1952-2022

Így szeretjük mi Görögországot

Az ügyészek szemében a fővádlott természetesen Beloiannisz volt, aki öntudatosan magára is vállalta ezt a szerepet. Vallomásában szisztematikus bírálatnak vetette alá az egész eljárást. Kezdte a magánzárkák nyomasztó körülményeivel, szóvá téve, hogy még a per ideje alatt is fenntartották ezeket a korlátozásokat. Kiemelte, hogy a tárgyalóterembe rekrutált hallgatóság által teremtett ellenséges légkör több vádlottat is megakadályozott szabad akarata gyakorlásában és gondolatai kifejtésében.[i].

Elli Pappa, Nikosz Beloiannisz és a szegfű

Beloiannisz szóvá tette a per során érzékelhető

„előítélet példátlan légkörét, különösen a vád tanúi és a szakértők részéről, s a vád tanúinak összetételét. A vád tanúi mind, csaknem 25 éve üldözőink, mind a kommunizmus üldözői, s azt gondolhatná valaki, hogy csak azért jöttek ide, hogy rendezzék számláikat, de semmiképpen sem jóhiszemű és őszinte módon.”

Szenvedélyes meggyőződéssel érvelt a per során elhangzott azon állítás ellen, hogy

„minden kommunista kém, hogy a kommunisták nem görögök és hogy a GKP nem görög párt. Úgy vélem, hogy egy párt patriotizmusa nem a szavakon mérhető le …Úgy vélem, hogy egy párt, vagy akár egy személy patriotizmusa akkor mérhető le, amikor veszélyben van Hazánk függetlensége, szabadága és területi sérthetetlensége.”[ii]

Példák sorával illusztrálta, hogy

„Amikor Görögországot a német-olasz-bolgár fasiszták alávetett helyzetbe hozták, akkor mi (értsd a kommunisták) teljes odaadással harcoltunk ez ellen.”[iii]

Akkor is küzdöttek a megszállók ellen, amikor akcióikért halottak százait jelentő bűntetőintézkedésekre kellett számítaniuk.

„Ezen véráldozatok jelzik a mi szolgáltunkat. Így szeretjük mi Görögországot, teljes szívünkből és a vérünket adva”[iv]

Kitért a rádióadók felfedezésekor lefoglalt rádióüzenetekre is. Szerinte ezek akkor sem alapozhatnák meg a kémkedés vádját, ha valamennyit hitelesnek fogadnánk el. Úgy gondolta, hogy a kommunista párt külföldön tartózkodó vezetésével történő ilyetén kapcsolattartás önmagában semmi ilyesmit nem igazol. Állítása szerint, abban az időszakban, amíg szabadon mozgott Athénben, mindössze két katonai vonatkozású rádióüzenet született. Hitet tett amellett, hogy Görögország és a Szovjetunió érdekei nem ellentétesek, míg az Egyesült Államoktól való függése árt Görögországnak és sérti az ország függetlenségét.

Nem tagadta, azért jött Görögországba, hogy megvalósítsa a kommunista párt politikáját.

„Végül is mi fejeztük be, mert befejezni kényszerültünk a polgárháborút és jelentettük be, hogy mostantól minden erőnkkel a kenyéért, a szabadságért, az igazságszolgáltatásért és az általános amnesztiáért fogunk küzdeni.”[v]

Ahogy azt korábban láttuk, a vád tanúinak beszámolóiban viszonylag kevés szó esett Beloianniszról.  A védőügyvédek nem az ő személyére fókuszáltak, s a királyi ügyész záróbeszédében sem ő a főszereplő. És mégis. Egyértelmű politikai kiállása a per központi alakjává emelte. Emberi tartása, a kivégzés reális közelsége melletti kétségtelenül heroikus kiállása sokak szolidaritását váltotta ki Európa szerte. A sor rendkívül hosszú, s messze túlnyúlik a kommunista mozgalom határain. Az európai politikai és kulturális elit képviselői – De Gaulle-tól Charlie Chaplinig – emeltek szót az érdekében.

Szpiridonasz (Σπυρίδωνας) Athén püspöke

Athén püspöke, Szpiridonasz „megrendülve Beloiannisz erkölcsi nagyságától” egyenesen a görög királyhoz folyamodott kegyelemért. Picasso egy sorozat részeként kisalakú skiccet[vi] szentelt a „szegfűs embernek”.

 Nikosz Beloiannisz                                                       A Picasso grafika

 A halál árnyékában

A per során nem mindenki követte Beloiannisz példáját. A később kivégzettek közül Iliasz Argiriadisz és Nikosz Kalumenosz a görög kommunista mozgalom régi megbízható tagjai voltak. Sosem kerültek meghatározó politikai pozíciókba, de bírták a Görög Kommunista Párt vezetőinek, köztük magának a főtitkárnak,Nikosz Zahariadisznak a bizalmát.  Ők bérelték azokat a lakásokat, amelyekben speciálisan kialakított rejtekhelyeken helyezték el a kémkedés vádját megalapozó rádióadókat.

A per során Kalumenosz azt nyilatkozta, hogy azért fogadta el a rádióadó elhelyezését a lakásában, s segédkezett a rejtekhely kialakításában, mert az adásokat lebonyolító, legfelsőbb pártkapcsolatokkal is rendelkező, s a lelepleződésekor öngyilkosságot elkövető Nikosz Vavudisz megfenyegette. Így „tett bűntársává hazánk elárulásában” - mondotta.[vii] Argiriadisz védőbeszédében egyáltalán nem támogatta a GKP-t, elég sok információt adott az illegális szervezet működéséről és szintén Vavudisz nyomásgyakorlásával magyarázta részvételét ezekben. 

Iliasz Argiriadisz (Ηλίας Αργυριάδης)            Nikosz Kalumenosz (Νίκος Καλούμενος)

Dimitrisz Bacisz már védőbeszéde elején kijelentette, hogy

„… nem azzal jöttem ma ide, hogy megtagadjam az engem terhető vádat. Azzal a szándékkal jöttem, hogy elmagyarázzam a dolgokat, s megvilágítsam azokat a gyengeségeket, amelyek mindarra indítottak, amit most elbeszélek.”[viii]

Dimitrisz Bacisz (Δημήτρης Μπάτσης)

Azt állította, hogy a tények magukért beszélnek, s ezek azt mutatták, hogy

„a GKP egyfelől a megbékélés jelszavával – és olajággal – állt elő, amiket én elhittem, maga Plumbidisz mondta ezeket nekem, másfelől titkos rejtekhelyeken dolgozik, s küld üzeneteket az ellenségnek.”[ix]

Bacisz olyan emberként mutatta fel magát, mint aki sok mindenben vett részt, s ezért nem csak maga miatt áll itt a bíróság előtt, hanem hogy hasznos legyen azok számára is, akik még mindig a GKP-t követnék. Figyelmeztetné őket, hogy ne menjenek tovább ezen az úton, mert őt is félrevezették.

Elmondta, hogy pénzt külföldről először egy Párizsba tervezett, de végül kudarcba fulladt tanulmányútra, illetve az Anteosz folyóiratra kapott. Szerinte fokozatosan ebből nőtt ki egyfajta pénzközvetítő, pénzelosztó szerepe. A pénzt Elli Pappának adta át, s ő közvetítette tovább Plumbidisz felé. Arról azonban Bacisznak – saját bevallása szerint – fogalma sem volt, hogy az általa továbbadott pénzek végül is milyen célt szolgáltak. Plumbidisz maga mondta neki, hogy

„valóban megbékélést szeretnének az országban, legyen vége a bebörtönzéseknek és üldöztetésnek, haladjon végre előre az újjáépítés ügye, amit én a megbékélés előfeltételének gondolok. Ezért nem gondoltam, hogy ezzel párhuzamosan kémtevékenységet folytatnak. … Ezekről a célokról semmit sem tudtam.”[x]

„Természetesen nem csak a rádióadóveőkről és a rádióüzenetek szerkesztőiről nem volt tudomásom, hanem a felfedezett kémtevékenységről sem tudtam semmit.”[xi]

Figyelemre méltó, hogy Bacisz lényegében tényként fogadta el, amit Beloiannisz például vitatott, hogy a rádióadók használata már önmagában is kémkedésnek minősülne.

Vallomása végén rátért a bűnbánat kérdésére. Állítása szerint a kihallgatások során sosem kapták azon, hogy hazudott volna. Ezért, ha a bíróság úgy gondolná, hogy van még tere a valamiféle kiengesztelésnek, akkor ő erre hajlandó lenne. Mert nem a haláltól fél, s nem is attól, hogy mit hagy itt. A személyes megaláztatás érzete az, ami ijeszti, hogy kémként megbélyegezve ül a vádlottak padján.

Őszinte megbánása igazolására vallomása zárásaként felajánlotta, hogy önkéntesként szolgálna az első harci küldetésben, amelyben országa fegyveres erői részt vesznek, Koreában.

----------------------------

[i] Σπύρος Σακελλαρόπουλος – Γρηγόρης Σακελλαρόπουλος i. m. 373-374

[ii] Σπύρος Σακελλαρόπουλος – Γρηγόρης Σακελλαρόπουλος i. m. 374-375

[iii]Σπύρος Σακελλαρόπουλος – Γρηγόρης Σακελλαρόπουλος i. m. 375

[iv] Σπύρος Σακελλαρόπουλος – Γρηγόρης Σακελλαρόπουλος i. m. 376

[v] Σπύρος Σακελλαρόπουλος – Γρηγόρης Σακελλαρόπουλος i. m. 378

[vi] Az eredeti egy kisméretű grafika. Része egy sorozatnak, amelyben Picasso mártírokat rajzolt le. Beloiannisz mellett megörökített két baszkot, akiket Franco rezsimje és egy algériait, akit a franciák végeztek ki. Vaszilisz Vaszilikosz görög író az egyetlen tanú, aki az eredeti grafikát, mint mondta Simone Signoret birtokában látta. Azóta valamelyik örökös birtokába kerülhetett, de halála előtt még Beloiannisz fiának sem volt semmilyen információja a hollétéről.

[vii] Σπύρος Σακελλαρόπουλος – Γρηγόρης Σακελλαρόπουλος i. m. 222

[viii] Σπύρος Σακελλαρόπουλος – Γρηγόρης Σακελλαρόπουλος i. m 404

[ix] Σπύρος Σακελλαρόπουλος – Γρηγόρης Σακελλαρόπουλος i. m 405

[x] Σπύρος Σακελλαρόπουλος – Γρηγόρης Σακελλαρόπουλος i. m 407

[xi] Σπύρος Σακελλαρόπουλος – Γρηγόρης Σακελλαρόπουλος i. m 408