1952-2022

Maguk a Beloiannisz perek

A Beloiannisz perek részletesebb elemzését az teszi lehetővé, hogy 2016-ban megjelent a perek teljes jegyzőkönyvi anyaga[i]. 

Igaz, a Görög Kommunista Párt már 1951 végén kiadott egy Beloianniszról szóló könyvet, amelyet a Kelet-Európában élő görög politikai menekültek között terjesztettek,[ii] de ez a kiadvány mára már gyakorlatilag hozzáférhetetlenné vált.  Ráadásul csak ez első perről szólhatott és a jegyzőkönyvekből lényegében csak azokat a részleteket válogatták ki, amelyek a vádlottak hősies magatartását emelték ki.

Taszosz Vurnasz történész a perekkel foglalkozó, „A Beloiannisz ügy” című könyvének alcímében[iii] a teljes jegyzőkönyveket ígéri ugyan, de ő maga is felhívja a figyelmet arra, hogy ezek inkább csak emlékeztető jellegű összefoglalók, ráadásul tele vannak pontatlanságokkal.

A 2016-ban megjelent kiadás alapjául Grigorisz Szakellaropulosz személyes érdeklődésből fakadó évtizedes gyűjtő- és kutatómunkája szolgált, aki vállalkozását betegség miatt nem tudta befejezni. Az összeállított anyagot halála után végül is fia, Szpirosz Szakellarooulosz egyetemi docens, politológus szerkesztette kiadható formára. 

A könyv borítólapja

• Az első per

Az első per előkészülete, következésképp Beloiannisz vizsgálati fogsága tíz hónapig tartott. Ezen időszakról a perben szintén vádlottként szereplő Elli Pappa[iv] beszámolója alapján[v] ismerhetünk meg bizonyos részleteket. Az ekkor 31 éves fiatalasszony a GKP illegális pártszervezetében tevékenykedett, s őt jelölték ki Beloiannisz pártösszekötőjévé. Kapcsolatuk ebből a hivatalos viszonyból fejlődött, igen gyorsan mély szerelemmé.  

Elli Pappa számolt be arról, hogy 1,70 x 1,50-es magánzárkákkan tartották fogva őket. Beloianniszt tíz hónapig egy úgynevezett „fehér zárkában”, amelyben éjjel-nappal égett a villany. Elli Pappa-é „fekete zárka” volt, amelyben nem volt lámpa, csak a folyosóról beszüremkedő fényre hagyatkozhatott. Ö „csak” hét és fél hónapot töltött itt, mert ekkor átvitték egy másik börtönbe, hogy megszülhesse Beloiannisszal közös gyermeküket. A vizsgálati fogság idején egymás melletti cellákba kerültek. Ez lehetővé tette, hogy leveleket csempésszenek át egymásnak. A dohányzó Elli Pappa az elhasznált gyufák elszenesedett részét használta íróeszközként, s a trükköt átvéve, az amúgy nem dohányzó Beloiannisz is „rászokott” a cigarettázásra. Fogvatartói ezt úgy értékelték, hogy a gyanúsított kezd végre megtörni.

Maga az első per az 509/1947-es törvény alapján addig is lebonyolított perek túlnyomó többségéhez hasonlóan nagy létszámú, 93 vádlottat érintő per volt. Lebonyolítását, de kimenetelét is meghatározta, hogy alig nyolc nappal a per kezdete után, 1951 október 27-én lépett hivatalba a polgárháború utáni megbékélést zászlajára tűző Plasztirasz kormány. A tervezett megbékélési intézkedések persze eleve korlátozott hatókörűek voltak, mindenesetre magukba foglalták a 509-es számú törvény alapján hozott halálos ítéletek végrehajtásának tilalmát. A kormány kísérletet tett a per félbeszakítására is, ez azonban megbukott a bíróság elnökének ellenállásán.

Az első perben meghozott ítéletek alapján az a benyomásunk támadhat, hogy az ítélethozatal egy igen egyszerű, előre elfogadott forgatókönyv, mondhatjuk hüvelykujjszabály alapján zajlott. Aki megtagadta a GKP-t, az felmentésben bízhatott, aki viszont kitartott politikai meggyőződése mellett, vagy korábbi vallomását rendőri erőszakra hivatkozva vonta vissza, az súlyos büntetésre – 12 esetben halálos ítéletet hoztak – számíthatott. Mintha a per elsődleges célja nem is annyira a büntetés, mint annak demonstrálása lett volna, hogy a GKP-t saját egykori hívei hagyják el.

• Javított kiadás[vi]

A második per az elsőnél is súlyosabb légkörben, politikai-ideológiai szempontból kettős erőtérben és célokért zajlott. Egyrészt illeszkedett a kommunizmus elleni általános hidegháborús küzdelembe, amelyet a koreai háború csaknem forróvá hevített. Másrészt látványos kifejeződése volt a Görög Kommunista Pártot az ország többi politikai erejétől hermetikusan elzárni szándékozó hatalmi akaratnak. A vád ehhez a színpadhoz igazította a vádlottaknak szánt szerepeket, akik a maguk részéről szintén ennek megfelelően alakították ki a maguk védekezési stratégiáit.

A kezdetektől látszott, hogy a per kizárólagos célja végrehajtható, sőt végrehajtandó halálos ítéletek kimondása. A rádióadók, a külföldre küldött rádióüzenetek, a titkos rejtekhelyek, a GKP által külföldről küldött pénzek mind csak szükséges kellékként, valójában ürügyül szolgáltak ahhoz, hogy a per ténylegesen végrehajtandó halálos ítéletekkel záruljon. A halálos ítéletek végrehajtásának elmaradását az első perben ugyanis, a polgárháborús győztesek, a görög mélyállam képviselői olyan kisiklásnak tekintették, amelyet mihamarabb korrigálni kellett.

Az előkészületek ezért mindössze három hónapig tartottak. A vádlottak száma jóval kevesebb volt, mint az első perben, a nyolc női és huszonegy férfi vádlottat azonban a kémkedés sokkal súlyosabb vádja terhelte. A királyi ügyész azzal vádolta őket, hogy

„Athénben és másutt … a GKP főtitkárától, N. Zahariadisztól kapott utasításoknak megfelelve, kémkedés céljából szervezkedtek, hírközlő és továbbító eszközöket használtak, ugyanott kémközpontot alapítottak, gondoskodtak a Kalithea-i és Glifada-i lakásokban felfedezett adóvevők elhelyezéséről, amelyeken keresztül  kémkedés céljából … olyan titkos katonai, politikai, diplomáciai és gazdasági jelentőségű információkat szolgáltattak ki, amelyek kapcsolatban álltak az ország védelmével és külső biztonságával.”[vii]

A jegyzőkönyvi görög eredeti még cirkalmasabbnak hat, mert nem a mindennapokban beszélt dimotiki nyelven, hanem a ma már nem használatos, de egykor hivatalos állami nyelven, katharevuszában[viii] hangzott el. A lényeg azonban, hogy az ügyész szerint a vádlottak,

„olyan titkos katonai, politikai, diplomáciai és gazdasági jelentőségű információkat szolgáltattak ki, amelyek kapcsolatban álltak az ország védelmével és külső biztonságával”.

A továbbiakban ezért megvizsgáljuk, hogy a per során az ügyésznek és tanúinak mennyiben sikerült megalapozniuk ezt a vádat.

 --------------------------------------

[i] Σπύρος Σακελλαρόπουλος (επιμέλεια), Γρηγόρης Σακελλαρόπουλος (έρευνα): Έτσι αγαπάμε εμείς την Ελλάδα, Εκδόσεις Τόπος, 2016

[ii] Μπελογιάννης – Η δίκη της Αλήθειας, 1951, Εκδοτικό Νέα Ελλάδα (Beloiannisz – az Igazság pere, 1951 Új Görögország Kiadó 1951)

[iii] Τάσος Βουρνάς, Υπόθεση Μπελογιάννη, Αθήνα 1984, εκδόσεις Τολίδη (Vurnasz, Taszosz A Beloiannisz ügy, Tolidi kiadó)

[iv] A perben, az akkor emigrációban élő férje után még Elli Joannidu néven szerepelt.

[v] Elli Pappa 2009-ben bekövetkezett haláláig számos, életrajzi elemet tartalmazó interjút adott. Önéletrajza, végakaratának megfelelően, halálát követően jelent meg: Έλλη Παππά Μαρτυρίες μιας διαδρομής, Βιβλιοθήκη του Μουσείου Μπενάκη: Μαρτυρίες, 2010, (Elli Pappa Egy életpálya tanúságtételei)

[vi] Tudatában vagyok annak, hogy az alfejezet címe megegyezik Esterházy Péter Javított Kiadás, Magvető, Budapest, 2002, című regényének címével, de sajnos nem találtam jobb címet a két per viszonyának jellemzésére.

[vii] Σπύρος Σακελλαρόπουλος – Γρηγόρης Σακελλαρόπουλος i. m. 236-237

[viii] «Οι εκ των κατηγορουμένων … κατηγορούνται ότι εν Αθήναις και αλλαχού … οργάνωσαν επί σκοπώ κατασκοπίας και εχρησιμοποίησαν μέσα ανταποκρίσεως και διαβιβάσεων, ήτοι λαβόντες εντολής του γενικού γραμματέως του ΚΚΕ Ν. Ζαχαριάδη, ιδρύσαν ενταύθα κέντρον κατασκοπείας και εμερίμνησαν διά την εγκατάστασιν των αποκαλυφθέντων, εν ταις εν Καλλιθέα και Γλυφάδα οικίας, ασυρμάτων, δι’ων μετεβιβάζoντο, επί σκοπώ κατασκοπείας … μυστικαί πληροφορίαι στρατιωτικής, πολιτικής, διπλωματικής και οικονομικής σημασίας, ενδιαφέρουσαι την άμυναν και την εξωτερικήν ασφάλειαν της χώρας»  in. Σπύρος Σακελλαρόπουλος – Γρηγόρης Σακελλαρόπουλος i. m. 236-237