Nyolc napos útra indultunk Görögországba. Két krétai egyetemi kolléga - Aris Tsantiropoulos és Georgios Nikolakakis - közreműködésével tervezünk interjúkat készíteni a Magyarországról visszatelepült görögökkel.
2021 október 9. Athén
„… És én mindig soha nem voltam hosszabban egy helyen…”
A Baross utcától … Gavdosz szigetéiig
Athénben először a 2014-ben tragikus módon, autóbalesetben elhunyt Akritidisz Themisztoklés volt feleségével Kákonyi Máriával találkoztunk.
Régóta tudtuk, hogy kivételes tehetségű, eredeti látásmódú grafikussal van dolgunk. Számomra azonban csak a mostani többórás beszélgetés során derült ki, hogy milyen jelentős örökséget hagyott hátra. Nem csoda, hiszen számos, a hetvenes években még Magyarországon készült linóleummetszet csak most, az életművet gondozó feleség jóvoltából látta meg nyomtatott formában is a napvilágot.
Fotó: Παύλος Σατόγλου (Pavlos Satoglou)
Themisz – mindenki így ismerte – nyughatatlan lélek volt. A Baross utca félkomfortos garzonlakásából nézve egy idő után különösen szűknek érezte a hetvenes évek szocialista Magyarországa nyújtotta lehetőségeket. 1978-ban elindult szülőhazájába, amelyet 1948-ban négy évesen kényszerült testvéreivel együtt elhagyni. Azt remélte, hogy szertelen egyénisége számára több lehetőséget nyújtanak az alulszabályozott görög hétköznapok.
Csalatkoznia kellett. A görög kapitalizmus szigorú túlélési szabályai évtizedekre foglyul ejtették. A linóleummetszetek mintái dobozokban maradtak. S közben Themisz egyre inkább úgy érezte, hogy a fogyasztói társadalom elvárásai ugyanolyan fojtogatóak, mint az egykori szocializmusé. Ebből remélt kitörni azzal, hogy új életet próbált kezdeni Európa legdélibb pontján, a Krétától délre fekvő Gavdosz szigetén.
Azt hitte, végre teljesen a képzőművészeti alkotásnak szentelheti életét.
Ezen új – sokszor nélkülözéssel is járó – alkotóélet kiteljesedését azonban egy bűnösen felelőtlen autós örökre derékba törte.
A tehetség felelősség is. Nem állíthatjuk, hogy Themisz minden tekintetben jól gazdálkodott a tehetségével. A felelősség most már a hátramaradottaké. S nem csak a családjáé. Egy része a magyarországi görögök közösségére marad. Nekünk kell ezt az örökséget gondoznunk.
S nem csak az övét. Sok egyéb honfitársunkét is. Ezért kell erre alkalmas intézményeket létrehoznunk, fenntartanunk, s vezetésüket, működtetésüket hozzáértő feladat orientált emberekre bíznunk.
