1952-2022

Mikrótörténetek – makró keretekben

1985 június 2.  Athén

Kellemes, napsütötte vasárnap délelőtt. Nagynénémmel, Maria Foka-val (Μαρία Φωκά) Athén Zografu nevű negyedében sétálunk. Választani megyünk. Frissen, 1983-ban szerzett görög állampolgárságom

1983 szeptember 21-én kiállított, s ma is érvényes görög személyi igazolványom

és választási igazolványom

birtokában életemben először veszek részt többpárti parlamenti választásokon. 

 Mivel a szavazókörök Athénben parókiák szerint szerveződtek, akkori helyismeretem messze nem lett volna elegendő ahhoz, hogy a magaméhoz egyedül is odataláljak. Látva készülődés közbeni tanakodásomat, nagynéném felajánlotta, hogy megmutatja az utat. Ő is választani indult, de a nők és a férfiak akkor még különböző szavazókörökben adták le a voksukat, így a kedvemért tett egy kis kitérőt.

Mária nagynéném – 68 éves idős asszony, két évvel fiatalabb akkor, mint én most – az idők folyamán legbizalmasabb athéni rokonommá vált. Ha Athénben jártam, nála laktam. 1983-as első athéni tartózkodásom idején mindjárt egy fél évet. Nagyon közel kerültünk egymáshoz, szokásunkká vált sokat, mélyen és bizalmasan beszélgetni. A szavazókör felé haladva, most csak fecsegünk.

• Neked már nagy rutinod van ebben – mondtam a helyzet újdonságától kissé feldobva.
• Ne gondold! – válaszolta. A nőknek csak az 1952-ben életbelépett alkotmány adott választási jogot. Ténylegesen először az 1956-os parlamenti választásokon szavazhattak, én azonban akkor már börtönben voltam.

Tudhattam volna!

Sőt, tudtam is. A második Beloiannisz per huszonegy vádlottja egyikeként 1952 március elsején tíz év börtönre ítélték és megfosztották a politikai jogaitól is. Ha ehhez hozzávesszük az 1967-74 közti katonai diktatúra időszakát, akkor csakugyan nem sok alkalma lehetett a választással kapcsolatos alkotmányos joga gyakorlásának. 

Athén 1952 február. Nikosz Beloiannisz és nagynéném Maria Foka a tárgyalóteremben

2022 május 09 Iraklion, Kréta

2022 május első napjaiban helyszíni terepkutatás céljából az ELTE Társadalomtudományi Kar hallgatóival Krétán töltöttünk néhány napot. A 2017-ben beindított terepmunka keretében ezúttal már negyedik alkalommal indult kutatócsoport Krétára. A terepmunka célja, hogy a krétai egyetem oktatóival és hallgatóival együttműködve dolgozzuk fel a Krétára az elmúlt években érkezett menekültek, illetve az évek óta ott élő bevándorlók befogadásával, berendezkedésével, illetve beilleszkedésével kapcsolatos folyamatokat.

A jelen utazást az tette különleges fontosságúvá, hogy a covid 19 pandémia miatt bekövetkezett hároméves kényszerű szünet után sikerült újra felvennünk az együttműködés többéves fonalát. Szállásunk és bázisunk a Krétai Egyetem rethimnoni campusán volt.

Május 9-én Iraklionba látogattunk. Először a szigetre érkezett menekültek krétai befogadásának és integrációjának ottani felelőseivel és munkatársaival volt egy munkamegbeszélésünk.

A ELTE TáTK hallgatói a menekültekkel foglalkozó iraklioni szervezet illetékeseivel. A képen baloldalt rethimnoni vendéglátónk Arisz Cantiropulosz (Άρης Τσαντηρόπουλος) kolléga, a krétai egyetem docense látható.

 Ezt követően Georgiosz Nikolakakisz (Γιώργος Νικολακάκης) kollégával találkoztunk, akivel Arisz Cantiropulosszal hármasban 2019 óta folytatunk az egykor gyermekként, szülői felügyelet nélkül Magyarországra érkezett görög menekültekkel kapcsolatos kutatást. 2019 decemberében Budapesten és a Beloiannisz faluban interjúztunk, majd a covid 19 pandémia okozta kényszerszünetet követően 2021 októberében Athénben, Epiruszban és Thesszalonikiben találkoztunk és beszélgettünk a Magyarországról visszatelepült görögökkel. Most a kutatás további részleteit készültünk megbeszélni. Nikolakakisz kolléga azt javasolta, hogy a megbeszélést munkaebéddel kapcsoljuk össze, mert így eljuthatunk egy olyan iraklioni étterembe, amelyet számos, a görög polgárháborúval és a görög kommunista mozgalommal kapcsolatos relikvia és fénykép tett különösen érdekessé.  

Az étterem tulajdonosa amint megtudta, hogy Magyarországról érkeztünk, rögtön a Beloiannisz faluról kezdett beszélni nekünk, mondván, hogy biztos nem sokat tudunk a történetéről. Miután biztosítottam arról, hogy valamit tudunk a faluról is, és a nagynéném révén még a Beloiannisz perhez is közöm van, rögtön a nevét kérdezte. Válaszom után áthívott az étterem másik termébe, amelynek fényképekkel teli falán nagynéném Beloiannisszal közös fényképére bukkantam.

Az étterem tulajdonosával nagynéném fényképe mellett. A kép jobb alsó sarkában annak a Nikosz Plumbidisznek a fényképe látható, akire 1954-ben tragikus szerepet osztottak a görög kommunista mozgalomban

Ez a váratlan találkozó, a 2001-ben az angliai Bournemouthban elhunyt nagynénémmel, mélyen megérintett. Annál is inkább mert egy iraklioni étteremben ugyanazzal a fényképpel találtam szembe magam, amelyet egy hónappal korábban a jelen blog céljaira már magam is kiválasztottam.

Az iraklioni étterem falán. A képaláírás: Nikosz Beloiannisz – Maria Foka (színész)