1952-2022

„Minden kommunista kém”

A vádlottakkal kapcsolatos konkrét nyomozati fejleményeken, az őket érintő személyre szóló vádakon túlmenően a vád által felsorakoztatott vallomások jó része a görög kommunisták általános minősítésével, megítélésével és a nemzetközi kommunista mozgalomban játszott szerepükkel foglalkozott.

Azt még a tanúk sem tagadták, hogy Görögország második világháborús megszállása idején a GKP volt az, amely létrehozta a legnagyobb ellenálló szervezetet a Nemzeti Felszabadítási Frontot (Ε.Α.Μ. – Εθνικό Απελευθερωτικό Μέτωπο). Az őszinte patrióta szándékot azonban elvitatták tőlük. A tanúk szerint a görög kommunistáknak az E.A.M. megszervezésével is csak az volt a céljuk, hogy a görögök nemzeti érzületével visszaélve félrevezessék a görög népet, hiszen a „GKP már megalapítása pillanatától szerves része volt a nemzetközi kommunista mozgalomnak ... sosem volt független.”[i] A mozgalom céljait követve végső soron mindig is egy idegen hatalom érdekeit szolgálta. 

 A felsorakoztatott tanúk egyöntetűen úgy vélték, hogy a per alá vont esetben is a nemzetközi kommunista mozgalom olyan részlegével van dolgunk, amelyik egy idegen hatalom érdekében dolgozik.

„Amikor a banditák, azok után, hogy összezúztuk lázadásukat, kivonultak Görögországból - először Albániába és Bulgáriába mentek, ahonnan tovább vitték őket Romániába, Csehszlovákiába, Lengyelországba. Itt speciális táborokban gyűltek össze, hogy idegen hatalom segítségével egy Görögország elleni ismételt támadás megszervezésére képezzék ki őket.[ii]

Többen is akkurátus részletességgel idézik a GKP Politikai Bizottsága Plénuma 3. Pártértekezletének határozatát, amely szerint

„Meg fogjuk támadni őket megint, a népi demokráciák hadseregeinek támogatásával fogunk lecsapni rájuk.”[iii]

A probléma csak az, hogy a fent említett értekezlet, s annak határozata így sosem létezett. A tanúk feltehetően a GKP 3. Pártértekezletére gondoltak, amelynek határozatában az szerepel, hogy

„Népünk teljes mértékben és határozottan ellenez mindenféle támadást, kalandor háborús akciót Albánia és Bulgária ellen, a Népi Demokráciák országai és a Nagy Haza a Szovjetunió ellen. … És azt a háborút, amelyet az amerikaiak és a monarchofasiszták terveznek, hegyeket és védőbástyákat elfoglalva a mi fegyvereinkkel, a mi harcunkkal a monarchofasizmus és az amerikai uralom sírjává alakítjuk.”[iv]

Ez is kellően karcos, sőt békeharcos szöveg, de mégsem értelmezhető idegen hatalmak segítségére támaszkodó nyílt háborús fenyegetésként.

Hogy a polgárháborúban győztes jobboldal mélyállamának állambiztonsági és bűnüldözö alkalmazottjai a kommunizmusról általában és a görög kommunistáról konkrétan ezen a hangon beszéltek az várható, s tulajdonképpen elvárható volt. A per forgatókönyvírói azonban nem elégedtek meg ennyivel. Egy-egy jelenet erejéig két, foglalkozásukra nézve földművesként említett statisztát is bevontak az előadásba. Mindketten a partizánokkal együtt hagyták el Görögországok. Érintettként ezért nekik kellett hitelesíteniük a kémkedés vádját.

Az egyikük Csehszlovákiában kötött ki. A neki szánt szerepről sokat elárul a királyi ügyész és a tanú közti párbeszéd indítása:

• Ismered tanú, hogy milyen módon zajlik a kémkedés?
• Tudom hogyan szervezik és milyen eszközöket mozgósítanak a Görögországba irányuló missziók érdekében.
• Honnan tudhatod ezeket?
• Amikor a Demokratikus Hadsereg összeomlott, és a banditák visszavonulni kényszerültek … Azokkal voltam, akik Jugoszláviába mentek. Onnan a pártok – a görög és a jugoszláv párt – megegyezése nyomán Csehszlovákiába kerültem.[v]

Figyelemre méltó, hogy az indító kérdésben már benne a válasz. A kémkedés maga nem vitatott tény, csak a kivitelezés módja a kérdés. A tanú alárendelt pozícióját mutatja, hogy a partizánokat, egykori társait banditáknak nevezte. Ezzel behódolt a polgárháborús győztesek szóhasználatának, akik a polgárháborút egészen a hatvanas évek elejéig „kívülről irányított szlavokommunista banditizmusként” emlegették.

Hasonlóan zajlik a királyi ügyész és a másik földművesként emlegetett tanú induló párbeszéde.

• Mit tudsz a kiképzésről és a kémkedésről?
• Bandita voltam, s amikor megsebesültem, Albániába vittek. Onnan a gyógykezelésem végeztével orosz repülővel Budapestre kerültem.[vi]

Itt már a válasz legelején ott van a becsmérlő, tulajdonképpen teljes személyiségét megsemmisítő önértékelés – bandita voltam.

E két tanú státuszát szélesebb társadalmi kontextusba helyezi az a tény, hogy a királyi ügyész őket és csakis őket tegezi a tanúk közül.

Ezek után mindkét tanú beszámolt arról, hogy pártiskolán vettek részt, ahol a politikai ismeretek mellett technikai, egyikük szóhasználata szerint kém kiképzésben – rádióadóvevők használata, fényképezés, hamis papírok készítése, álcázás, szabotázsakciók előkészítése – részesültek.  Amivel le is tudták a perben rájuk kirótt szerepet.

A vád tanúi szerint Beloianniszt éppen azért küldték Görögországba, hogy koordinálja ezt a kémtevékenységet. Az illegális szervezet célja szerintük katonai, politikai, gazdasági jelentőségű információk gyűjtése volt. Arra készültek, hogy ha a helyzet rosszabbodna, a nemzetközi helyzet háborúba fordulna, akkor belföldön zavart idézhessenek elő.

Az információ gyűjtés mindenre kiterjedt. S a szervezet minden egyes tagja pontosan tudta, hogy miről van szó.

A vád tanúinak általános szellemiségét fejezi ki a városi rendőrség belügyminisztériumi főosztályvezetőjének az egyik védővel folytatott párbeszéde.

- védő:   Egy kommunista párt kémpárt?

- tanú:   Nem tud más lenni.

- védő:   Azaz, ahol kommunista pártok vannak, ott kémkednek?

- tanú:   Ezek nem pártok. Álcázott bűnszervezetek, egy címke mögé bújva, hogy a naivokat      megtéveszthessék.

A királyi ügyész, a vád tanúi, de sokszor maga a bíróság elnöke is azt állította, hogy az illegális pártszervezet által külföldre továbbított rádiótáviratok politikai, de elsősorban katonai természetűek voltak. Itt az ideje ezért ezeket a rádióüzeneteket megismernünk.

 -------------------------------

[i] Σπύρος Σακελλαρόπουλος – Γρηγόρης Σακελλαρόπουλος i. m. 263

[ii] Σπύρος Σακελλαρόπουλος – Γρηγόρης Σακελλαρόπουλος i. m. 249-p250

[iii] Σπύρος Σακελλαρόπουλος – Γρηγόρης Σακελλαρόπουλος i. m. 280

[iv] Ζαχαριάδης Προς την ΙΙΙ. Συνδιάσκεψη του ΚΚΕ. Δέκα χρόνια πάλης 1978 σελίδα 11. idézi Σπύρος Σακελλαρόπουλος – Γρηγόρης Σακελλαρόπουλος i. m.280 lábjegyzet

[v] Σπύρος Σακελλαρόπουλος – Γρηγόρης Σακελλαρόπουλος i. m 302

[vi] Σπύρος Σακελλαρόπουλος – Γρηγόρης Σακελλαρόπουλος i. m. 304