1952-2022

Rádióüzenetek, rádiótáviratok

A rádióüzenetekkel kapcsolatos legalapvetőbb kérdés nyilván az, hogy hitelesek-e egyáltalán. A GKP egy időben megkérdőjelezte valódiságukat, s védekezésében Beloiannisz is célzott annak lehetőségére, hogy senki sem tudja garantálni valódiságukat.[i] A jegyzőkönyveket kiadó szerkesztő szerint azonban jelentős részük biztosan hiteles. Érvelése számomra igen meggyőző. 

Szakellaropulosz Szpirosz a szerkesztő kiemelte, hogy a per során a királyi ügyész összesen mintegy háromszáz rádióüzenetről beszélt, de ebből csak 148-at vontak be a perbe és hoztak nyilvánosságra a korabeli újságok. Ezek mintegy harmada, egészen pontosan 56 darab rádiótávirat megtalálható a Modern Társadalomtörténeti Archívumok (ASKI – Αρχεία Σύγχρονης Κοινωνικώς Ιστορίας) nevű athéni intézmény GKP archívumának az állambiztonsági szolgálatoktól teljesen függetlenül rendelkezésre álló anyagai között is. Ezen dokumentumok valódiságában ezért nincs okunk kételkedni. A többi rádióüzenet valódiságát pedig éppen az hitelesíti, hogy rendkívül hasonlóak az előbb említettekhez, illetve azokhoz is, amelyek nem voltak bevonva a perbe, de szintén megtalálhatók a GKP archívumban.

Hogy a kémkedés vádja megáll-e, ahhoz fontos lenne tudni, hogy mi a helyzet a katonai jellegű információkat tartalmazó üzenetekkel. Itt merülhet fel leginkább a hatóságok részéről történő kreatív hozzájárulás gyanúja.

Katonai vonatkozású és tartalmú üzeneteket azonban szintén találni az ASKI már említett GKP archívumában. Az alábbiakban illusztratív jelleggel közlünk ezek közül néhányat.[ii]

A fenti példák azonban nem szerepelnek a peranyagban, ezért most áttérünk a perben bemutatott üzenetváltások elemzésére. Az összesen 148 rádióüzenetből 101 irányult külföldre és 47 érkezett befelé. A 101 külföldre irányuló rádiótáviratból összesen 24-nek volt köze bármiféle katonai jellegűnek tekinthető információkhoz. A kérdés az, hogy ez alapján a vádlottak tevékenységét lehet-e sommásan kémtevékenységnek minősíteni., ahogy ezt a vád tanúi vallomásaikban egyhangúlag állították. Ennek megítélése persze nem elsősorban mennyiségi, hanem tartalmi kérdés. Nézzük ezért magukat a táviratokat.

Tudva, hogy Beloiannisz 1950 június 7-én érkezett Athénbe és ugyanezen év december 20-án tartóztatták le, először az ebből az időszakból származó katonai vonatkozású táviratokat kerestük meg. Összesen négyet találtunk.[iii]

Ha bármihez, akkor Beloiannisznak maximum ezekhez a katonai vonatkozású üzenetekhez lehetett valamiféle köze. Bemutatunk azonban egy csokorra való egyéb hasonló profilú katonai jellegű üzenetet:

A kémkedéssel kapcsolatba hozható üzeneteknek ezzel több mint e felét bemutattuk. A többi is ezekhez hasonló jellegű és mélységű. A bármilyen katonai jellegű információt tartalmazó üzentek egyébként 1950 októberében kezdődtek, s a fenti 1951 július másodikán elküldött távirattal véget is értek, miközben az üzenetváltás maga novemberig folytatódik. Elmondhatjuk, hogy a katonai jellegű üzenetek sem darabszámukat, sem időtartamukat tekintve nem meghatározóak. Ami katonai jelentőségüket illeti, annak megítélését, hozzáértés híján, az olvasóra bízom. 

A külföldre irányuló üzenetek közül a katonai vonatkozásúaknak csaknem kétszeresét tették ki a pártpolitikai témájúak. Ezek túlnyomó többsége pedig egy, a görögországi baloldal számára kritikus pillanatban, az EDA megalapítása idején 1951 nyarán keletkezett. Ezeket olvasva az a benyomásunk támadhat, mintha egy teljesen átlagos parlamenti rendszert éppen kampány üzemmódban figyelnénk meg. Közelegnek a végül is 1951 szeptemberében megtartott választások és dominálnak a

• Melyik jelölt, milyen helyen lesz a listán?
• Kivel, hogyan lehetne megalkudni?
• Kit, mivel lehet megzsarolni? Persze, ha kell.

típusú dilemmák. Az persze már a helyzet különlegességére utal, hogy a táviratok tanúsága szerint hosszan és komolyan találgatták, hogy kik lehetnek a pártban vagy a párt körül besúgók. Komoly konfliktus keletkezett abból is, hogy az éppen bebörtönzött párttagok rajta legyenek-e a pártlistán, vagy taktikai okokból meg kell elégedni azzal, hogy csak a kitelepítetteket jelölik. Ahogy végül is történt. Folyamatosan tájékoztatták a központot ezekről a politikai alkukról, helyezkedésekről, mozgásokról, amely a maga részéről vagy hozzászólt a vitához, vagy további tájékoztatást kért.

És persze a pénz. Ez is a táviratok visszatérő témája. Amely többnyire kevés, hiszen egy illegális szervezet fenntartása különösen kürölményes és költséges, de amely azért több-kevesebb rendszerességgel, de végül is mindig megérkezik.

Végül megemlíthetjük, hogy egy 1951 május 10-i rádiótávirat szól arról, hogy

„Elli Joannidu (azaz Elli Pappa) teherbe esett 21-től (Beloiannisztól). Birtokomban van egy levélféle valamiféle 21 (Beloiannisz) iránt érzett szerelemről. Megmutattam 38-nak (Plumbidisz), s ő az mondta, hogy az ő kézírása. Az állambiztonságiaknál vizeletvizsgálatot végeztetnek vele.” ASKI GKP Archívum 159-es doboz, Dosszié Φ=7/46/185

Tanúvallomások, nyomozati eredmények, értékelések, minősítések s a végén maguk a táviratok. Bemutattuk a teljes vádanyagot, amellyel a vádlottaknak szembesülniük kellett. Itt az ideje, hogy végre megadjuk nekik is a szót.

------------------------------------

[i] Σπύρος Σακελλαρόπουλος – Γρηγόρης Σακελλαρόπουλος i. m. 380

[ii] Σπύρος Σακελλαρόπουλος – Γρηγόρης Σακελλαρόπουλος i. m. 225

[iii] Σπύρος Σακελλαρόπουλος – Γρηγόρης Σακελλαρόπουλος i. m. 481-483