VÁLSÁG ÉS TÁRSADALMI INNOVÁCIÓK SURVEY

GYORSJELENTÉS - 6

MTA-ELTE Peripato  Összehasonlító Társadalmi Dinamika  Kutatócsoport

Szerzők: Előd Zoltán – Félix Anikó – Fokasz Nikosz – Gerő Márton – Hajdu Gábor – Jelenfi Gábor – Kmetty Zoltán – Kopper Ákos – Micsinai István – Susánszky Pál – Tardos Róbert – Tóth Gergely

Előszó

Az MTA–ELTE Peripato Összehasonlító Társadalmi Dinamika Kutatócsoport Görögország és Magyarország összehasonlító elemzése révén szeretne hozzájárulni a 2008-ban kitört hitelválság társadalmi következményeinek elemzéséhez. A kutatás részeként 2014. május folyamán kérdőíves adatfelvételre került sor. A személyes és online lekérdezéssel megvalósuló adatfelvétel célja a választói magatartásban, a civil társadalom reakcióiban megnyilvánuló társadalmi kezdeményezések feltárása volt.

A személyes adatfelvételt az Ipsos Zrt. készítette 2014. május 11. és május 23. között. A minta elemszáma 1000 fő volt. Az online adatfelvételt a GFK Hungária készítette 2014. május 10. és 22. között. A minta elemszáma 2003 fő volt.

Jelen gyorsjelentés a személyes adatfelvétellel megvalósult kérdőíves felmérés adataiból készített elemzéseket mutat be. Jelentésünkben az alábbi témákra koncentrálunk:

-         a gazdasági válság érzékelése,

-         a civil társadalomról és mozgalmakról alkotott vélemények,

-         a korrupcióról alkotott vélemények,

-         az egyes nemzetekről alkotott sztereotípiák, valamint

-         az Európai Unióról alkotott vélemények.

A műfajából adódóan a jelentés nem törekszik mély, tudományos megalapozottságú vizsgálatra, hanem csak az első lépést teszi meg a vizsgált kérdések megértése felé.

Az Európai unióról alkotott vélemények

Az Európa blokkban Magyarország és az Európai Unió viszonyát vizsgáltuk. Kérdéseinkkel arra kerestük a választ, hogy az Unión belül milyennek látja Magyarország helyzetét a magyar lakosság. A hat kérdés a politikai, a gazdasági kapcsolatokra, és a támogatásokra vonatkozott. Az eredmények a 8. táblázatban láthatóak. A megkérdezettek leginkább azzal értettek egyet, hogy Magyarország az Uniónak csak másodrendű tagja (44%). Az elmúlt évek politikai közbeszéde többféle értelmezésre is lehetőséget ad. Ezek közül két példát emelünk ki: a „Nem leszünk gyarmat!”, és a „Tisztelet a magyaroknak!” kampányüzenetekjelzik, hogy a politika szereplők értelmezésében „harcolni” kell az Uniónak a Magyarországgal szembeni másodrendű bánásmódjával. Van azonban egy „reálpolitikai” értelmezése is az eredménynek: az ország méretéből és fejlettségéből adódóan (és a közös valuta hiányából) Magyarország kisebb befolyással bír, mint az eurózónához tartozó országok, vagy akár Kelet-Európából például a negyvenmillió lakossal rendelkező Lengyelország, amelynek miniszterelnöke Donald Tusk éppen jelen gyorsjelentés készítésének idején lett az Európa Tanács elnöke.

Másodikként leginkább azzal értenek egyet a magyar állampolgárok, hogy az Európai Uniós tagságunk nélkül már ma is súlyosabb lenne a helyzetünk, a megkérdezettek közel 41%-a ért ezzel egyet.

A harmadik helyen az Európai Unióba való belépés az ország függetlenségét jelentősen csorbította állítás szerepel. Itt úgy gondoljuk, hogy ugyanúgy a már előbb említett politikai közbeszéd („kurucos”) hatása is megmutatkozik. Az első és ez utóbbi állítás mögött a sérelmi és sértettségi attitűdök köszönnek vissza.

Negyedikként az euró jelentőségével értettek egyet (A közös uniós fizetőeszköz az euró erősíti azokat a gazdaságokat, ahol már bevezették) az utolsó két helyen, harminc százalék alatti egyetértéssel a magyar felzárkózás megítélése (Az EU-hoz való csatlakozás után Magyarország jelentősen felzárkózott Európa fejlett részéhez) és az EU támogatások felhasználása található (Az EU-tól kapott támogatások megfelelően hasznosulnak a gazdaságban). Míg az első három kérdés esetében a támogatók vannak többségben, a negyedik-hatodiknál már a kétkedők aránya a legmagasabb.

8. táblázat: Magyarország és az Unió viszonyáról alkotott vélemények (%)

A vizsgált hat kérdés önmagában való elemzésén túl arra is lehetőset ad, hogy a kérdésekre adható 1-5-ig terjedő tartományban az Uniót támogató, a bizonytalan, és az elutasító attitűddel rendelkezők mekkora csoportot alkotnak. A három csoport elméleti megfontolás alapján is azonosítható, klaszterelemzésen keresztül megvizsgáltuk, hogy ezek a csoportok valóban megtalálhatóak-e, és ha igen, akkor mekkora arányban vannak jelen az egyes álláspontok. Nézzük az adatokat: a legnagyobb csoportot a bizonytalanok alkotják, akik „egyet is értenek, meg nem is” az állításainkkal, ők a minta 48%-át alkotják. A második legnagyobb csoportot az EU és a közös fizetőeszköz támogatói, a megkérdezettek 36%-a tartozik ebbe a csoportba. A harmadik csoportot az EU elutasítói alkotják, a minta 16%-a tartozik ebbe a csoportba.

A kutatásban vizsgált kérdés tekintetében mind a hat kérdés eredménye szignifikánsan különbözik. A vizsgált kérdések két csoportra bomlanak: három negatív és három pozitív kérdés található a kérdőívben. A három negatív kérdés közül kettőben az Unió-Magyarország viszonylatában az Unió, egy esetében Magyarországra vonatkozik a negatív állítás. Leghatározottabb állásponttal az elutasítók rendelkeznek, ami a „Magyarország csak másodrendű tagja az Európai Uniónak” (4,53), illetve „Az Európai Unióba való belépés az ország függetlenségét jelentősen csorbította” (4,40) állításokban mutatkozik meg. Az elutasítók szkepticizmusa két kettő alatti értékkel rendelkező kérdés esetében jelent meg, határozottan nem értenek egyet azzal, hogy „Az EU-hoz való csatlakozás után Magyarország jelentősen felzárkózott Európa fejlett részéhez”, illetve, hogy „Az EU-tól kapott támogatások megfelelően hasznosulnak a gazdaságban”.

A támogatók leghatározottabban abban értenek egyet, hogy „Az Európai Uniós tagságunk nélkül már ma is súlyosabb lenne a helyzetünk” (4,03) – de a többi kérdés esetében már négy alatti értéket találtunk.

A bizonytalanok esetében arra számítottunk, hogy értékeik valahol három körül helyezkednek el, az adatok ezt is mutatják, a legnagyobb eltérés Magyarország felzárkózására vonatkozó kérdés esetében van, itt csak 2,6 a kérdésre vonatkozó attitűdök átlaga.

9. táblázat: Az Unióval kapcsolatos vélemények alapján képzett csoportok átlagos véleménye az egyes állításokról

A támogatók legnagyobb arányban a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők köréből kerülnek ki (42,4%), de középiskolai és szakmunkás végzettséggel rendelkezőknek is több mint harmada Unió párti. A középiskolai, a szakmunkás és a nyolc általános és annál kevesebb iskolai végzettséggel rendelkezők közel fele (45%, 51% és 54%) az ingadozók csoportjába tartozik. Tendenciáját tekintve azt találjuk, hogy ahogy haladunk felfelé az iskola végzettség mentén, úgy nő az EU támogatóinak és az EU-val bizonytalanok aránya. Az elutasítók esetében viszont azt tapasztaljuk, hogy a különböző iskolai végzettséggel rendelkezők körében nagyságrendileg azonos mértékben vannak jelen.

Az iskolai végzettség és a csoporttagság kapcsolata lehetséges magyarázatot nyújthat a jogi kapcsolat megítélése mögött meghúzódó értelmezésekre. Feltételezésünk szerint a reálpolitikai magyarázat inkább a magasabb végzettséggel rendelkezők körében általánosabb, a politikai közbeszédi megközelítés pedig inkább az alacsonyabb végzettségűek körében.

10. táblázat: Az Unióval kapcsolatos attitűdök iskolai végzettség szerint

Amíg a településtípusnak nincs jelentősebb hatása az Unió megítélésére, addig az ország régiói között már annál inkább jelentős eltérések azonosíthatóak. Az Unió támogatói leginkább Dél-Alföldön és Észak-Magyarországon találhatóak meg (51%, illetve 40%). A legjelentősebb elutasítottság Közép-Magyarországon tapasztalható. Dél-Alföld régió kiugró eredményére jelen keretek között nem tudunk választ adni, a magyarázat további kutatást igényel.

Válság – múlt és jövő

A 2008-ban kirobbanó pénzügyi válság komoly következményekkel járt Magyarország és az Unió gazdaságára nézve egyaránt. Görögországban államcsőd fenyegetett, Magyarországon a devizahitelesek megnövekvő terhei a hétköznapokban is éreztették hatásukat.

A megkérdezettek közel fele (47%) mondta azt, hogy Magyarországot nagyon érintették a válság hatásai, illetve további közel egyharmaduk (30%) nyilatkozott úgy, hogy inkább érintette. Mindössze valamivel több, mint 7% nyilatkozott úgy, hogy a válság Magyarországot nem érintette.

12. ábra: A pénzügyi válság mennyire érintette Magyarországot? (%)

Az Európai Unió gazdasági helyzetére és kilátásaira vonatkozóan az elmúlt és a következő tizenkét hónapra nézve a megkérdezettek álláspontja a 11. táblázatban látható. Alapvetően optimista álláspontot láthatunk. Míg az elmúlt évre nézve a válaszolók 28%-a mondta, hogy javult, ugyanez a jövő évre nézve már valamivel több, mint 40%. 27% és 29% azok aránya, akik szerint nem változik az EU gazdasága, és 33%-ról 16%-ra csökkent, akik szerint romlott, illetve romlani fog. A válaszolni nem tudok aránya 3%-kal nőtt, 11,6%-ról 14,6%-ra. Magyarországra vonatkozó kérdéssel összehasonlítva közel öt-hatszoros az EU esetében azoknak aránya, akik nem tudnak válaszolni.

11. táblázat: Az EU gazdasági helyzetének értékelése a múltban és a jelenben

A változás irányát a 12. táblázatban lehet látni. Jól látható, hogy a múlt értékelése és a jövő értékelése között szoros a kapcsolat: aki a megelőző 12 hónapban a gazdasági helyzet romlását érzékelte, a következő 12 hónapban szintén romló gazdasági helyzetet vár. Akik a múlt értékelésében bizonytalanok, a jövőről sem tudnak véleményt mondani.

12. táblázat: Az EU gazdasági helyzetéről alkotott kép változása (%)

Amikor az Unió gazdasági kilátásairól kérdeztük az állampolgárokat, nagyrészt hasonló eredményeket kaptunk, mint a korábbi kérdésekben. A többség fokozatos kilábalás kifejezést tartja a legtalálóbbnak az EU gazdasági kilátásait tekintve. A második és harmadik helyen a stagnálás és visszaesés szerepel. Összességében az EU gazdaságának jövőjét pozitívan és negatívan látók csoportja közel azonos méretű (46,2% szemben 44,9%-kal).

13. ábra: Az EU gazdasági kilátásról alkotott kép (%)

Az Unió elmúlt és következő tizenkét hónapjának a megítélése különösen szemléletes annak fényében, hogy a már bemutatott csoportok fényében hogyan alakul a jövőkép. A 13. táblázatból leolvasható, hogy a bizonytalanok és a támogatók csoportjában is 13-17%-kal, az elutasítók körében pedig 5%-kal többen vannak azok, akik a jövőt pozitívabban látják, mint a múltat. Míg a támogatók és a bizonytalanok nagyjából azonos mértékben látják változatlannak a múltat és a jövőbeli lehetőségeket, az elutasítók körében 12%-kal többen vannak, akik szerint minden marad a régiben.

A jövőt borúsan látók aránya mind három csoportban jelentősen csökken, a legnagyobb változás ugyancsak az elutasítók körében tapasztalható, 20%-kal kevesebben mondják azt, hogy az unió helyzete a jövőben romlani fog, mint az elmúlt évre vonatkozóan.

13. táblázat: Az Unióhoz való viszony és az Unió gazdasági helyzetének az értékelése (%)

A válság okai és lehetőségek

A válság egy komplex jelenség és számos következménye van, de az mégis csak egy kulcskérdés, hogy ki a felelős a krízis kialakulásáért? A kérdésre adott válaszok eredménye a 14. táblázatban látható. A válságért leginkább felelősnek a bankokat (közel 34%) látják az emberek, kétszer annyian említették meg őket, mint a második spekulánsokat (17%). Harmadik helyen Európa vezető gazdasági hatalmai (közel 15%), a negyedik az USA (9,7%) áll.

A már korábban ismertetett három csoport között különbségek figyelhetőek meg a felelősök megállapítása tekintetében. A támogatók és a bizonytalanok körében az első két helyen a bankok és a spekulánsok állnak, az elutasítók esetében a második helyen Európa vezető gazdasági hatalmai állnak. A bankok, spekulánsok, eladósodott országok felelősségét inkább az EU támogatói állítják, és ahogy haladunk az elutasítók irányába, úgy csökken ezekre a szereplőkre adott válaszok aránya. Fordított a helyzet Európa vezető gazdasági hatalmaival és az Európai Unióval, ezek felelősségét inkább az elutasítók állítják.

14. táblázat: Ki a felelős a pénzügyi válság kialakulása miatt? (%)

A felelősök mellett kérdést tettünk fel arra vonatkozóan is, hogy ki tudja a legtöbbet tenni a válság megoldása érdekében (15. táblázat). A teljes mintára vonatkozóan azt találtuk, hogy leginkább a Világ legfejlettebb gazdaságai (24%), a Nemzetközi pénzügyi szervezetek (16%) és közel azonos arányban az Európai Unió és a Nemzeti kormányok szerepelnek (17,8% és 17,6%).

Ha mindezt megvizsgáljuk a csoportok között, eltéréseket találunk. A bizonytalanok és az elutasítók első kettőként a Világ legfejlettebb gazdaságait és a Nemzeti kormányokat említik meg. A támogatók körében első helyen az Európai Unió jelenik meg, ami a teljes vizsgálat szempontjából csak a harmadik. Másodikként a Világ legfejlettebb gazdaságai, és csak harmadikként jelenik meg a nemzeti kormány.

15. táblázat: Ki tudja a legtöbbet tenni a válság megoldása érdekében?

Kinek kellene lépéseket tenni?

A kérdőívben (1-7-es skálán) megkérdeztük azt is, hogy kinek kellene elsősorban lépéseket tennie: Európa vezető gazdasági hatalmainak kellene-e áldozatot hozni a problémák megoldásának érdekében, vagy a lecsúszó országoknak kellene szigorú gazdasági lépéseket, reformokat megvalósítani. A már bemutatott hármas tipológia szerint az EU támogatói inkább a lecsúszó országok felelősségének irányába mozdulnak, míg az EU ellenes attitűddel rendelkezők inkább Európa vezető gazdasági hatalmaitól várják a problémák megoldását. A közös felelősségvállalást a támogatók és a bizonytalanok körében nagyságrendileg a megkérdezettek több mint negyede válaszolta, szemben az elutasítók 13%-ával.

16. táblázat: Kinek kellene lépéseket tenni a válság megoldása érdekében? (%)

Letölthető: http://peripato.tatk.elte.hu/index.php?mod=cikk&cikkid=81