiány mértékéből adódik (annak megválaszolása, hogy ennek mi lehet az oka – információhiány, avagy a sztereotípiák hiánya – túlmutat ennek az elemzésnek a keretein). A görög emberek tulajdonságairól szóló kérdésnél volt a legmagasabb a válaszhiány (22% nem válaszolt a kérdésre), a saját nemzetre, a magyarokra vonatkozónál pedig a legalacsonyabb (7%), az amerikaiakra 16%, az oroszokra vonatkozóan 19% nem válaszolt.

A megkérdezettek szerint az amerikai emberekre leginkább a nyitott (32,4%), uralkodó (29,3%), beképzelt (29,2%) jelzők illenek. Ezeken kívül még gyakorlatiasak (21,1%), kedélyesek (17,5%), lusták (15,5%), bátrak (13,7%) és nagylelkűek (10,0%) – a három említést összeadva és a legalább 10%-os eredményeket emelve ki (1. táblázat).

Az orosz embereket elsősorban az uralkodó (31,1%), ravasz (22,9%), bátor (21,5%), maradi (21,3%) és a fegyelmezett (21,5%) tulajdonságok jellemzik a válaszok alapján. Ezen kívül még jellemzi őket a kegyetlenség (18,9%), gyakorlatiasság (10,9%) és a széthúzás (10,5%) is.

A görögök a megkérdezettek szerint kedélyes (41,4%), szenvedélyes (37,3%), nyitott (30,2%), nagylelkű (18,8%) és lusta (17,9%) emberek, és jellemző még rájuk a gyakorlatiasság (10%).

A magyarokra leggyakrabban a széthúzó (39,4%), a szorgalmas (38,8%) és a gyakorlatias (29,3%) jelzőt választották. Ezen kívül jelentős még a ravasz (18,6%), nyitott (18,6%), intelligens (14,1%), illetve a nagylelkű (13%), valamint a bátor és a maradi (10,0%) tulajdonság említése is. A nemzeti autosztereotípia tehát meglehetősen vegyes, inkoherens képet mutat, egy negatív tulajdonság előzi meg az általában minden nemzet önképét jellemző pozitív vagy semleges (és például a másik három megkérdezett nemzetnél megjelenő legerősebb negatív) tulajdonságokat.

7. táblázat: Az egyes nemzeteket leíró tulajdonságok (az összes megkérdezett körében, három említés alapján összesítve, %)

Megjegyzés: A 20% feletti említések sárgával kiemelve.

Tulajdonságonként a négy nemzetre vonatkozó válaszokat átlagoltuk (lásd 7. táblázat utolsó oszlopa), így megvizsgálhatjuk, hogy mely tulajdonságokat említették leggyakrabban, vagy legritkábban a válaszolók és hogy mekkora az átlagos említési arány (13,8%). Az első öt leggyakoribb, átlag feletti arányban említett jelző a kedélyes, gyakorlatias, uralkodó, szorgalmas és a szenvedélyes, átlagos gyakoriságú a ravasz, a széthúzó és a bátor tulajdonság említési aránya, míg a többi tulajdonságot átlag alatti mértékben említették e négy nemzet esetén (természetesen más nemzetekre kérdezve ettől nyilván eltérő átlagos értékeléseket kapnánk).

Nemzetek közötti összehasonlítás

Ha az átlagokat összehasonlítjuk a nemzetenként kapott válaszarányokkal, akkor kiemelhető minden tulajdonság esetén, hogy azok mely nemzetekre jellemzők leginkább (melyeket gondoljuk inkább, vagy kizárólagosan egy adott nemzetre jellemzőnek és melyek azok, amelyek több nemzetre is igazak), vagy egy adott tulajdonság mennyire jellemzőbb egy adott nemzetre a többihez képest.

11. ábra: Az egyes nemzeteket leíró tulajdonságok (az összes megkérdezett körében, 3 említés alapján összesítve, %)

VÁLSÁG ÉS TÁRSADALMI INNOVÁCIÓK SURVEY

GYORSJELENTÉS - 4

MTA-ELTE Peripato  Összehasonlító Társadalmi Dinamika  Kutatócsoport

Szerzők: Előd Zoltán – Félix Anikó – Fokasz Nikosz – Gerő Márton – Hajdu Gábor – Jelenfi Gábor – Kmetty Zoltán – Kopper Ákos – Micsinai István – Susánszky Pál – Tardos Róbert – Tóth Gergely

Előszó

Az MTA–ELTE Peripato Összehasonlító Társadalmi Dinamika Kutatócsoport Görögország és Magyarország összehasonlító elemzése révén szeretne hozzájárulni a 2008-ban kitört hitelválság társadalmi következményeinek elemzéséhez. A kutatás részeként 2014. május folyamán kérdőíves adatfelvételre került sor. A személyes és online lekérdezéssel megvalósuló adatfelvétel célja a választói magatartásban, a civil társadalom reakcióiban megnyilvánuló társadalmi kezdeményezések feltárása volt.

A személyes adatfelvételt az Ipsos Zrt. készítette 2014. május 11. és május 23. között. A minta elemszáma 1000 fő volt. Az online adatfelvételt a GFK Hungária készítette 2014. május 10. és 22. között. A minta elemszáma 2003 fő volt.

Jelen gyorsjelentés a személyes adatfelvétellel megvalósult kérdőíves felmérés adataiból készített elemzéseket mutat be. Jelentésünkben az alábbi témákra koncentrálunk:

-         a gazdasági válság érzékelése,

-         a civil társadalomról és mozgalmakról alkotott vélemények,

-         a korrupcióról alkotott vélemények,

-         az egyes nemzetekről alkotott sztereotípiák, valamint

-         az Európai Unióról alkotott vélemények.

A műfajából adódóan a jelentés nem törekszik mély, tudományos megalapozottságú vizsgálatra, hanem csak az első lépést teszi meg a vizsgált kérdések megértése felé.

A korrupcióról alkotott vélemények

A korrupció jelenségét Magyarországon számos kutatás vizsgálja, mértékéről, szubjektív észleléséről folyamatosan készülnek kutatások. Kutatásunkban a korrupció jelenségének vizsgálatát szituációkba ágyazottan vizsgáltuk, arra voltunk kíváncsiak, hogy konkrét tapasztalatok és szubjektív feltételezések alapján miként látják mindezt az emberek.

A korrupciónak különböző szintjei vannak, a mindennapokban elsősorban a hivatalokban szembesülhetünk a korrupció jelenségével. A 7. ábra a hivatali korrupció mértékéről alkotott képet mutatja be. A megkérdezettek közel 39%-a állította, hogy vannak korrupt hivatalos személyek, tehát elismerik a jelenséget, és mérsékelt álláspontot fogalmaznak meg. A válaszolók harmada azonban úgy véli, hogy „nagyon sok” 10%-a pedig, hogy „szinte az összes” hivatali személyre jellemző a korrupció. Összegezve tehát nagyjából a válaszadók 43%-a szerint a hivatalos személyek inkább korruptak. A skála túloldalát, miszerint, hogy a hivatalos személyekre nem jellemző a korrupció, mindössze csak 5% válaszolta.

7. ábra: Magyarországon mennyire jellemző a korrupció, megvesztegetés? (%)

8. ábra: Találkozott-e azzal, hogy egy hivatalos személy ellenszolgáltatást várt el azért, hogy elintézzen egy ügyet? (%)

A szubjektív élmény kontrollját a tapasztalat jelenti. Amikor kérdésünk arra vonatkozott, hogy a megkérdezettek találkoztak-e hivatali korrupcióval, kétharmadnyian azt válaszolták, hogy egyáltalán nem kerültek ilyen helyzetbe, míg személyes élménnyel (egyszeri, vagy többszöri alkalommal való szembesülés) a válaszolók negyede rendelkezik (8. ábra). A szubjektív ítélet tehát ennek fényében jóval rosszabb, mint a tényleges tapasztalatok.

5. táblázat: A korrupció tapasztalata és szubjektív élménye

A korrupció szubjektív élményének és tapasztalatának összevetése (5. táblázat) során a tapasztalat és a szubjektív élmény intenzitása közötti összefüggés nyomon követhető: minél több alkalommal szenvedett el valaki korrupciós helyzetet, annál inkább gondolja úgy, hogy a hivatali személyek jelentős része, vagy akár az összes mind korrupt lenne . Megtalálhatóak olyanok is, amikor a tapasztalat és az attitűd elválik egymástól: azok közül, akik nem találkoztak korrupciós esettel, közel harmincnégy százalék állította mégis, hogy a hivatali kar jelentős része korrupt lenne. (A kérdést a személyes tapasztalatra vonatkoztatva tettük fel, ez azonban nem zárja ki, hogy a közvetett tapasztalatok is befolyásolják a megkérdezettek álláspontját.)

A korrupció mértékének változásával kapcsolatban szkeptikusak az emberek, a 28%-uk szerint nőtt a korrupció az 5 évvel korábbi szinthez képest, 42%-uk szerint nem változott, és mindössze 16% állítja, hogy mérséklődött (9. ábra).

9. ábra: Az 5 évvel ezelőttihez képest a korrupció Magyarországon? (%)

A korrupció jelenségével szemben különböző módon próbálnak védekezni a szereplők. A hivatali korrupciót a jövedelem kiegészítés egyik formájának tekinthető. Amennyiben ezt az állítást elfogadjuk, akkor feltételezhető, hogy a korrupció ezen formájának visszaszorítása érdekében nem kell mást tenni, mint megemelni a hivatalnokok fizetését. A kutatásunkban megkérdezettek nem osztották ezt a véleményt (10. ábra). A legtöbben, a válaszolók 42%-a szerint ez nem csökkentené a korrupciót, 38%-uk szerint talán valamivel csökkentené a korrupciót, míg a megkérdezetteknek csupán a 7%-a gondolja úgy, hogy ez a lépés megoldás lehetne a hivatali korrupcióval szemben.

10. ábra: Ha megemelnék a hivatalos személyek fizetését, az csökkentené a korrupciót? (%)

A korrupció tapasztalata és ennek a kapcsolata a korrupció csökkentésének lehetőségével a hivatalnok jövedelmének növelésén keresztül a 6. táblázatban található. Míg a korrupciós tapasztalat intenzitása és a korrupció mértékének megítélése között lineáris kapcsolatot láttunk, jelen helyzetben az adatok mást mutatnak. Azok, akik egyszer találkoztak a korrupcióval, jóval szkeptikusabbak a korrupció csökkentésének lehetőségével kapcsolatban, mint azok, akik akár többször, vagy egyetlenegyszer sem szembesültek. Körükben a két kategóriát összevonva a megkérdezettek 46%-a gondolja azt, hogy a jövedelem növekedésének kedvező hatása lenne. Azok körében, akik egyszer sem találkoztak ugyanez az érték 49%, illetve akik többször is, ott 65%. Az adatokban megjelenik egy érthető tendencia is, ahogy csökken a korrupcióval való találkozás élménye, úgy nő azoknak a száma, akik nem válaszoltak. (A korrupciós tapasztalata nem mutat szignifikáns összefüggést sem a nemmel, településtípussal, iskolai végzettséggel, és a korral sem.)

6. táblázat: Korrupció tapasztalata és a korrupciós csökkentésének lehetősége a fizetések emelésén keresztül (%)

VÁLSÁG ÉS TÁRSADALMI INNOVÁCIÓK SURVEY

GYORSJELENTÉS - 3

 MTA-ELTE Peripato  Összehasonlító Társadalmi Dinamika  Kutatócsoport

Szerzők: Előd Zoltán – Félix Anikó – Fokasz Nikosz – Gerő Márton – Hajdu Gábor – Jelenfi Gábor – Kmetty Zoltán – Kopper Ákos – Micsinai István – Susánszky Pál – Tardos Róbert – Tóth Gergely

Előszó

Az MTA–ELTE Peripato Összehasonlító Társadalmi Dinamika Kutatócsoport Görögország és Magyarország összehasonlító elemzése révén szeretne hozzájárulni a 2008-ban kitört hitelválság társadalmi következményeinek elemzéséhez. A kutatás részeként 2014. május folyamán kérdőíves adatfelvételre került sor. A személyes és online lekérdezéssel megvalósuló adatfelvétel célja a választói magatartásban, a civil társadalom reakcióiban megnyilvánuló társadalmi kezdeményezések feltárása volt.

A személyes adatfelvételt az Ipsos Zrt. készítette 2014. május 11. és május 23. között. A minta elemszáma 1000 fő volt. Az online adatfelvételt a GFK Hungária készítette 2014. május 10. és 22. között. A minta elemszáma 2003 fő volt.

Jelen gyorsjelentés a személyes adatfelvétellel megvalósult kérdőíves felmérés adataiból készített elemzéseket mutat be. Jelentésünkben az alábbi témákra koncentrálunk:

-         a gazdasági válság érzékelése,

-         a civil társadalomról és mozgalmakról alkotott vélemények,

-         a korrupcióról alkotott vélemények,

-         az egyes nemzetekről alkotott sztereotípiák, valamint

-         az Európai Unióról alkotott vélemények.

A műfajából adódóan a jelentés nem törekszik mély, tudományos megalapozottságú vizsgálatra, hanem csak az első lépést teszi meg a vizsgált kérdések megértése felé.

Vélemények a civil társadalomról és a társadalmi mozgalmakról

A kérdőív egyik hangsúlyos blokkjában a civil társadalommal és a társadalmi mozgalmakkal kapcsolatban tettünk fel kérdéseket. Jelen gyorsjelentésünkben három témát mutatunk be: a civil társadalom függetlenségéről kialakult képet a magyar társadalomban, a tüntetésen résztvevőkről kialakult vélekedéseket valamint konkrét civil szervezetek és tüntetések ismertségét, elfogadottságát.

A civil társadalom és a civil aktivitás koncepciója a függetlenségre épül. Eszerint a civil társadalom független a társadalom egyéb alrendszereitől: a politikai hatalomtól, a gazdasági szereplőktől. A civil aktivitás pedig alapvetően a saját érdekeken nyugszik, a részvétel mögött húzódó legfontosabb motivációk az önérdek, a saját ideológiai meggyőződések, vagy az identitás-kifejezés. A civil aktivitás nem lehet más csak önkéntes, abban az értelemben, hogy semmilyen hatalom nem írja elő a részvételt.

A civil társadalom, a civil szervezetek függetlenségével kapcsolatos lakossági vélemények

A civil társadalom függetlensége alapvető jelentőségű a kormányzati hatalom ellenőrzése, és így a demokrácia működése szempontjából. A politikai rendszer működése szempontjából nem csupán az objektív függetlenség vagy függőség számít, hanem a viszony lakossági megítélése is, vagyis az, hogy mennyire gondolják az emberek függetlennek a civil társadalmat más társadalmi alrendszerektől, például a politikától vagy a gazdaságtól. Felmérésünk során a válaszadókat arra kértük, mondják meg, szerintük a felsorolt intézmények, szervezetek mennyire függetlenek a gazdaság szereplőitől. Értékelésüket egy 1-től 5-ig terjedő skálán kellett megadniuk, ahol az 1-es érték az egyáltalán nem független, az 5-ös érték pedig a teljesen független véleményeket jelentette.

1. táblázat: Az egyes szervezetek gazdasági, pénzügyi szereplőktől való függetlenségének értékelése (1 – nem független, 5- független)

Az 1. táblázatban összefoglaltuk a különböző intézmények, szervezetek gazdasági függetlenségére adott válaszok átlagértékeit. A lakossági vélekedések szerint a felsorolt intézmény-típusok inkább függnek gazdasági szereplőktől, mint függetlenek, hiszen az átlagok minden esetben a 3-as, közepes érték alattiak. Különbségek az egyes szervezetek között csak a függőség mértékében adódnak. A pénzügyi szereplőktől leginkább a civil szervezeteket, és a közvélemény-kutató intézeteket tartják függetlennek, legkevésbé pedig a pártokat. Tehát azt mondhatjuk, hogy az emberek vélekedése szerint a politika és a gazdaság viszonylag szorosan összekapcsolódik (a politika függ a gazdaságtól).

2. táblázat: Az egyes szervezetek a politikától, pártoktól, állami szereplőktől való függetlenségének értékelése (1 – nem független, 5- független)

A politikától való függetlenség vizsgálata alapján elmondhatjuk, hogy a vélekedések ebben a kérdéskörben is inkább a függő viszony felé billentek. A politikától függetlennek legkevésbé a hagyományos médiát valamint az online médiát tartják a válaszadók, leginkább függetlennek pedig a civil szervezeteket.

3. táblázat: Civil szervezetek függetlensége a politikai és gazdasági szereplőktől

Az inkább független és teljes mértékben független, valamint az egyáltalán nem független és inkább nem független válaszok összevonása után három csoportot kapunk: azok, akik függetlennek tartják a civil szervezeteket a politikától vagy a gazdasági szereplőktől, azok, akik úgy vélik, hogy a civil szervezetek függő viszonyban vannak a politikától vagy a gazdaságtól valamint egy bizonytalan csoportot (3. táblázat). A 3-as válaszok értelmezése a társadalomkutatók számára érdekes kihívást jelent. Általában úgy szoktuk interpretálni, mint a skála közepét. (Az átlagok bemutatásánál így tettünk most is.) Ugyanakkor felfoghatjuk úgy is, mint a véleménynélküliség, a közömbösség jelét, vagy egyszerűen a "nem tudom" válasz numerikus megnyilvánulását. A közbülső bizonytalanok csoportját tehát azok alkotják, akik hármas vagy 'nem tudom' választ adtak a függetlenségre vonatkozó kérdésre.

Ezeket az arányokat vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a politikai szereplőktől, pártoktól a válaszadók csupán egynegyede, míg a gazdaságtól csak egyötöde tartja függetlennek a civil szervezeteket.

Összességében elmondható, hogy a magyar társadalomban kialakult kép szerint a különböző társadalmi alrendszerek (politika, gazdaság, média, civil szervezetek) inkább függnek a gazdasági, illetve a politikai szereplőktől. Az egyes intézmények megítélése közötti különbségek csak abban jelentkeznek, hogy függő viszonyukat mennyire tartják szorosnak. A civil szervezeteket külön megvizsgálva láthatjuk, hogy a legkevésbé ezt az alrendszert látják függő viszonyban a politikai és a gazdasági szereplőktől. Ugyanakkor az is kiderült, hogy az emberek egy jelentős része (kb. 40%) bizonytalan a kérdés megítélésében, nem tud, vagy nem akar véleményt nyilvánítani.

Vélekedések a tüntetőkről

A válaszadókat megkérdeztük arról is, hogy mit gondolnak azokról, akik részt vesznek tüntetéseken, demonstrációkon. Kérdéseink kitértek arra is, hogy mi ösztönzi ezeket az embereket a részvételre. Az alábbi motívumok közül a legfontosabb hármat kellett kiválasztaniuk a megkérdezetteknek.

• Akik tenni akarnak valamilyen ügyért
• Akiket személyükben vagy családtagjukon keresztül valamilyen hátrány, sérelem ért
• Akik elégedetlenek a kormánnyal
• Akik tájékozatlanok vagy félrevezetettek
• Akiket megfizetnek azért, hogy tüntessenek
• Akiknek sok az idejük és ráérnek
• Akiket az elmúlt években a válság súlyosan érintett

A hét felsorolt válasz közül négy (tenni akar, sérelem ért, válságban érintett, elégedetlenek a kormánnyal) mögött a tüntetők saját, személyes érdekei, érzelmei, akarata, morális elköteleződése húzódik. Ezzel szemben a másik három válaszlehetőség inkább a cselekvés immorális ösztönzőire utal, a tüntetőket manipulálják, nem saját érdekükért állnak ki (félrevezettek, megfizetettek, sok az idejük).

A 4. ábra bemutatja, hogy az egyes tényezőket a válaszadók hány százaléka jelölte meg első, második vagy harmadik helyen. Az első három helyen mért leggyakoribb választás: akik tüntetésen részt vesznek valamilyen ügyért akarnak tenni (47,5%), a legritkábban előforduló vélekedés pedig a tüntetők megtévesztettségére vonatkozik (11,6%). Kíváncsiak voltunk, hogy az emberek hány százaléka vélekedik szkeptikusan a tüntetőkről. Összevonva a szkeptikus válaszokat azt tapasztaljuk, hogy a népesség körülbelül egyharmada (36,3%) némileg bizonytalan a tüntetők őszinteségét illetően, a három lehetséges választása közül legalább egy szkeptikus válasz volt. Ugyanakkor a válaszadók 63,7%-a egyetlen szkeptikus, kételkedő választ sem adott.

4. ábra: A tüntetéseken való részvétel vélt motivációi (%)

A szocio-demográfiai jellemzőket összevetve azt tapasztaljuk, hogy bár vannak eltérések a két csoport között szignifikáns különbség kizárólag a civil szervezetekbe vetett bizalom terén mutatkozik. E szerint azok, akik a tüntetőkre úgy tekintenek, mint akik saját érdekeiket követik, a civil szervezetek felé is magasabb bizalommal viseltetnek. Azok, akik a tüntetőkkel szemben szkeptikusak a civil szervezetekkel szemben is bizalmatlanabbak.

A tüntetőkkel szembeni szkeptikus csoportokat érdemes összevetni a civil szervezetek függetlenségéről kialakított véleményekkel (4. táblázat). Azt láthatjuk, hogy azok, akik szerint a tüntetéseken résztvevők a saját érdekükért lépnek fel, szignifikánsan többen gondolják azt is, hogy a civil szervezeteket függetlenek a politikai és gazdasági szervezetektől. Míg a szkeptikusok több mint fele (52,6%) úgy vélekedik, hogy a civil szervezetek nem függetlenek a gazdasági szereplőktől, addig ez az arány a nem szkeptikusok csoportján belül alig több mint egyharmad (36,3%). Szignifikáns különbséget a szkeptikus és nem szkeptikus csoportok között azonban csak a civil szervezetek gazdaságtól való függőségében (nem függetlenségében) tapasztalunk, a politikától való függőség esetén nem. Vagyis azok, akik a tüntetéseken résztvevőkkel szemben szkeptikusak nem gondolják kevésbé kérdésesnek a civil szervezetek függetlenségét a politikai szférától, mint azok, akik a tüntetőkről nem gondolkodnak szkeptikusan.

4. táblázat: A tüntetőkről kialakított kép és a civil szervezetek függetlenségéről alkotott vélemény kapcsolata (%)

A civil szervezetek ismertsége és elfogadottsága

Kérdőívünkben tizenkét civil szervezetről tettünk fel kérdéseket a válaszadóinknak. A szervezeteket és a tüntetéseket az elmúlt egy-két év legfontosabb, legaktívabb szereplői közül válogattuk össze. Elsőként azt kérdeztük velük kapcsolatban, hogy hallottak-e már az adott szervezetről (5. ábra), és ha hallottak, akkor megkérdeztük azt is, hogy mennyire tartják rokonszenvesnek, valamint hogy milyen típusú szervezetnek tartják: civil szervezetnek, egyházi szervezetnek, politikai szervezetnek, szakszervezetnek vagy állami fenntartású intézménynek.

5. ábra: Tüntetéseket szervező szervezetek ismertsége (%)

Az ismertségi adatokat figyelve láthatjuk, hogy a legtöbben a Magyar Gárdáról (74%), a Greenpeace-ről (62%) és a Civil Összefogás Fórumról (46%) hallottak. A rokonszenvi átlagokból kiderül, hogy az egyes szervezeteknek mekkora az elfogadottsága. Egytől ötig kellett értékelni a szervezeteket, ahol az 1-es érték a "nem rokonszenves" az 5-ös érték pedig a "rokonszenves" tartalommal bírt. A skála középső értéke három, tehát e fölött azt mondhatjuk, hogy inkább szimpatizálnak velük, míg ha az átlag három alatti, akkor inkább elutasítják őket. A legelfogadottabb szervezetek a Greenpeace, a Létminimum Alatt Élők Társasága és a Hallgatói Hálózat.

A Greenpeace-t tekinthetjük a legsikeresebb szervezetnek a kérdezett 15 közül. Nem csak az egyik legismertebbek és legrokonszenvesebbek, de ha azt vizsgáljuk, hogy azok közül, akik ismerik hány százalékuk mondható elutasítónak (1-es, 2-es válaszok), közömbösnek (3-as válasz), vagy támogatónak (4-es, 5-ös válaszok), akkor látható, hogy ez a szervezet volt képes a legjobban az őket ismerőkben pozitív képet kialakítani magukról

A HaHa és a LAÉT bár nem tartoznak a legismertebb szervezetek közé (csupán a megkérdezettek egyharmada és egyötöde hallott már róluk) az őket ismerők fele rokonszenvez velük.

6. ábra: Tüntetéseket szervező szervezetek rokonszenv átlaga (1-5 skála)

A három szélsőjobboldali szervezet (Magyar Gárda, Hatvannégy Vármegye Mozgalom, Koppány Csoport) a legkevésbé elfogadott, hiszen a Gárda esetén az őket ismerők csupán 14 százaléka, míg a másik két esetben mintegy 20 százaléka a szimpatizál a szervezetekkel.

Szimpátia szempontjából nagy tartalékai vannaka Szolidaritásnak, a TASZ-nak és A Város Mindenkié csoportnak, mivel az őket ismerők fele nem tudta eldönteni, hogy szimpatizál-e velük vagy sem, inkább semleges álláspontot alakítottak ki velük kapcsolatban. Ugyanakkor ez a tartalék ugyanilyen könnyen az ellenzők táborát is gyarapíthatja, ha a szervezetek rosszul mérik fel az őket támogatók táborát.

Számunkra meglepő eredményt hozott a Békemenetet szervező CÖF ismertsége és elfogadottsága. A CÖF 2012 óta hat Békemenetet szervezett, az elmúlt időszakban az egyik legnagyobb demonstrációt ez a szervezet tudta megszervezni, több mint százezer résztvevővel. Így érdekes, hogy mindössze az emberek 45%-a hallott már a CÖF-ről, és ezek csupán egyharmada tartja rokonszenvesnek a szervezetet.

Függelék

F1. táblázat: Tüntetéseket szervező szervezetek ismertsége és elfogadottsága

VÁLSÁG ÉS TÁRSADALMI INNOVÁCIÓK SURVEY

GYORSJELENTÉS - 2

MTA-ELTE Peripato Összehasonlító Társadalmi Dinamika  Kutatócsoport

Szerzők: Előd Zoltán – Félix Anikó – Fokasz Nikosz – Gerő Márton – Hajdu Gábor – Jelenfi Gábor – Kmetty Zoltán – Kopper Ákos – Micsinai István – Susánszky Pál – Tardos Róbert – Tóth Gergely

Előszó

Az MTA–ELTE Peripato Összehasonlító Társadalmi Dinamika Kutatócsoport Görögország és Magyarország összehasonlító elemzése révén szeretne hozzájárulni a 2008-ban kitört hitelválság társadalmi következményeinek elemzéséhez. A kutatás részeként 2014. május folyamán kérdőíves adatfelvételre került sor. A személyes és online lekérdezéssel megvalósuló adatfelvétel célja a választói magatartásban, a civil társadalom reakcióiban megnyilvánuló társadalmi kezdeményezések feltárása volt.

A személyes adatfelvételt az Ipsos Zrt. készítette 2014. május 11. és május 23. között. A minta elemszáma 1000 fő volt. Az online adatfelvételt a GFK Hungária készítette 2014. május 10. és 22. között. A minta elemszáma 2003 fő volt.

Jelen gyorsjelentés a személyes adatfelvétellel megvalósult kérdőíves felmérés adataiból készített elemzéseket mutat be. Jelentésünkben az alábbi témákra koncentrálunk:

-         a gazdasági válság érzékelése,

-         a civil társadalomról és mozgalmakról alkotott vélemények,

-         a korrupcióról alkotott vélemények,

-         az egyes nemzetekről alkotott sztereotípiák, valamint

-         az Európai Unióról alkotott vélemények.

A műfajából adódóan a jelentés nem törekszik mély, tudományos megalapozottságú vizsgálatra, hanem csak az első lépést teszi meg a vizsgált kérdések megértése felé.

A gazdasági válság érzékelése

A kérdőív egyik blokkja a 2008-ban kezdődött gazdasági válság személyes érzékeléséről, az azzal kapcsolatos jövőbeli várakozásokról és a személyes megoldási lehetőségekről szólt.

Az 1. ábra azt mutatja, hogy az egyéneket és családjukat milyen gondok, és milyen mértékben érintették a gazdasági válság következtében.

1. ábra: A megkérdezetteket és családjukat a gazdasági válság miatt érintő problémák (%)

Megjegyzés: Az összes érintett arányát a sárga oszlop és az oszlop tetején található szám jeleníti meg, a súlyos érintettek arányát a piros oszlop és az oszlop alján feltüntetett szám.

A megkérdezetteknek összesen tizenegy probléma közül kellett kiválasztaniuk, amelyek érintették őket. Közel minden második ember (47,7%) említette, hogy a megélhetési költségei a jövedelménél nagyobb ütemben emelkedtek a válság következtében. Szintén jelentős arányban fordult elő a családokban a munkahely elvesztése (38,1%), valamint a jövedelemcsökkenés (35,2%). Nagyjából minden ötödik személy válaszolta azt, hogy a válság következtében őt vagy a családját érintette a devizahitelek törlesztő részletének emelkedése. Kényszerű külföldi munkavállalásról a válaszadók 7,6%-a számolt be, azaz nagyjából minden tizenharmadik személy megtapasztalta azt, hogy ő vagy családtagja külföldön kénytelen megélhetés után nézni.

A súlyos érintettség tekintetében hasonló a sorrend. Az érintettek jellemzően 70-90%-a úgy értékelte, hogy az adott probléma súlyosan érintette őket, kivételt képez ez alól az adóemelkedés és a romló hitelfelvételi lehetőségek említése, de ezeknél is 60% körüli volt a problémát jelentősnek érzékelők aránya.

Az idősebbek (60 év felettiek) az átlagosnál nagyobb arányban válaszolták, hogy semmilyen gond nem érintette őket a válság kapcsán, aminek hátterében a gazdasági inaktivitásuk és az állami nyugdíj – piaci bérekhez viszonyított – biztonsága állhat. Életkori szerint két további jelentősebb különbség figyelhető meg: a munkahely elvesztését elsősorban a 30-59 éves korosztály említette problémaként, míg a devizahitelek törlesztő részletének emelkedését a 18-49 évesek jelölték meg az átlagosnál nagyobb arányban.

A munkahely elvesztése – nem meglepő módon – az alacsony iskolai végzettségűeket, valamint a kisebb településeken élőket érintette nagyobb arányban, míg a Budapesten és a megyeszékhelyeken élők a megélhetési költségek emelkedését érezték meg inkább. Az emelkedő devizahitel törlesztést az átlagosnál nagyobb arányban érzékelték problémaként az érettségizettek és a diplomások, valamint a megyeszékhelyeken élők, ugyanakkor a probléma, említési gyakorisága Budapesten alig fele volt az országosnak. Az adóemelkedést és a romló vállalkozási lehetőségeket a nagyobb településeken élők érezték meg inkább, míg a szociális ellátások elvesztését az alapfokú végzettségűek említették az országos átlagnál közel kétszer gyakrabban.

A magasabb iskolai végzettségűek nagyobb arányban jelölték meg saját magukat vagy a családjukat érintő súlyos problémaként a munkahely elvesztését és a megélhetési költségek emelkedését. Előbbit az magyarázhatja, hogy a képzettek önképéhez erősebben hozzájárulhat a munkájuk, míg az utóbbi eredmény hátterében esetleg az árváltozások eltérő érzékelése állhat vagy a megélhetés piacon és önellátáson keresztül való biztosításának eltérő arányai állhatnak.

Az ezt követő kérdés arra vonatkozott, hogy a kérdezettek mit várnak a következő egy-két évben, saját magukat és családjukat mely problémák érinthetik.

2. ábra: A következő egy-két évben a megkérdezetteket és családjukat várhatóan érintő problémák (%)

Itt már a megkérdezettek negyede-ötöde válaszolta azt, hogy nem számít további felmerülő gondra. Nagyjából öt emberből kettő (43,9%) véli úgy, hogy a jövőben megélhetési költségek nagyobb mértékben fognak emelkedni, mint a jövedelmük, míg valamivel több, mint a kérdezettek negyede tart attól, hogy ő vagy valamely családtagja elveszíti a munkahelyét vagy csökkenni fog a keresete. Nagyjából minden hetedik ember számít a devizahitelek törlesztő részletének emelkedésére, míg a többi probléma említési gyakorisága legfeljebb 10%-ot ért el.

A munkahelyük elvesztését leginkább a 18-49 évesek érzik reális veszélynek, míg a megélhetési költségek jövedelemnél nagyobb mértékű emelkedését a Budapestiek és a megyeszékhelyeken élők, valamint az alapfokú végzettségűek valószínűsítik az átlagosnál nagyobb arányban. Romló vállalkozási lehetőségekre és adóemelésekre szintén a nagyobb városokban (Budapesten és a megyeszékhelyeken) élők számítanak.

Az emelkedő devizahitel törlesztés jövőbeli problémaként való említése hasonlóan alakult az érintettséghez: az átlagosnál nagyobb arányban számítanak rá problémaként a megyeszékhelyeken élők, míg a probléma említési gyakorisága Budapesten nagyjából a fele volt az országos átlagnak.

Az idősek (60 év felettiek) felülreprezentáltak azok között, akik úgy vélik, hogy a következő egy-két évben semmilyen gond nem fogja érinteni őket, míg a 29 év alattiak alulreprezentáltak ebben a csoportban.

Végül a kérdőívben arra kérdeztünk rá, hogy mik azok a lehetőségek, amelyeket a kérdezett és családja igénybe vehet a felmerülő anyagi problémáik megoldására. Közel minden tizedik válaszadó (9,4%) nem tudta eldönteni, hogy milyen lehetőségei vannak. Azok közül, akik tudtak vagy akartak válaszolni, a túlnyomó többség a kiadásai visszafogását említette (72,1%). A kérdezettek mintegy ötöde nyúlna a megtakarításaihoz, míg tizede folyamodna segélyért. A hitelfelvétel kevésbé népszerű, minden tizedik ember említette, hogy rokontól vagy baráttól kérne kölcsön, mindössze 3,2% venne fel banki hitelt, míg uzsorahitelt (más magánszemélytől magas kamatra felvett hitelt) szinte senki nem említette megoldási lehetőségként. Az aktívabb, a tartósabb változást hozó megoldások közül a legnépszerűbb a többletmunka: nagyjából minden harmadik ember (35,5%) jelölte meg, hogy ő maga vagy valamely családtagja megpróbálna többletmunkát vállalni. A költözéssel járó megoldások közül a kérdezettek 14,4%-a válaszolta azt, hogy ő vagy családtagja külföldön próbálna szerencsét, míg 6,1% az országon belül költözne. Új vállalkozás indítását 5,6% említette.

A válaszok leginkább életkor és településtípus szerint szóródnak. A budapestiek az átlagosnál gyakrabban említették, hogy a megtakarításaikhoz nyúlnának, míg a községekben élők az átlagosnál gyakrabban választották a segélyér folyamodást az anyagi problémák megoldási lehetőségeként. Hasonló a különbség a magas és az alacsony végzettségűek esetében: az előbbiek inkább a megtakarításaikat használnák, az utóbbiak külső segítséget kérnének. Mindkét eredmény minden bizonnyal a meglevő megtakarítások létével és mennyiségével függ össze, az alacsony iskolai végzettségűek és a kistelepüléseken élők számára feltehetően nem is reális lehetőség a saját megtakarítás felélése.

A fiatalok az átlagosnál nagyobb arányban választották, hogy bankkölcsönt vennének fel, valamint azt is, hogy külföldön próbálnának (vagy próbálna valaki a családjukból) szerencsét. Az utóbb említési gyakorisága a 18-39 évesek között 20% feletti. A 30-39 évesek között a többletmunka vállalását említették az átlagosnál gyakrabban, míg új vállalkozásba leginkább a 30-49 évesek kezdenének. Az utóbbi korosztály fordulna inkább a rokonaihoz és barátaihoz kölcsön érdekében.

3. ábra: A felmerülő anyagi problémák megoldására igénybe vehető lehetőségek (%)

A teljes anyag letölthető: http://peripato.tatk.elte.hu/index.php?mod=cikk&cikkid=81

VÁLSÁG ÉS TÁRSADALMI INNOVÁCIÓK SURVEY

GYORSJELENTÉS - 1

MTA-ELTE Peripato  Összehasonlító Társadalmi Dinamika  Kutatócsoport

Általános helyzetleírás

Szerzők: Előd Zoltán – Félix Anikó – Fokasz Nikosz – Gerő Márton – Hajdu Gábor – Jelenfi Gábor – Kmetty Zoltán – Kopper Ákos – Micsinai István – Susánszky Pál – Tardos Róbert – Tóth Gergely

Előszó

Az MTA–ELTE Peripato Összehasonlító Társadalmi Dinamika Kutatócsoport Görögország és Magyarország összehasonlító elemzése révén szeretne hozzájárulni a 2008-ban kitört hitelválság társadalmi következményeinek elemzéséhez. A kutatás részeként 2014. május folyamán kérdőíves adatfelvételre került sor. A személyes és online lekérdezéssel megvalósuló adatfelvétel célja a választói magatartásban, a civil társadalom reakcióiban megnyilvánuló társadalmi kezdeményezések feltárása volt.

A személyes adatfelvételt az Ipsos Zrt. készítette 2014. május 11. és május 23. között. A minta elemszáma 1000 fő volt. Az online adatfelvételt a GFK Hungária készítette 2014. május 10. és 22. között. A minta elemszáma 2003 fő volt.

Jelen gyorsjelentés a személyes adatfelvétellel megvalósult kérdőíves felmérés adataiból készített elemzéseket mutat be. Jelentésünkben az alábbi témákra koncentrálunk:

-         a gazdasági válság érzékelése,

-         a civil társadalomról és mozgalmakról alkotott vélemények,

-         a korrupcióról alkotott vélemények,

-         az egyes nemzetekről alkotott sztereotípiák, valamint

-         az Európai Unióról alkotott vélemények.

 A műfajából adódóan a jelentés nem törekszik mély, tudományos megalapozottságú vizsgálatra, hanem csak az első lépést teszi meg a vizsgált kérdések megértése felé.

A legfontosabb eredmények

1. A gazdasági válság kapcsán minden második ember említette, hogy a megélhetési költségei a jövedelménél nagyobb ütemben emelkedtek a válság következtében. Közel az emberek négyötöde jelezte, hogy ő maga vagy a családjában valaki elveszítette a munkahelyét, és nagyjából a harmaduk számolt be arról, hogy saját vagy valamely családtagjának keresete vagy egyéb járandósága csökkent.
2. A felmerülő anyagi problémák megoldására a kérdezette tizede nem tudott egyet sem megjelölni a felkínált 10 lehetőség közül. Azok közül, akik láttak ilyen lehetőséget, a túlnyomó többség a kiadásai visszafogását említette (72%). A fiatalok az átlagosnál nagyobb arányban választották, hogy külföldön próbálnának (vagy próbálna valaki a családjukból) szerencsét: az említési gyakoriság a 18-39 évesek között 20% feletti.
3. A pénzügyi szereplőktől leginkább a civil szervezeteket, és a közvélemény-kutató intézeteket tartják függetlennek, legkevésbé pedig a pártokat. A politikától függetlennek legkevésbé a hagyományos médiát valamint az online médiát tartják a válaszadók, leginkább függetlennek pedig a civil szervezeteket.
4. A tüntetéseken, demonstrációkon való részvétel motivációjánál a válaszadók harmada (36,3%) jelölt meg a tüntetők őszinteségét kétségbe vonó állítást (pl. tájokozatlanság, megfizetik őket), ugyanakkor a válaszadók kétharmada egyetlen ilyen választ sem adott, hanem motivációként például valamilyen ügyért való tenni akarást, a kormánnyal szembeni elégedetlenséget jelölt meg.
5. A civil szervezetek közül a legtöbben a Magyar Gárdáról (74%), a Greenpeace-ről (62%) és a Civil Összefogás Fórumról (46%) hallottak, míg a legrokonszenvesebb szervezeteknek a Greenpeace-t, a Létminimum Alatt Élők Társaságát és a Hallgatói Hálózatot tartják.
6. A korrupciót meglehetősen súlyos problémának látják a kérdezettek. A válaszadók 43%-a szerint nagyon sok vagy szinte minden hivatalos személyre jellemző a korrupció, míg mindössze 5% válaszolta az, hogy általában nem jellemző a hivatalos személyekre a korrupció. A korrupció időbeli változásáról alkotott vélemények hasonlóan negatív képet mutatnak: a válaszadók 28%-a szerint nőtt a korrupció az 5 évvel korábbi szinthez képest, 42%-uk szerint nem változott, és mindössze 16% állítja, hogy mérséklődött.
7. Négy nemzet esetén vizsgáltuk a nemzeti sztereotípiákat. A megkérdezettek szerint az amerikai emberekre leginkább a nyitott, az uralkodó és a beképzelt jelzők illenek. Az orosz embereket elsősorban az uralkodó, a ravasz, a bátor, a maradi és a fegyelmezett tulajdonságok jellemzik. A görögök a megkérdezettek szerint kedélyesek, szenvedélyesek és nyitottak. A magyarokra pedig leggyakrabban a széthúzó, a szorgalmas és a gyakorlatias jelzőt választották. A magyarok nemzeti önképe tehát meglehetősen vegyes, inkoherens: egy negatív tulajdonság előzi meg az általában minden nemzet önképét jellemző pozitív vagy semleges (és például a másik három nemzet esetében megjelenő legerősebb negatív) tulajdonságokat.
8. Az Európai Unióról alkotott vélemények alapján több az EU-t pozitívan szemlélő, a tagságot támogató vélemény (36%), mint az ellenző (16%), ugyanakkor a legnagyobb csoportot a komplexebb nézetet képviselők, az egyes kérdésekben pozitív, más kérdésekben negatív, vagy köztes álláspontot képviselők alkotják (48%). A támogatók legnagyobb arányban a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők köréből kerülnek ki. Az iskolai végzettség csökkenésével együtt nő az EU támogatóinak és a köztes álláspontúak, az EU-val kapcsolatban bizonytalanok aránya.
9. A megkérdezettek közel fele mondta azt, hogy Magyarországot nagyon érintették az európai pénzügyi válság hatásai, illetve további közel egyharmaduk (30%) nyilatkozott úgy, hogy inkább érintette, míg csupán 7% szerint igaz, hogy nem vagy nem igazán érintette az országot a válság.
10. Az Európai Unió gazdasági kilátásaira vonatkozóan alapvetően optimista álláspontot láthatunk. Míg az elmúlt évre vonatkozóan a válaszolók 28%-a mondta, hogy javult az EU gazdasági helyzete, a következő évre vonatkozóan már a válaszadók kétötöde (40%) optimista.
11. Az európai pénzügyi válságért leginkább a bankokat (34%) látják felelősnek az emberek; kétszer annyian említették meg őket, mint a második spekulánsokat (17%). Harmadik helyen Európa vezető gazdasági hatalmai (közel 15%), a negyedik az USA (9,7%) áll. Abban a kérdésben, hogy a problémák megoldásának érdekében Európa vezető gazdasági hatalmainak kellene-e áldozatot hozni, vagy a lecsúszó országoknak kellene szigorú gazdasági lépéseket, reformokat megvalósítani, a többség (56%) az előbbi állásponton van, míg 18% a lecsúszó országok felelősségét látja.

     

    A teljes anyag letölthető: http://peripato.tatk.elte.hu/index.php?mod=cikk&cikkid=81

- Nem is oly rég, itt még egy kampány folyt!

- Tényleg? Észre sem vettem.

 Mi azért odafigyeltünk. Sőt kutakodtunk. A következőkben ezért sorozatunk harmadik darabjával folytatjuk annak bemutatását, hogy mire is bukkantunk. Most csupán az éppen hogy elindult elemzések, értelmezések kezdeti melléktermékeként adódó tények felmutatására vállalkozunk. Ezért ami itt található kevesebb, mint egy tudományos publikáció. Másfelől azonban több is. Az ábrák segítségével igyekszünk továbbra is megosztani az olvasóval az adatok tengerén való bolyongás szellemi izgalmát!

Jelen bejegyzés szerzői (Micsinai István, Petényi Mirkó, Jelenfi Gábor, Tóth Gergely és Fokasz Nikosz) az MTA-ELTE-Peripato Összehasonlító Társadalmi Dinamika kutatócsoport tagjai. 

Blogsorozatunk újabb, a szokásosnál kicsit hosszabb bejegyzésében az Európai Parlamenti választás apropóján az EP választási kampányt és eredményeit, valamint az EU tagállamainak, illetve vezető politikusainak és jelöltjeinek a sajtóban való jelenlétét néztük meg.

A média szelektál és ezáltal irányítja az olvasók figyelmét, így a világról alkotott mentális térképet is. Az EP-választásra való tekintettel megvizsgáltuk mit mutatott felénk az európai- és a világpolitikából a Magyar Nemzet és a Népszabadság. Habár az éppen aktuális események dominanciájukkal korlátozzák, hogy teljes átfogó képet kapjunk, de hogy a média mit tart fontosnak és éppen "aktuálisnak" az már önmagában sok mindent kifejez. Nézzük meg tehát, hogy milyen térképet rajzol fel a világról a média!

Politikuskapcsolatok a médiában

Az EP-választás a magyar sajtóban a parlamenti választásokhoz képest időben és megjelenésszámban is jóval szűkebb teret kapott (ebben az időszakban ráadásul a kormány megalakítására sem került még sor, egyes elemzések szerint tudatosan az EP-választások utánra időzítették azt). Összesen a két lapban nagyjából 500 EP-választással kapcsolatos cikk jelent meg az európai választási kampány idején, összehasonlításképpen az országgyűlési választási kampány legfontosabb hívószavai (lásd: Örökzöld botrányok), mint a rezsicsökkentés, vagy a korrupció több mint ezer cikkben, Simon Gábor, Putyin, vagy a közmunka kifejezés közel ezer cikkben jelent meg.

Magyarország parlamenti választás után várta az Európa parlamenti választásokat. Az EP-választással foglalkozó cikkek kumulatív számának alakulásán keresztül megfigyelhető (1. ábra baloldali része), hogy a téma az április országgyűlési választások miatt kezdetben teljesen háttérbe szorult, s csak azt követően kapott érdemi figyelmet, hogy az országgyűlési választások lezajlottak. Mint ismert, a részvétel Magyarországon és több más országban is rekord alacsony szintű lett, feltételezésünk szerint ez annak is betudható, hogy ilyen rövid időn belül nehéz kétszer az urnák elé vinni a választókat (7 hét telt el a két választás között, egyébként 2009-hez képest hét százalékponttal csökkent a hazai részvételi arány). Litvániában május 11-én államfőt választottak, majd az EP-választásokra pedig mindössze 21% ment el, huszonhét százalékponttal kevesebben, mint 2009-ben. Hollandiában márciusban voltak önkormányzati választások, három százalékponttal mentek el kevesebben, mint 2009-ben (2014-ben 36,75 százalék vett részt az EP-választáson). Az EU egészét tekintve Szlovákiában volt a legalacsonyabb a részvételi arány (19%), igaz itt március 15-én elnökválasztást tartottak, ez azonban ebben az esetben nem magyarázza meg a negatív részvételi eredményt, ugyanis már 2009-ben is itt volt a legalacsonyabb a részvétel (ahhoz képest még nőtt is a résztvevők aránya három százalékponttal). Az EU szintjén egyébként nem változott a részvételi arány, az öt évvel korábbi szavazáshoz képest (43%). Hat országban még jelentős (öt százalékpont feletti) mértékben nőtt is a részvétel, Görögországban az önkormányzati választásoknak betudható, hogy még  5%-kal nőtt is a részvétel. 

Az EP vezető politikusainak és jelöltjeinek cikkekben való előfordulásának száma rendkívül alacsony volt az EP-kampány során (ahogy az 1. ábra jobboldali részén látható). A szereplők közül kiemelkedik ugyan három politikus, Martin Schulz a 2009-2014-es ciklus parlamenti elnöke, Joseph Daul az Európai Néppárt elnöke, és Jean-Claude Juncker Néppárti bizottsági elnök jelölt. Mellettük azonban csak Cohn-Bendit, Swoboda és Verhofstadt szerepelt összesen több, mint tíz cikkel a két napilapban. Az EU legmagasabb posztjának, a bizottsági elnökjelöltek nagyszabású TV vitájának (Schulz, Juncker és Verhofstadt melletti) két másik résztvevője közül, Ska Keller mindössze két (MNO), illetve négy (NOL) cikkben, míg Alexis Tsipras egyben sem szerepelt az EP kampányban a két magyar politikai napilapban. Sőt nem csak Tsipras, de Görögország jelenlegi vezető politikusai sincsenek jelen a magyar médiában.

1. ábra

Az EP kampánnyal foglalkozó cikkek száma a Népszabadságban és a Magyar Nemzetben	Az EP vezető politikusaival foglalkozó cikkek száma a Népszabadságban és a Magyar Nemzetben

Az Európai Unió politikusai után tekintsünk távolabbra. Első körben azokat a cikkeket vettük figyelembe a két napilapban, ahol maximum két politikust említettek meg és csak a legtágabb képet mutató, külpolitikai rovaton belüli megjelenésekre koncentráltunk. Az állam és kormányfők hálózata azt mutatja, hogy a nagyhatalmak vezetői, Obama, Merkel, Putyin, mellett Orbán Viktor illetve Janukovics és Jacenyuk, azaz Ukrajna jelenik meg nagyobb hangsúllyal. Azaz az említettek olyan központi szereplőként vannak jelen a magyar sajtóban, akiknek sok politikussal van kétoldalú kapcsolata, és a kapcsolataik erősek is, azaz többször is szerepelnek közös cikkben. Érdekes különbség, hogy a NOL-ban Putyinnak hat kizárólagos kapcsolata is van, míg az MNO-ban csak egy (Lukasenko-val). És például az MNO-ban Áder Jánosnak csak egy kapcsolata van, és az is kizárólagos (Orbán Viktor), míg a NOL-ban több kapcsolattal is rendelkezik. Sőt az MNO-ban 9 olyan politikus-pár is van, akiknek csak egymással vannak (kizárólagos) kapcsolatai.

Amennyiben nem csak a kétoldalú, hanem a kettőtől-öt politikus említéséig terjedő cikkeket is meg vizsgáljuk, az ukrajnai válság és érintett szereplői még inkább előtérbe kerülnek. Az így kapott hálózat sokkal nagyobb és sűrűbb. A középpontban Obama – Merkel – Putyin – Janukovics – Turcsinov – Jacenyuk hatos található mindkét napilap esetén (2. és 3. ábra). A legerősebb kapcsolat Janukovics lemondott elnök, és Jacenyuk frissen kinevezett kormányfő között volt mindkét lapnál, igaz a NOL-ban ez a kötés kétszer olyan erős. Nagyszámú kapcsolattal rendelkezik még Donald Tusk, valamint Dmitrij Medvegyev és természetesen Orbán Viktor is. Statisztikai módszerrel megvizsgáltuk a két napilap hálózatának hasonlóságát (korrelációját) és azt találtuk, hogy egészét tekintve a két hálózat nem különbözik jelentősen egymástól (nagyjából megegyezik a pontok és az élek száma is). Egyedi eltérésként kiemelhető, hogy Áder János kapcsolatainak száma ebben a nagyobb hálózatban is jelentősen eltér a két lapban. És míg a Magyar Nemzetben a magyar államfő a politikusi hálózat szélén szerepel, addig a Népszabadságban centrálisabb pozícióban, és kétszer akkora kapcsolatszámmal található meg.

2. ábra

Magyar Nemzet politikusok hálózata

Európa illetve az EU politikusai (legalább is kormány- és államfői szinten) Merkel kivételével a hálózatban perifériális szereplők az EP-választási kampányban, a lapok külpolitikai fókuszát egyértelműen Ukrajna dominálja, vagyis megállapítható, hogy – legalább is a politikus-kapcsolatok tekintetében - a sajtó nem képes/tud/akar kétfelé figyelni.

3. ábra

Népszabadság politikusok hálózata

 - Nem is oly rég, itt még kampány folyt!
- Tényleg? Észre sem vettem.

Mi azért odafigyeltünk. Sőt kutakodtunk. A következőkben ezért többrészes sorozatunk második darabjával folytatjuk annak bemutatását, hogy mire is bukkantunk. Most csupán az éppen hogy elindult elemzések, értelmezések kezdeti melléktermékeként adódó tények felmutatására vállalkozunk. Ezért ami itt található kevesebb, mint egy tudományos publikáció. Másfelől azonban több is. A továbbiakban igyekszünk interaktív módon is megosztani az olvasóval az adatok tengerén való bolyongás szellemi izgalmát!

Jelen bejegyzés szerzői (Tóth Gergely, Fokasz Nikosz, Micsinai István és Jelenfi Gábor) az MTA-ELTE-Peripato Összehasonlító Társadalmi Dinamika kutatócsoport tagjai.  

Tetten ért szavak

Első lépésben a HVG 2013-as évfolyamának átfésülése révén igyekeztünk meghatározni az elmúlt év legfontosabb közéleti témáit. Utóbb, ezt több lépcsőben kiegészítettük a közelmúltban lezajlott kampány szerintünk legfontosabb közbeszédi témáival. A több száz témát jellegzetes kulcsszavak – például „rezsicsökkentés”, „békemenet”– vagy összetettebb kifejezések – úgy, mint „keleti nyitás”, „bajai videó” – segítségével ragadtuk meg. Ezt követően a Magyar Nemzet és a Népszabadság online oldalain megjelent több mint ötvenezer cikk feldolgozása alapján meghatároztuk, hogy a kérdéses témákat leíró kulcsszavak és kifejezések a 2013. szeptember 1. és 2014. április 4. közti időszakban naponta hány cikkben fordultak elő.

A napi gyakoriságokat tartalmazó nyers idősorokból számos egyéb – a kérdéses kifejezéseket tartalmazó cikkek kumulált számát bemutató, egy adott témában való publikálás intenzitását, vagy éppen a témák relatív súlyát mérő – indexet állítottunk elő, illetve ábrázoltunk.

Az általunk alkalmazott webes megoldás azonban lehetővé teszi, hogy eredményeink az interneten keresztül bárki számára elérhetők legyenek, így azokban az olvasók is bátran kutakodhatnak.

A grafikonra kattintva interaktív elemzőfelület nyílik (használati útmutató: itt)

Habár bízunk abban, hogy eszközünk használata lehetőséget teremt minden egyes olvasónak arra, hogy levonhassa saját következtetéseit – s csak biztatni tudunk mindenkit, hogy ezeket kommentek formájában osszák meg velünk – mi is több úton indultunk el, amiből most néhányat ezen a blogon is megosztunk.

Kampányhierarchia

Korábbi kutatásaink során már megállapítottuk, hogy az írott médiában dinamikai szempontból az aktualitásokhoz és szenzációkhoz köthető témák mellett, úgynevezett örökzöldek és gumicsontnak tekintett témák lehetnek jelen. (Kapcsolódó irodalom a bejegyzés végén!) Ezek a dinamikai típusok mostani vizsgálódásainkban is előkerültek, miközben felbukkanásuk összefüggést mutat a témák gyakoriság szerinti hierarchiájával. Talán nem túlságosan meglepő, hogy a jelentősebb politikai pártok folyamatos emlegetése mellett, az írott média kampányidőszakban a „kampány” vagy éppen a „választás” kifejezéseket nem csak a leggyakrabban előforduló témákká, hanem örökzölddé is formálta. Ezek ilyenkor a közbeszéd rituálisan állandósult kellékeivé válnak, amelyekről állandóan szó esik. Előfordulási gyakoriságukkal valósággal agyonnyomják az összes többi témát. De a média számunkra többnyire még sem ezekről szól. Nem ezekre figyelünk. Nem ezekről, hanem inkább a gyakoriságukban sokszor súlytalanabb, de botrányos jellegük miatt emocionálisan erőteljesebb hatású témákról beszélünk.

MNO: kampánytémák kumulatív gyakorisága

MNO: kampánytémák kumulatív gyakorisága, logaritmikus ábra
A függőleges tengelyen alkalmazott logaritmikus skála lehetővé teszi a kisebb gyakoriságú témák láthatóvá tételét

Aduász: a rezsicsökkentés

Ezért meglepő, hogy egy eredendően politikai tartalmú, pártfüggő kampánytéma, a „rezsicsökkentés” a kampány teljes időszakára - csekély ingadozásokkal - több hónapon keresztül lényegében állandósult örökzöldként lehetett jelen. A kormánypártok láthatóan sikeresen érték el, hogy a választók kegyeiért folytatott versengést a kampány teljes időszakában egy általuk választott, hazai pályán játszhassák. A kampány finisében már csupán a botrányokkal történő finomhangolásra volt szükség. Ebben pedig kétségtelenül a „Simon Gábor” ügy jelentette a legsúlyosabb csapást a „kormányváltók” számára.

MNO versus NOL: nézőpontok távolsága

Megvizsgáltuk, hogy témákkal való foglalkozás gyakorisága, tehát lényegében a témapreferencia tekintetében megfigyelhető-e jellegzetes különbség az MNO és a NOL témaválasztásai között. Ezt speciálisan elrendezett oszlopdiagramok segítségével tettük láthatóvá. Ehhez a grafikonokon úgy rendeztük el az oszlopokat, hogy azok nagysága az egyik médiumban való említések gyakoriságával legyen arányos (a fent említett praktikus okokból ezt is logaritmikus skálán ábrázolva), míg az oszlopok sorrendje a konkurens médium alapján lett kialakítva.

Kampány: Az MNO felől nézve

Kampány: A NOL felől nézve

Jól láthatóan az MNO elsősorban a „Simon Gábor”, „Őszöd” „munkahelyteremtés” „Zuschlag” „bajai videó” ügyeket, míg a NOL inkább a „korrupció” „közmunka” „trafik” „tankönyv” „földbérlet” témákat preferálta a másik médiumhoz képest. Megjegyezzük, hogy a rezsicsökkentésről eddig elmondottakkal összhangban jól láthatóan ez a téma mindkét médium esetében élenjáró szerepet játszott. A rezsicsökkentés tehát az egyes online oldalak ideológiai, politikai vonzalmaitól függetlenül is uralni tudta mindegyikük témavilágát.  

Mintázatok időben: témák versenye

A webes megoldás az egyes témák közti időbeli hangsúlyeltolódások összehasonlítására is lehetőséget ad. A pontdiagramon ugyanis beállíthatjuk, hogy a lejátszás során bizonyos témák mozgását kövessük nyomon (trails funkció).

Az MNO-NOL összehasonlítása: kapcsolódó témák, két vetülete

Ugyanakkor persze egyszerű vonaldiagrammal is könnyen láthatóvá tehetjük az egymáshoz viszonyított eltolódásokat. Az alábbi ábrák alapján például könnyen megállapíthatjuk, hogy:

• a korrupció örökzöld témája volt mindkét médiumnak

• a Simon ügy és függelékei, azaz a ráépített Zuschlag, és Welsz ügyek jól időzített, egymásra épülő, és a kampány hajrájára időzített szenzációkként tűnnek fel

• megjegyezzük, hogy a dinamikai hasonlóság mellett már elemzésünk ezen a pontján is feltűnt e témák tartalmi különbsége: az MNO a korrupció általános tematikáját erősen nevesítve tárgyalta, míg a NOL esetében ugyanez a tendencia csillapítottabban jelentkezett

„Korrupció”, „Simon Gábor” és „társai” a NOL szemszögéből

„Korrupció”, „Simon Gábor” és „társai” az MNO szemszögéből

A témák tartalmi elemzése azonban már túlmutat a jelen blog keretein. Úgy véljük, hogy az általunk készített eszközzel „játszva”, tág tere maradt még a versengő témák dinamikai elemzésének, amire ezúton hívunk fel még egyszer minden játékos kedvű olvasót.   

______________________________________________________________

• Fokasz N.: A szenzáció, az örökzöld és a gumicsont. Jel-Kép, 2006. 3-4.

• Fokasz N.: Evergreens, sensations and the rest. A quantitative analysis of dynamics of news articles on domestic politics. Review of Sociology, Vol. 14. 2008. 1.

• Fokasz N.- Kopper Á.: Szenzációk kettős szerepben. Az emlékezés helyei és miliői a médiában. Szociológiai Szemle, 2009. 4.

• Kopper Á.- Micsinai I.: Globális politikai szimbólumok. Guernica. Mozgó Világ, 2011. 11.

• Fokasz N.- Kopper Á.: Sensations, Evergreens in the Media and Social Memory, Watergate scandal, 9/11 and others as places and milieus of remembering. Review of Sociology, Vol. 22. 2012. 4.

- Kampány van!

- Tényleg? Észre sem vettem.

Mi azért odafigyeltünk. Sőt kutakodtunk. A következőkben ezért egy több részes sorozat első darabjával kezdjük el bemutatni, hogy mire is bukkantunk.

Jelen bejegyzés szerzői (Micsinai István, Tóth Gergely, Fokasz Nikosz és Előd Zoltán) az MTA-ELTE-Peripato Összehasonlító társadalmi Dinamika kutatócsoport tagjai.  

Elemzésünkben a Magyar Nemzet és a Népszabadság online oldalain 2013. szeptember 1. és 2014. április 4. között megjelent több mint ötvenezer cikk feldolgozására támaszkodtunk. A négy parlamentbe bekerült párt, illetve pártszövetség országos és egyéni jelöltjei alapján összeállított, 827 főt tartalmazó politikus lista alapján megnéztük, hogy kiket, hányszor említettek együtt ugyanabban a cikkben.[1] A közös említéseket a politikusok közötti kapcsolatokként értelmezve, az említések számával súlyozott hálózatokat készítettünk. A könnyebb áttekinthetőség érdekében ábráinkon a továbbiakban csak azokat a kapcsolatokat jelenítettük meg, amelyekben az adott politikusok legalább öt alkalommal szerepeltek közösen. Az ábrákon a politikusokat jelző pontok mérete az egyes lapokban való megjelenéseikkel arányos, miközben itt figyelembe vettük az önálló és a közös említéseket is.[2]

Tájkép

A NOL alapján rekonstruált politikushálózat legtöbbet említett szereplői (a képre kattintva az ábra interaktív változata nyílik meg)

 Az MNO alapján rekonstruált politikushálózat legtöbbet említett szereplői (a képre kattintva az ábra interaktív változata nyílik meg)

 Vizsgálódás

Elemzésünket a választások során legkisebb támogatottságot elérő parlamenti párttal az LMP-vel kezdjük. Az alábbi ábrákon jól látható, hogy az LMP-s politikusok kapcsolathálója a Népszabadságban és a Magyar Nemzetben azzal együtt is meglehetősen hasonló képet mutat, hogy két politikus Csiba Katalin illetve Nagy Gábor csak a NOL, illetve csak az MNO hálózatában jelenik meg.  A párt vezetői, Schiffer András elnök és Szél Bernadett társelnök szerepelnek a hálózat közepén, miközben a párt többi politikusa lényegében csak velük áll kapcsolatban. Egyetlen kivétel, hogy az MNO hálózatában Lengyel Szilvia és Ertsey Katalin között megjelenik egy a pártvezetőket megkerülő közvetlen, s ebben az értelemben horizontális kapcsolat is. A hálózat relatíve sűrűnek tekinthető, s az elnöki és a társelnöki poszt eleve decentralizáltabb szervezeti jellegével szinkronban többközpontú, nem rendelkezik egyetlen centrummal. Ez megegyezik azzal a közösségi alapú értékrenddel is, amit az LMP szervezeti működésében is érvényesít, s ami úgy tűnik, átjön a médiaszereplésében is. Az ábrákon olyan elszigetelt szereplők is találhatók, akik nem kapcsolódnak a hálózat egyik vagy másik tagjához sem. Szerepeltetésük az ábrán azért volt mégis szükséges, mert más pártok politikusival létezik kellően szoros [3] kapcsolatuk.

Áttérve most a Jobbik-os politikusok médiajelenlétének elemzésére először is arra figyelhetünk fel, hogy bár a párt a választásokon közel négyszer annyi szavazatot kapott, mint az LMP, nagyságrendileg azonos számú – tizenegy illetve kilenc - politikussal van jelen a NOL illetve az MNO publikációiban. Az LMP-vel összehasonlítva az is rögtön szembetűnik, hogy a kapcsolatok a NOL hálózatában meglehetősen gyengék – az ábrákon ezt a vonalak vastagsága szemlélteti –, s Vona Gábor ezek mindegyikét monopolizálja. Ő a hálózat leggyakrabban szereplő egyedüli központja. Schiffer András és Vona Gábor saját párthálózaton belüli eltérő pozíciója véleményünk szerint összhangban van a két politikus szervezeten belüli eltérő státuszával.

Mindennél érdekesebb azonban a Jobbik MNO-ban való szereplése. Kutatásunk legváratlanabb, s talán legizgalmasabb eredménye, hogy az öt közös említés küszöbét az MNO-ban egyetlen(!) Jobbikos politikus-pár sem ugrotta át, azaz az MNO egy cikken belül nem, vagy csak nagyon ritkán említi együtt a Jobbikos politikusokat. Más pártok politikusaival elég gyakran szerepelnek, ezért láthatjuk egyáltalán őket az ábrán, de saját párttársaikkal nem szerepelnek elégszer együtt ahhoz, hogy bármilyen kapcsolatot jelezhessünk közöttük. Az ábra elszigetelt entitásokként, s nem egy (politikai) közösség tagjaiként mutatja be őket. Hogy ez véletlenül alakult így, vagy egymástól független döntések nem szándékolt következménye, esetleg tudatos szerkesztőségi politika eredménye ez ügyben – bármilyen érdekes kérdés is ez – ebben a pillanatban még csak találgatásba sem bocsátkozhatunk.

 Mint ismeretes a magukat „kormányváltók”-nak nevezők öt szervezetileg, ideológiailag és személyi állományát tekintve is nagyon eltérő párt heterogén szövetségét hozták létre.  Az alábbi ábrákon éppen ezért különböző színnel jelöltük e szövetség tagjait.

Az öt párt összefogásából létrejött pártszövetség esetében az MNO és a NOL közötti legnagyobb eltérés a DK és az Együtt esetében figyelhető meg. Az MNO e két pártból jóval kevesebb politikusnak adott teret, mint a NOL. Ez minden bizonnyal azzal függ össze, hogy az MNO-nak a két pártvezetőre, Gyurcsányra és Bajnaira fókuszáló figyelme közepette már kevesebb figyelem juthatott e pártok egyéb politikusaira. A kormányváltók hálózatában szereplő politikusok száma az LMP-nek nyolc-tízszerese, a Jobbiknak pedig az öt-hatszorosa.

Az itt látható hálózatok esetében a korábbiakhoz képest fontos különbség, hogy jól elkülöníthető a hálózati centrum és a periféria területe. A Népszabadság hálózatában a centrumban több politikus található, mint az MNO-ban, illetve a hálózat magja mellett a DK-sok közötti sűrű kapcsolat egy részhálózatot rajzol ki.

Kormányváltók jelenléte a két lapban (index értékek)

(*) Az ábrák áttekinthetőségének érdekében a politikusok nevét levettük. (A képekre kattintva új ablak nyílik a neveket tartalmazó ábrákkal!)

A kormánypártok politikusai mindkét lap estében kisebb számban vannak jelen, mint a „kormányváltók”. Ennél nagyobb meglepetésnek tartjuk, hogy a baloldali lap több szereplőnek adott teret, mint jobboldali társa. Az MNO esetében a negyvenkét FIDESZ-es politikusból kilenc ráadásul nem is részese a hálózatnak, míg a NOL esetében csak kettő.  A különbség nem csak a kormánypárt egészére érvényes, hanem a KDNP-s politikusok is nagyobb számban vannak jelen a Népszabadságban, mint a Magyar Nemzetben.

Kormánypártok jelenléte a két lapban  (index értékek)

 A számszerű adatokon túl az is látszik, hogy a két hálózat struktúrája is jelentősen eltér. Az MNO esetében egy sűrűbb hálózatról beszélhetünk, míg a NOL-ban inkább egy lazább szerkezet jelenik meg. A korábban már említett mag-periféria elkülönülés itt is jól beazonosítható. A NOL esetében közel azonos arányban vannak a maghoz és a perifériához tartozó politikusok, míg az MNO hálózata kompaktabb egészet alkot. A NOL esetében külön érdekesség, hogy vannak olyan politikusok, akiknek csak egy-egy másik politikussal van kapcsolata. Az ábra bal alsó részén Orbán Viktorhoz, a jobb felső részén pedig Kövér Lászlóhoz kizárólagos jelleggel kapcsolódó politikusokat találunk. 

(*) Az ábrák áttekinthetőségének érdekében a politikusok nevét levettük. (A képekre kattintva új ablak nyílik a neveket tartalmazó ábrákkal!)

Átlagos kapcsolat számok(*)

(*) Az átlagos kapcsolatszám kiszámításánál figyelembe vettük a kapcsolattal nem rendelkező politikusokat is.

(**) A Kormányváltókat alkotó pártok és a FIDESZ-KDNP szövetség két pártja esetében csak a belső, azonos párttal való kapcsolatokat vettük figyelembe

A 2. számú táblázat az egyes pártok átlagos kapcsolatszámát – azt, hogy egy képviselőnek átlagosan hány kapcsolata van más, azonos pártbeli politikussal – tartalmazza. Az itt megfigyelhető legmeglepőbb eredmény talán a DK politikusok felülreprezentáltsága a Népszabadságban.

______________________________________________________________

Következő blogbejegyzéseinkben hasonló módszertannal kívánjuk bemutatni a kampány időszakában jelen lévő témákat, s külön írásban tervezünk kitérni a botrányok megjelenésére is. A május 25-i Európa Parlamenti választást követően a két kampányt megelőző, körülbelül másfél hónapos időszakot fogjuk összehasonlító módon elemezni.

[1] Mostani elemzésünkben nem térünk ki azokra a politikusokra, akik bármilyen módon, elkövetőként netán leleplezőként érintettek voltak valamilyen, a sajtóban annak idején szenzációként ható botrányban. Ezen jelenségek elemzésére külön tanulmányt szentelünk.

[2]Két jelentősebb politikust - a „Millás” Juhász Pétert illetve a Fideszes külügyi államtitkárt, Németh Zsoltot - gyakorlati megfontolásból most kihagytuk e gyorsjelentésből, mert az LMP-ben illetve a Jobbikban kevésbé ismert, ugyanilyen nevű politikus politizál.

[3] Ne feledjük a legalább öt közös említés kritériumát!

A Miniszterelnök évértékelőjéről több elemzés is született, amelyek elsősorban a beszéd a kampányban betöltött szerepét vizsgálták. A beszéd azonban nem csak a kampány szempontjából érdekes, hanem azért is, mert az első negyedórában nagyon jól összefoglalja, hogy mit gondol a Miniszterelnök az állam és a társadalom viszonyáról. A következő elemzésben a beszéd alapján összefoglalom ennek lényegét, majd bemutatom a modell néhány lehetséges forrását (vagy előképét) a politikai gondolkodásban. Végül kitérek arra is, hogy ennek az elképzelésnek milyen következménye van a részvétel és a nyilvánosság modellje szempontjából.

Állam és társadalom kapcsolata

Az állam és a társadalom kapcsolatának jellege jól kibontható abból, amit a Miniszterelnök az 1990 és 2010 között működő és a 2010-től épített államról mond. Orbán szerint 1990-ben „Saját polgárait megvédeni képtelen, a közösség érdekeinek képviseletére alkalmatlan állam született”. Ennek következtében pedig „A  polgár és a közösség érdekét képviselni hivatott állam folyvást szembekerült. Közben a teljesítmény elismerése, az érdemek dícsérete, az együttműködés és összefogás kultúrája helyett az irigység, szembenállás ösztönvilága terjedt el … és megfojtott mindent, amiből remény, siker és jövő fakadhatott volna. A nemzetnek és a nemzeti érdeknek nem volt sem megtestesítője, sem képviselője”.

Ha ez volt a helyzet 2010 előtt, akkor érthető, hogy az új állam „a közösség megerősítését emelte a legfőbb céllá”, és „rendet kellett teremtenie”.  Mindez pedig nem mehetett végbe anélkül, hogy a széthúzó magyarokat új politikai közösséggé kovácsolja (Alaptörvény).

A beszéd szerint állam és polgárai sikere között egyértelmű összefüggés van: sikertelen és gyenge országban kevés a sikeres ember.  Az állam sikerének feltétele az erő. Az erő pedig Orbán fordításában azt jelenti, hogy: „csak akkor kaphat az emberek többsége esélyt a jólétre és a sikerre, ha életerős államuk és cselekvőképes kormányuk van”.

A fentiek alapján az állammodell a következőképpen foglalható össze:

1. (Erős) állam nélkül a társadalom olyan tereppé válik, ahol gátlástalan harc alakul ki a állampolgárok, csoportok között, az állam teremt közöttük békét és harmóniát.
2. Az állam a nemzeti érdek megtestesítője és képviselője (azaz van egységes nemzeti érdek)
3. Az állam tulajdonképpen egyenlő a kormánnyal. Az állam és a társadalom (emberek) helyzete közötti kapcsolatban pedig mindig az állam helyzete a meghatározó (gyenge állam-sikertelen emberek, erős állam-sikeres emberek

Néhány lehetséges előkép

Ennek a modellnek természetesen vannak hagyományai a politikai gondolkodásban és gyakorlatban, lássunk néhányat:[1]

1. Elsőként akár középiskolai tanulmányainkból is beugorhat Hobbes és az ő Leviathan-ja. Nagyon röviden arról van szó, hogy az ún. természeti állapotban „ember embernek farkasa” és csupán a Leviathan, egy erős, önálló és jól felfegyverzett állam képes az ember alapvetően önző természetét valamiképpen kordában tartani.
2. Hegel, német filozófus a 18-19. század fordulóján már nem a természeti állapotból indul ki, hanem abból, hogy a társadalmat szabad egyének alkotják, akik autonómiára és az érdekeik, vágyaik teljesítésére törekednek. Ugyanakkor a modern társadalmak komplexek, az egyének egymástól függetlenül nem képesek cselekedni. Ez a kölcsönös függés a folyamatos szükségletek formájában jelentkezik és gazdasági törvények formájában versenyhez vezet. A szabadjára engedett civil társadalomban (Hegel a piacot, a háztartást, az egyesületeket is a civil társadalomba tartozónak gondolta) folyamatos harc alakul ki az egyének között és az erősek könyörtelenül a gyengék legyőzésére törekednek majd. Az integrációt különböző csoportok és végső soron az állam képes biztosítani: a csoport felé való elköteleződés, normák, a szabályozás segít a civil társadalmat kordában tartani, az együttműködés és béke irányába terelni. A legmagasabb szintű közösség a nemzet, vagy politikai közösség univerzális értékei is az államban testesülnek meg, így egyedül az képes ezeknek az átfogó érdekeknek a képviseletére.
3. A 19. század második felének és a 20. század elejének társadalomtudományai a társadalmat egy az élő szervezethez hasonló organizmusként képzelték el. Ennek különböző részei – ha minden jól megy – egymással összhangban működnek.  Az állam és társadalom viszonya tehát harmonikus, egymást kiegészítik, és ha konfliktusok merülnek fel közöttük, akkor az csak valamilyen patológia jele lehet.
4. A szocializmus követői két úton is elindultak az állam és a társadalom elválasztásának megszüntetése felé.  A korai szocialisták, mint a gyáros Robert Owen, vagy az anarchisták ezt az állam és a hatalom felszámolásával képzelik el, önigazgató közösségek létrehozásával (még ha meglehetősen eltérő módokon is). A másik, jóval nagyobb hatású irány áll közel a beszédben is megfogalmazott modellhez: a kommunista-bolsevik mozgalom az államba olvasztotta volna a társadalmat, a gazdaság és az érdekképviselet államosításával.
5. Ehhez hasonlóan – elsőként az olasz fasizmus -  általában a totalitárius állam is arra  törekszik, hogy a civil társadalom és az állam közötti konfliktust azok harmóniájával cserélje fel. Mivel az állam és társadalom között összhangnak kell lennie, ezért nincs is szükség az államtól és egymástól független érdekképviseleti szervezetekre, azokat közös, korporatív érdekképviseleti szervezetekbe lehet terelni.[2]

Bármelyik gondolat is ihlette az orbáni modellt a fenti, egymástól meglehetősen különböző elképzelések közül, számunkra annak két fontos tulajdonsága adódik:

1. Létezik a nemzet vagy valamilyen, osztály, közösség általános érdeke, amely az egyes csoportérdekek felett áll.
2. A nyilvánosságnak és a részvételnek a rendszerbe épített korlátai vannak.

A nemzet érdeke

Az első ponttal csupán röviden érdemes foglalkozni: A társadalom egyes részeinek harmonikus működésére utaló tételek mára divatjamúltnak számítanak. Úgy tűnik, a társadalom sokkal összetettebb és véletlenszerűbb rendszer annál, hogy egy koherens egésszé állhasson össze. Másrészt nehezen elképzelhető, hogy egy döntés ne sértse akár csak egy kis csoportnak az érdekét, de inkább az a valószínű, hogy a politikai/gazdasági elit által meghozott vagy kikényszerített döntések nagyrészt a döntéshozó csoportok érdekeit képviselik. Persze maga az érdekképviselet is meglehetősen komplex dolog, hiszen lehet szó rövid vagy hosszú távú érdekekről, nem biztos, hogy mindenki felismeri vagy meg tudja fogalmazni az érdekeit vagy helyesen teszi ezt. De feltehető, hogy az iskolázottság, a hozzáférhető erőforrások és hatalom növekedésével mind az érdekartikuláció, mind az érdekérvényesítés képessége nő.

Az is elképzelhető persze, hogy a „nemzet érdeke” koncepció a napi politikai számára vonzó. Mivel nehezen meghatározható, bármi érthető alatta, amit pedig a nemzetet képviselő állam határoz meg. A koncepció azonban még ebben az esetben is komoly hatással lehet a részvétel lehetőségeire és a nyilvánosságra. 

Részvétel és nyilvánosság

Ha az államot a „legfontosabb érdekek megtestesítőjeként”, a széthúzó egyénekből harmonikus politikai közösséget kovácsoló rendteremtő és e rend őrét jelentő entitásként látjuk, akkor az állam intézkedéseit mind e magasabb rendű érdekek megtestesüléseként látjuk majd. Ennek pedig az a következménye, hogy az ezeket támadó csoportok úgy jelennek meg, mint akik az „állam előtti” kaotikus és veszélyes természeti állapot visszaállítására törekednek vagy – jobb esetben - a következményeket át nem látó (csekély értelmű, infantilis) polgárokként, akiket érdemes felvilágosítani vagy megnevelni. Persze a részvétel ezekben a rendszerekben is fontos, egyrészt a politikai divatok, a demokratizmus illusztrálása miatt, másrészt annak bizonyítékaként, hogy helyes úton jár a politika, harmadrészt a parlamentáris rendszerekben szükséges folyamatos legitimációs igény miatt.

Ugyanakkor az állampolgári részvétel - és így a nyilvánosság is - csupán konstruktív vagy támogató lehet: az állam jelöli ki azokat a kérdéseket, amelyekben a konstruktív véleménynyilvánítás lehetséges (tehát alternatív kérdést nem lehet feltenni) vagy azokat az ügyeket, amelyekben a polgárok akár tevőleges részvétele is szükséges lehet. [3] Az Orbán beszéd ezt valahogy így fogalmazza meg: „a 2. rendszerváltás ténye önmagában cáfolja azt a föltételezést, hogy az emberek ne akarnának részt venni a politikában. Valójában tömegesen állnak készen, ha olyan ügyekben és olyan ügyekért kérik a részvételüket, ami fontos számukra. Milliók mozdulnak meg, ha a rezsicsökkentést kell megvédeni és milliók menetelnek, ha a hazájuk szuverenitása forog kockán és a gyarmati sorba süllyedés a tét-„(az én kiemelésem)

Nem akarom azt állítani, hogy Magyarországon csupán ilyen konstruktív nyilvánosság és részvétel létezne. Ugyanakkor a modell – részben – megvilágíthatja a Nemzeti Konzultáció, vagy a kormányt támogató nagyszámú tüntetések értelmét. Egyrészt ez az államfelfogás feleslegessé teszi a társadalom felől az állam felé közvetítő civil szervezeteket és más hasonló intézményeket (szakszervezetek, érdekegyeztető tanácsok), vagy legfeljebb technikai szerepet szán azoknak az állam döntéseinek a társadalom felé való közvetítésében. Másrészt az állam és az egyén közötti kommunikáció direkt (és konstruktív) útjait részesíti előnyben - Nemzeti Konzultáció – valamint a kormánnyal összhangban mozgó, azt támogató részvételi akciókat ösztönzi (ld. Békemenet).

[1] ld bővebben pl. Cohen, J. L. (1982). Class and Civil Society : The Limits of Marxian Critical Theory. Amherst, University of Massachusetts Press., Keane, J: Depsotism and Democracy. In: Keane, J. (szerk): Civil Society and the State. 1988, Verso, London, 35-73 vagy ugyanő Remembering the Dead. In: Keane, J: Democracy and Civil Society. 1988. Verso London 31-69

[2]Rau, Z. (1987). "Some Thoughts on Civil Society in Eastern Europe and the Lockean Contractarian Approach." Political Studies 35(4): 573-592.

[3]Ezt lehetne szakszerűbben korlátozott-transzmisszós nyilvánosságnak vagy talán közérthetőbben demokratikus centralizmusnak is nevezni. Ld. Fonyó Attila: Nyilvánosságképek a rendszerváltás folyamatában. In: Gerő Márton, Fonyó Attila, Petényi Mirkó, Szabó Fanni (szerk): A nyilvánosság elemzésétől a választáskutatásig – Tanulmányok Angelusz Róbert emlékére. Budapest, 2012

Fokasz Nikosz

MTA ELTE Peripato Kutatócsoport

2013. június 13. dél

Egy lektori véleményt kellene éppen befejeznem, de nem megy. Folyamatosan a görög közszolgálati televízió bezárásával kapcsolatos hírekkel bombáznak. Leválhatnék persze az internetről, de ez sem megy.

Helyzet van.

Igaz a görög újságírók a tévésekkel való szolidaritásból éppen sztrájkolnak, s emiatt a politikai napilapok internetes változatain is dominálnak a tegnapi hírek.  Csak most jelentek meg az első tudósítások arról a kétségtelenül hatalmas tiltakozó tömeggyűlésről, amelyet a közszolgálati szakszervezeti konföderációk szerveztek a köztévé központi épülete elé. 

Az egyetlen tévé csatorna, amelyből egyenes adásban követhető ez a megmozdulás a bezárt köztévé ...

Mert a köztévé működik. 

A takarítónő bement takarítani, a műszaki, ahogy húsz éve mindig, most is felvette a műszakját. A jogilag egy tollvonással, pontosabban törvényerejű kormányrendelettel már nem létező intézmény újságírói pedig folyamatos politikai elemzőműsort szerkesztenek. Vendégeket fogadnak, elemzik, vitatják a kialakult helyzetet. Az adás kezdetben a köztévé által működtetett WebTV-én ment. Ennek megszüntetése után pedig más weboldalakon, számos görög mellett többek között a European Broadcasting Union honlapjáról  

http://www3.ebu.ch/cms/en/sites/ebu/contents/news/2013/06/monitor-ert-online.html

lehet követni a köztévé NET (Új Görög Televízió) nevű csatornájának adását, amely a köztévé megszüntetése óta egy pillanatra sem szünetelt. Több órája folyamatos elemző hírműsor zajlik.

Ebben a csatorna újságíróknak rendkívül nagy rutinjuk van. Az iraki háborúról például heteken keresztül napi 24 órás folyamatos hírműsort szerkesztettek. A 2012-es parlamenti választások kampányidőszakában változó résztvevőkkel napi hat-tíz órás vitaműsorokat vezettek. De normál üzemmódban is a reggeli többórás politikai elemzőműsorokban vagy a heti több alkalommal jelentkező esti politikai műsorokban minden érintett részvételével folytatott alapos és többoldalú elemzésekkel járultak hozzá a nézők tárgyszerű tájékoztatásához. Magyarországról nézve a görög közszolgálati televízió munkatársai ebben a tekintetben kétségtelenül irigylésre méltó minőséget alkottak.

Már amikor alkottak.

Mert az elmúlt évek bosszantóan gyakori eseménye volt, hogy nem alkottak.

Sztrájkoltak.

Sztrájkoltak tavaly még a parlamenti választások idején is. S sztrájkoltak akkor is, amikor Angela Merkel Athénben, vagy éppen Szamarasz miniszterelnök Kínában járt. Ezek az események kétségtelenül a görög kormányzat minimum kommunikációs sikerének minősülhettek. Csoda, hogy a bizalom a kormányzat részéről a minimumra csökkent? A bezárásról szóló sajtónyilatkozatban a közszolgálati televíziót a szakszervezeti mutyik rendívül drága terepeként bélyegezték meg. Joggal. Évek óta minden kormány megígérte a rendkívül drágán működő szervezet racionalizálását. Sikertelenül.  A szervezet megreformálására vonatkozó törekvések kétségtelenül zsákutcába jutottak.  A görög közszolgálati televízió kétségtelenül megérett a bezárásra.  . De, ha egy ilyen szervezetet kedd 24 órakor bezársz, akkor szerda 0.00-kor indítod el az új szervezetet. Hónapokkal később – akárcsak a Malév esetében – már csak egy sokkal rosszabb helyzetű szervezetet indíthatsz újra. A görög közszolgálati televízió ugyanis nagyon sok közvetítési joggal rendelkezik. A jog persze kötelezettség is. A Görögországban rendkívül népszerű kosárlabda közvetítési jogait máris eladták az egyik kereskedelmi csatornának. Így a bizalom nem csak a kormányzat részéről fogyott el. A közszolgálati tévé munkatársai és támogatóik azzal vádolják a kormányzatot, hogy vállalkozói magánérdeknek játssza át az itt felhalmozott értékeket.

A kormányzati döntés politikai következményei még nem teljesen világosak. Az elmúlt hónapokban a görög társadalomban a kifáradás jelei mutatkoztak. Kérdés, hogy a mai helyzet ezen változat-e. A közszolgálati televízió épülete előtti tömeggyűlés már több órája tárt. A döntéssel egyet nem értő kormánypárt a Paszok elnöke a parlamentben bejelentette, hogy pártja nem fél az előrehozott választások lehetőségétől.

Bejelentése reakció volt a miniszterelnök kihívására, aki felszólította szövetségeseit, hogy ha nem értenek egyet a miniszterelnöki határozattal, ám döntsék meg a kormányt. A három kormánypárt elnöke hétfőn fogja megbeszélni a köztévé ügyét.

Most érkezett hír, hogy a bezárásról szóló döntést máris módosították. A kiegészítésben igazgatási felügyelő kinevezését tették lehetővé.

A történet folytatódik.

Ahogy a tüntetés és az internetes adás is...